Tényleg fanatikus lennék, és túlzásba viszem az edzést?

Sziasztok!

Az egész ott kezdődött, hogy kövér voltam, kövérként nőttem fel, kb +35-40kg felesleg volt rajtam.

Ezt leadtam, elkezdtem életmódot váltani. Találkoztam a testépítéssel, konditermi edzéssel, és már lassan 2 éve edzek konditeremben. Egy viszonylag jó formát összetudtam hozni, mindenre figyelek, regeneráció, kalória, edzésprogramozás. Szóval mindent teljes mértékig 100%-osan szeretnék csinálni.

És itt jön a probléma (szerintem). Ez a túlzott maximalizmus nem feltétlen normális.

Például: leszerettem volna adni egy kevés felesleget, 10 hét alatt -8kgnál járok (176cm 84kgról indultam 10 hete) és hiába vagyok relatív szálkás már (kb 14% testzsír) de a rengeteg közösségi média miatt annyira el lett rontva a testképem, hogy képes vagyok 1800 kalórián, heti 5 edzéssel napi 20.000 lépéssel szenvedni csak azért, hogy póló nélkül 4 kocka helyett 6 látszon.. Épp ez a lényeg, póló nélkül. Póló nélkül az esetek 0.1%-ban vagyok, szóval még látszata sincs.. Ahelyett, hogy egy progresszíven felépített minimális többletben edzenék és fejlődnék is (mert ugye deficitben fejlődés az zéró, szóval most is csak időt veszek el magamtól szinte..), inkább sanyargatom magam. De hiába vagyok ezzel tisztában, mert, ha nincs meg pl a napi cél (legyen az lépésszám, kalória), akkor rosszul érzem magam.

Itt jön képbe a kalória: kalóriaszámlással szálkásítok (mint minden épeszű ember.. :D), 1800 a keretem és nem eszek meg olyan ételt, aminek nem tudom a kalóriatartalmát, mert mindent pontosan akarok mérni. Ha becsúszik 1-1 étel, akkor azt pl nem 300 kalóriának, hanem 500nak számolom, mert félek, hogy túllépem a keretem.

Ez volt ezen a héten is. Inkább rászámoltam valamire +500 kalóriát és képes voltam 40.000-et lépni a 20.000 helyett (aki jártas ebben, az tudja, hogy ez rengeteg, az én tempómban ez 5 óra sétálás megállás nélkül), hogy kompenzáljak. Pedig 1 rossz napon nem múlik semmi, tudom jól, de egyszerűen 1 rossz napot sem szeretnék megengedni magamnak.

Most is szerintem összességében 1800 helyett kb. 2000 kalóriát viszek be majd ma, és azon gondolkozok, hogy megyek lépek +10.000-et, hogy kompenzáljak. Pedig még ezzel a 2000 kalóriával is deficitben lennék.

Sokszor lemondok programokat 1 edzés miatt, mert edzést sem szeretnék kihagyni. (mostanában a lábnapokat igen, de ez sérülés miatt)

Valami miatt nagyon nagy a megfelelési kényszer bennem, de nem tudom, hogy miért.. Már bizonyítottam magamnak, leadtam majdnem 40kgot és még is azt érzem, hogy ez még nem elég, ennél többet akarok és már-már olyanok a napjaim, mint anno Bohos Kornélnak egy versenyfelkészülésben, amikor naponta 4 órát kardiózott meg 1600 kalórián "szenvedett".

A különbség csak az, hogy nekem nincsenek rettentő jó adottságaim, ezért a versenyzés kilőve. Szimplán csak szeretek edzeni, de ez a túlzott maximalizmus miatt érzem, hogy ki fogok ebből égni, amit nagyon nem szeretnék, mert egyébként magát a sportot imádom és tudom, hogy ez nem csak egy fellángolás. 10-20, vagy akár 30 év múlva is edzeni fogok, ez 100%. Ha nem is olyan fókuszban, mint most, de tuti, hogy nem fogom elhanyagolni.

Járt már valaki hasonló cipőben? Hogyan lehetne "könnyebb" a helyzet? Hogyan ne görcsöljek rá erre, és szimplán csak élvezzem ezt az egészet?