Elfogyott a motivációm. Most szünetelek. Hagyjam az egészet?
Lány vagyok, tizenhét éves. Hat éve életmódot váltottam, tehát még rendszeresebben sportoltam mint azelőtt - azaz elkezdtem tornázni, többet lenni a szabadban(biciklitúrák), a futásban is fejlődtem. Az évek alatt ami legjobban bevált: az edzések. Tökéletes stresszlevezetésnek bizonyultak és persze a futás.
Eddig. Úgy érzem, semmi motivációm, lehangolt vagyok, nincs kedves semmihez, csak fekszem az ágyamban, és 'Csak vagyok' - ez nagyon ellentmond azzal amivé/akivé váltam a 6 év során - mégsem tudok kilépni ebből. Már 2-3 éve egyáltalán sírni sem tudom. Ami egyesek szerint - NEMBAJ!, olykor viszont jól eshet. De semmi. Teljesen kiüresedettnek érzem magam. Tökéletesen üresnek és semmitérőnek. ..(már) életcélom sincs. Nem tudom, mit miért kéne tovább csinálni. Sokszor azon gondolkodom, hogy elmegyek. (A szüleimmel élek, még.) Lelépek vagy elutazom az országból. Kiskoromban sokszor vittem véghez ilyen-olyan kis akciókat - nem tudom másoknál ez milyen gyakori volt.. :| ..a szökdösés. [Nem Vagyok Büszke]
Ezt inkább a sport mozgás témába írtam, lehet, hogy mehetett volna egyébe.. Akkor bocs.
A KÉRDÉS: A részemmé vált a 'sport' - az évek során szinte eggyé váltam vele, napi rutin. De úgy érzem nem megy! Pedig tudom, hogy jó nekem, de nem bírom. A rendszeresség nálam minden nap vagy legalább 5× egy héten nagyon minimum 3×/heti torna/gimnasztika, súlyzós edzés, kis kardió. Csak akkor mentem a minimumba amikor combnyakig érő gipszet kaptam. Akkor csak úgy tudtam nyomni a fekvőket, hogy a gipszelt lábamat átdobtam a másikon, ha lázas is voltam az első két nap nem tornáztam utána már igen.
Márciusban véget akartam vetni az életemnek. Vérnyomáscsökkentőket vettem be - és az alkohol. A gyomromat már nem tudták kimosni, de élek - ..írok. Akkor MAGAMNAK és a SZÜLEIMNEK megfogadtam, hogy teszek azért hogy jobban legyek, bár nem így gondoltam. Később beláttam és elkezdtem cselekedni az ügyben. Most JÚNIUS-JÚLIUS-AUGUSZTUS. Megint szinte - majdnem - ugyan ott vagyok mint akkor márciusban. Kérlek titeket, segítsetek nekem! Én nem akarok ebben forogni tovább > tudom hogy depresszió < .. de nem akarok bélyeget csak. Nem bírom. Élni akarok, de mégsem tűnik olyan szépnek az élet. Túl sokat gondolkodom. Még azt a célkitűzésemet sem tudtam teljesíteni, hogy a nyár alatt lefutok 200 km-t. Pedig nem nagy cucc, tudom.
:.:Úgy éreztem fel kell tennem ezt a kérdést - Nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb oldal erre ⇈, de már elküldtem!:.:
Szia!
Nem szabad feladnod,most nehéz, de minden meghozza gyümölcsét.
Én is edzettem, de anno elfogyott a motivációm.
Most újra súlyemelő edzéseket végzek.''Nem fog sikerülni. Nézd már megint próbálkozik''. Ezeket hallottam....
De elhatároztam magam, magammal versenyzek,ha nem teljesítem,magam előtt vagyok 0. Nem adod fel,csak ha bélyeg van rajta!!
16 éves vagyok-Nem barátnőszerzés szándékkal,de ha gondolod, írj privátpt és beszélgethetünk :)
Bálint
Gondoltam hogy oda kellett volna írnom, hogy nem önsajnálatból írtam amit írtam, hát jó, akkor így:
- Nem azért írtam!
Köszönöm a válaszokat és igen otthoni probléma is van. Az apám. Nagyon-nagyon erős minden tekintetben, egy szikla. Kivagyok tőle. Alig várom, hogy költözzek én is végre. Remélem jövőre, ha nagykorú leszek, bár elmentem volna már előbb..
Régóta szeretnék külföldre utazni és kint élni. Ez egy egésze kis kori vágyam, Amerika - rég nem látott rokonok. De az is lehet hogy előtte, átutazóban Angliába megyek dolgozni, nem ugrok olyan nagyot hirtelen.
Persze szülők.. mi értelme van élni, ha nem mehetünk sehova a világon? Én sosem bírtam egy helyben ücsörögni, ahhoz képest..
Még van két heted a Augusztusból. Emellett valójában Szeptember 21.-én végződik a nyár,és kezdődik a tavasz! Fuss le amennyit tudsz! Jelenleg van 5 heted. Heti 3 alkalommal menj el futni. Vagy napi rendszerességgel. Nemtom mennyire bírod. 13,5km heti 3 alkalommal az 40,5km egy héten. Augusztus végére 81km lesz. A nyár végére pedig 202,5km LESZ MEG! Még nem veszett ügy. :-)
A világ nem csak szépségből és boldogsából áll. Én 11 éves korom után jöttem rá erre. Háborúk,csalás,lopás,bántalmazás,akár lelkileg,fölényeskedés,uralkodás személyek felett másik szeméyl által stb. De ami nem érint közvetlenül téged és a környezeted azzal nefoglalkozz! Idővel,ha lesz elég erőd,és lélekjelenléted megteheted,de most ne aprózd el magad. Szedd össze a gondolataid,és próbálj meg kilbalni ebből.
Hidd el! Ha abbahagyod a sportot sokkal rosszabb lesz.
A sport összeszedettebbé tesz,erősebbé,boldogabbá,kitartóbbá. Volt egy idő,mikor a sporttal tudtam csak kimászni a bajomból.Mikor pedig abbahagytam újra előjött.
Szó nem érdemes ilyen könnyen feladni! Télen fagyos ellenszélben voltál már futni? Jeges út. Hóbuckák,amikbe beletaposva lelassulsz,jobban fáradsz az ellenszél miatt is. Kitartás kell,hogy végigcsináld. Próbáld ki!
A családi gondokhoz nem értek. Itthon is volt elég gyerekkorom óta. Én is vágyok külföldre. Le is lépek majd!
Volt egy nagyonhosszú időszak,mikor én sem láttam semminek értelmét. Nem volt célom. Aztán barátkozni kezdtem újra,és a haverral együtt sportolni jártunk. Sokkal jobb lett a helyzet. Haverok,és sport. Itthontól pedig minél messzebb voltam a lehető leghoszabb ideig. Elég volt az az idő,hogy összeszedjem magam. Jó volt a változás,és az idegeim pihentetése is hasznos volt.
Amiért abbahagytam a sportot egy ideje,hogy nincs mit bevinni a szervezetbe. Sport nélkül is gyorsan fogyok,pedig nincs miből. Kevés a kaja itthon.
Szó próbálj meg rendesen enni,és sportolni. Barátokkal együtt lógni,ameddig csak jólesik és később elmenni otthonról külföldre. Az otthoni baszogatást pedig hagyd figyelmen kívül. Én is azt teszem. Bár néha még nem sikerül,de már kevésbé izgat a sok szarság.
Öngyin én is gondolkodtam 12 éves korom óta. Azóta is örülök,hogy nem tettem meg,mikor a legnagyobb késztetés rámtört. Ugyan én nem próbálkoztam,de csakis azon az alapon,hogy ettől is én tűnök gyengének. Egy szerencsétlen mamlasznak.
Sportolj,barátkozz,tűrj és próbáld megoldani a felmerülő problémákat,tanulj,és lépj le!
Ha egyetemet megfontolod,és anyagi hyelzet engedi,akk lépj le arra az irányba. Max havonta két napra összefutsz a szülőkkel. Azt pedig kibírod.
A lényeg,hogy mindig tűzz i magadelé célt,és negondold,hogy lényegtelen,vagy nincs értelme. Egy darabig én is így éltem. Minden lényegtelen semminek sincs értelme. A végén pedig azon kaptam magam,hogy évekig semmit sem éltem. Nem értettem semmihez,nincsenek barátaim,és egy vézna búskomor alak vagyok,aki minden nap csak azért kel fel,hogy ez hátha jobb lesz. De nem lett,amíg nem tettem érte,és úgy gondolkodtam,hogy nincs értelme semmit sem csinálni. Szó hajrá! Kelj fel,és sportolj!
Szerintem nagyon is becsülendő, hogy te még szeretnél jobb, boldogabb életet!
Nézz körbe! Az emberek nagyrésze már feladta! Csinálják amit kell, mint egy gép. Azzal vannak elfoglalva, hogy mások mit gondolnak róluk, rohannak, hajszolják a pénzt...
Azokat nézik le, akikben még meg van az akarat; az irányba, hogy önmaga lehessen!Nem áll be a tömeg mögé.
Te még keresed magadat... ami nem csoda, még csak 17 éves vagy. Ha én 17 évesen meghaltam volna elég sok szép dolog kimaradt volna az életemből... van amiért megéri élni. A társadalom, az emberek, a világ olyan amilyen...
A sport elég sok mindenre gyógyír, az ürességet valamilyen mértékben megtölti. De a problémád valódi gyökerét nem orvosolja.
Ettől függetlenül csináld, élvezd, nem gondolj arra, hogy muszály.
Ha esetleg nagyon magad alá kerülnél azt javaslom, mindig várj egy napot, pár órát vagy 5 percet, hogy átgondolt a dolgot!
Lehet, hogy holnap már lesz célod, az ürességet megtölti a tartalom!
Mindig várd meg mit hozz a holnap!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!