Miért vesztem el a motivációm?

Velem is ugyan ez a gond.

Én nem vagyok képes átlátni ezt az egészet.. Mennyi kaja, mennyi idő, milyen mennyiség, mikor, hol, pihenőnap, rend, táblázat stb.

Na meg a másik hogy én türelmetlen vagyok ezért ha nem látom magamon az eredményt akkor feladom.

Ez nem az én sportom :)

Ha csak a kinézet érdekel, megértem, hogy nincs motiváció. Ahhoz eléggé lámának kéne lenni önbizalom ügyileg, hogy ez motiváljon. Nyilván valahol mindenkit érdekel, de van millió dolog: én pl. imádom magát az elméletet is. Biológiai szintig bele tudom ásni magam az edzéselméletbe. Jó érzés kipróbálni mindig egy új módszer, edzéstechnikát. Ha úgy érzem erő-állóképességre megyek, ha olyan napom van nagyobb súlyt használok, ha nem, akkor megy több ismétlés pinasúllyal stb. Érdekel a táplálkozás is, ezért az sem esik annyira nehezemre azért.

Ha ez nem érdekel úgy tényleg nehéz. Fogd fel munkának, amit azért végzel el, hogy jobb ember legyél. Tudom, ez sablonosan hangzik, de igaz. Vagy keress másik sportot, ami motivál. Max. kiegészíted súlyzós edzéssel, ha olyanod van.

szia, lehet ez nem a Te sportod, van ilyen. Nézd én 5 év rendszeres konditermi edzés, mondhatjuk gyúrás után váltottam állóképességi sportra / kerékpár, terepfutás, futás/ és nem bántam meg, sőt szidom magam, hogy nem jutott előbb eszembe.

De a motiváció nagyon sok minden más dologból is adódhat, pl túledzettség.

Fejben ott kell lenni, az edzés része 3*1 óra egy héten 168 óra egy hét, tehát 165 órában viszont ott kell lenned, hogy azt és akkor edd meg, amikor kell, hogy fejlődj, hogy nem diszkó, meg drog és pia, hanem lefekszel este 9 kor, mert másnap reggel 7 kor edzés és ki kell pihenned magad,4 óra alvásokkal nem lehet minőségi, fejlesztő hatású érdemi edzésmunkát végezni, aki mást állít az egyszerűen nem mond igazat.

Anno egyébként nekem nagyon nehezen ment, hogy a konditermi "szerelmes vagyok magamba" gumimellő macák és koksz matyik között csak az edzésre koncentráljak, két módja volt, amivel 5 évig húztam a gyúrást:

olyankor mentem, amikor a miss p.csák nem mennének soha edzeni, hajnalban nyitásra és hétvégén kora reggel, vagy zárás előtt egy órával, ilyankor alig voltak,

a másik pedig a baseball sapi, kapucnis pulcsi és mp3 a fülembe és csak a súlyok meg én, kizártam a külvilágot, aztán megfertőzödtem az outdoor sportokkal, mert 50 x jobb számomra mint bennt rohadni sok büdös megallomán magamutogató tetovált nárcisztikus barom között.

Lehet ha találtam volna egy hardcore termet, ahol mindenki CSAK az edzésért jár le, akkor másképp lett volna, szerencsés az , akinek van a közelben ilyen terem. /pláne Magyarországon/

Nah, de hogy valami értelmes dolgot is hozzá fűzzek.

Motiváció:

A legerősebb motiváció mindig az adott sportág, edzés szeretete! Élvezd amit csinálsz, izgalmas legyen számodra, ne legyen zsákutca; tehát találj benne fejlődési lehetőséget.

A szintednek megfelelően edz; ne lazsálj közben, de ne is hajtst magad szét.

Motiváló lehet még a kinézet, a jó társaság, a jó hely, a jó edző.

De ha az első nincs meg, akkor az utóbbiak nem fognak sokat segíteni.

A harmadik legfontosabb dolog az elfogadás:

Te ezen a szinten vagy! Innen indulsz!

Elfogadni, hogy az edzést meg kell csinálni! Nincs olyan, hogy nem (amennyiben nem vagy beteg).

Elfogadni, hogy be kell tartani az étrendet.

Elfogadni az izomlázat, fájdalmat, fáradságot.

Soha nem szemelől téveszteni a célodat.

Az edzés minden percében ott lenni és minden percét "kiélvezni". :)

Azt azért hozzá tenném, hogy két hónapja nem járok terembe (anyagi okok), hanem itthon kezdtem el edzeni.

Én már tényleg nagyon sok éve edzek, de egy kicsit én is küzdöttem a motivációval!

Mindig halogattam, hogy majd később neki kezdek az edzésnek stb.

Meglepődtem magamon! Rám nem volt soha jellemző ez a lustaság, még a 36 fokban sem.

Végül 2 hét halogatás után szabályosan edzés hiányom lett! Jöttek az elvonási tünetek. :)

Mostanság többet edzek (nyilván más jellegűt, de súlyzóval is), mint amikor terembe jártam! :)