A súlyemelő mellizom?

én ismerek párat, és de... végeznek... ugyanugy nyomnak fekve a teremben.

De olyan is van aki lapos.

A súlyemelők sem csak lökést meg szakítást csinálnak minden edzésen.

Simán váltasz és ugyanúgy csinálod a fekvenyomást.

A legtöbb helyen megadnak neked egy edzéstervet és azt kell csinálnod, a legfőbb gyakorlat a guggolás. Ők nem izomtömegre mennek, ezért hetente többször is nyomatják, szerintem kemény dolog!

Na de miután megcsinálod az előírtakat, azt csinálsz a terembe, amit akarsz.

Amúgy van pár olyan (szerintem hülye) edző, aki kifejezetten tiltja a fekvenyomást, mert szerinte az erős mellizom valamiért hátrányos szakításnál.

Nyilván az összefüggéseket jobban értő edzők nem javasolják a fekve nyomást, sőt akár tiltják. A fekpad más irányú alkalmazkodást indít be, ami többek között azzal jár, hogy a kar részvétele nő, míg a lábaké csökken a lökésben. Ezen kívül felsőtestben létrejövő nagyobb izomtónus nem kedvez a gyors összehúzódáshoz, elernyedéshez, és újra megfeszüléshez. Ez vonatkozik az állva nyomásra is. A szakításra is ténylegesen hátrányosan hathat a vállak mozgékonyságának csökkenése révén. Így pl. a dobóatléták ritkán tudnak beülve szakítani. Mondjuk a mozgékonyság csökkenését lehet legkönnyebben ellensúlyozni. A negyedik, hogy a tömeges mellizomzat holt teher, amit nem lehet felhasználni, de növeli a testsúlyod.

A súly felvételekor annyira működik a mellizom, amennyire ez szükséges: a két kar egymáshoz közeledése révén tudod csak a súlyt felvenni, amihez értelemszerűen szükséges a mellkas izmainak bekapcsolódása.

Néhány súlyemelő nyom fekve, de ahogy haladunk a válogatottak felé, vagy világszinten, az előfordulási arány közelít a zérushoz. A 105 kg-os Klokov egy nagy kivétel, de ez roppant ritka.