Pofám leszakad milyen cikket közöltek rólunk az Origo címlapján. Kérdés? Bővebben lent.

Izom és Pénz

Szabadnőműves | 2014-01-07 00:51:54 | Módosítva : 2014-01-07 01:02:40

Címkék: Nem tartozik hozzá címke

A gyúrás olyan, mint a drog.

Nem is állhatna távolabb tőlem szubkultúra, mint -az amúgy erőteljesen evolúciós zsákutcának tűnő- gyúrós-feszítős világ. Már ha vehetjük kultúrának azt, ami a konditerem falai közt zajlik. Persze ne szóljak be, mert el lesz törve a kezem. Tudom én, hallottam már eleget, de azért csak elmondhatom.

Józsi fasza gyerek, reggel korán kel, turmixol, viszi be a fehérjét és a vitaminokat. Lemegy a terembe, szép lassan átöltözik, nézi magát kicsit a tükörben. Ez amúgy szerény 45-60 percig szokott elhúzódni, de hát követni kell az izmok fejlődését. Sóhajt egy nagyot, majd belép a szentélybe. Nem beszél, csak nézelődik. Természetesen minden kondigépnek megvan a maga őrzője és csak akkor engedi oda, ha három talányt helyesen megválaszol. Észben is ott kell lenni. Kinyom párat. Aztán keres egy gépet, ami tükör mellett van. Nem lehet betelni az izmok látványával. Sétál kicsit. Gyúr egyet itt, nyom egyet ott és vissza az öltözőbe. Még egy óra tükör. Ma is hasznosak voltunk.

Persze nincs ezzel semmi gond, mindenki azt csinál, amit akar. Másokat sem bánt vele, szóval akkor mégis milyen jogon lehet belekötni? Nos, én nem kötözködni akarok, csak van pár dolog, amit sehogy se sikerül megértenem. Veszélyes egy világ ez, amitől legalább annyira óvnám a gyerekemet, mint a keményebb drogoktól. Nem mintha ez nem az lenne. Akkor mi a célja?

Egészség. Ez is egy érv szokott lenni, pedig nem tűnik túl épületesnek minden nap ugyanazt (rizst és csirkét) enni. Nem az, és még unalmas is. De ez csak a kisebbik gond. Az a sok por, meg étrend kiegészítő az igazi kisördög, akármennyi érvet sorolnak fel mellettük. Nő a műizom tőle, de mihelyt abbahagyjuk zsírként tér vissza. Jó esetben

A csajoknak tetszik. Nem, nem tetszik. Legalábbis azoknak nem, akiknek érdemes tetszeni. Nem hallottam még olyat értelmes nő szájából, hogy nekem a felpuffadt kigyúrt drabális monstrumok tetszenek, akik a sok statikus izomtól annyi irányba sem tudják mozgatni a végtagjaikat, mint egy legobábú. Ismerek olyan embert, aki azt eszik, amit akar, de mellette rendesen sportol és rendes szálkás izma van. Na az menő, az vonzó. Persze kinek mi, az ízlésről nehéz vitatkozni.

Erő. Igen, ad erőt. De nem sok értelme van annak az erőnek, ami olyan specifikus, hogy a konditermen kívül nincs semmi gyakorlati haszna. Ha a szekrényt kell felcipelni az ötödikre, rögtön lelepleződik a nagy szemfényvesztés.

Ez egy életstílus. Az, de mégis milyen. Egy olyan kultúra, ami önmagáért él, és csak saját maga által nyer értelmet. Hisz a kidobó szerepkörön kívül, hol tudunk még elképzelni óriásra fújt izomkolusszusokat? Sehol.

Még mielőtt valaki megsértődne, van pár kidobó haverom, mert bizony vannak köztük nagyon jó fejek. Sőt köztük vannak olykor a legkedvesebb és legjámborabb emberek. Előfordul az ilyen, de sajnos nincsenek többségben. A legtöbb, akivel összehoz a sors olybá tűnik, mint aki kidobta az intelligenciája és toleranciája nagy részét az üres proteines dobozokkal. Nem érti meg, hogy megérted, amit mondott, tovább fenyeget.

Akkor mégis miért lépnek ilyen sokan ebbe az irányba? Itt is jön a pszichológusok egyik kedvenc szava, a kompenzálás. Nem másnak akar tetszeni, magának. Azért tölt ennyit a tükör előtt, azért nem bírja abbahagyni. Itt találta meg a kiutat. Ez a menekülésének módja. Lehetne rosszabb is, ezt el kell ismerni. De attól még zsákutca marad az egész, aminek előbb utóbb el fog érni a végére.

És nem fog tetszeni neki, amit ott talál.