Ez megdönti az általános testépítő elméletet?

Ha végigcsinálsz egy sorozatot, és ténylegesen az abszolút határig elmész, akkor az hatékony stimulációt és megfelelő intenzitást fog jelenteni. Vagyis a megismétlése már igazából nem ad semmi pluszt.

Vegyük példának mondjuk a fekvenyomást. Akkora súlyt válassz, amivel 15-20 körüli ismétlésre képes vagy. Lenyomod, utána következik 10-15 másodperc pihi, majd megismétled, ekkor már vagy csak 8-10 ismétlésre vagy képes, megint jön egy 10-15 másodperc pihi, és a végén már csak 2-3 ismétlés megy.

Kipróbáltam, és én se tudtam megismételni.

Szerintetek?

Felvetődik pár kérdés, pl. hogy ez a folyamatos fejlődés meddig lehetséges, illetve milyen gyakran kell edzeni ebben, mennyi szett, mennyi pihenő, stb. Kezdjük az elején: mennyi szett? Mennyi szettet csinálunk egy edzésen? Általában 2-4 gyakorlat, 3-4 szett a legtöbb emberre igaz. De mennyi azoknak a szetteknek a száma, ami tényleg maximális erőbedobással megy? Egy. Egyetlen egy darab ilyen szett van, ez pedig az utolsó, ahol beleadhatsz mindent, mert nem kell többet csinálnod és most igazán legyilkolhatod magad. A baj az, hogy ekkorra ki vagy fáradva, mind agyilag, mint testileg. Viszont mikor vagy a legerősebb? Az első szettben.

Mi lenne, ha összehoznánk a kettőt és lenne egy olyan szetted, ahol a legerősebb vagy, és avval sem kell törődni, hogy a többire is maradjon erő? A megoldás az, ha egyetlen munkasorozatot csinálsz, azt viszont döglésig. Sőt, azután is. Egyet? Mekkora baromság! Mit ér egy sorozat? Mindent! Itt kapod meg a maximális terhelést a minimális idő alatt, így a stimulus a lehető legnagyobb.