Hobbistaként más is "érzésre" edz?

"aki nem versenysportoló annak felesleges önfegyelemből járnia rengeteget"

Feleslegesen rengeteget tényleg nem kell járni, de ha egy korrekt eredményt el akarsz érni ebben a sportban izomtömegben, formában, erőszintben, akkor célszerű nem random érzésre edzegetni össze-vissza, hanem célszerű egy meghatározott terv szerint tartani egy edzésprogramot a folyamatos progresszióra koncentrálva, különben sok mindenre nem kell számítani. Lehet nyilván úgy is, hogy jó, most nem vagyok fáradt, most lemegyek karozni, na most fáradt vagyok, most nem lábazok, majd jövő héten, csak akkor nem kell meglepődni, hogy nem fejlődsz. Biztos így is lehet egész jól kinézni, legalábbis jobban, mint az átlag magyar férfi, aki sehogy nem néz ki, de én még "érzésre edzők" között sosem láttam ténylegesen jó formát. De ha neked így jó, akkor az a lényeg.

"Ugyanazokat a gyakorlatok végzem minden edzésen"

Még jó! Ha minden edzésen más gyakorlatot végeznél, az pláne értelmetlen lenne.

Ugyan! Kiss Jenő is megmondta, hogy ez az érzések sportja.

[link]

Nem igazán ismerek olyan embert, akinek érzésre edzéssel hosszútávon tudna fejlődni. Kezdőként én is érzésre edzettem, az első hónapokban meg ugye mindentől izmosodsz, csak aztán ez hamar megváltozik. Nekem az volt a baj az érzésre edzéssel, hogy sosem tudtam jól belőni az intenzitást/volument vagy a munkasúlyt, mindig túltoltam, mindig egy hétig volt izomláz a lábamban, a hátamban, a mellemben, ez meg nagyon hátráltatott, úgyhogy ilyenkor visszavettem, de mindig túlságosan visszavettem, aztán az erőedzésem átment pumpálásba, aminek hosszútávon nem sok eredménye van, pláne nem naturálon.

Pont ezért én azóta csak edzésprogram mentén dolgozok. Aki ebben a sportban tényleg korrekt eredményt ér el, az nem érzésre edz, és ez nem véletlen. Meg ha már rászánom az időt, az energiát, a pénzt a kondibérletre, az odautazásra, a felszerelésre, a sporttáplálkozásra, akkor az járjon már fejlődéssel.