Ti nem unjátok meg az edzést?

Nekem minden edzésen van olyan gyakorlat amit alig várok, nem mindig ugyan azt.

Pl.: Van hogy nagyon gugolni akarok. Van hogy utálok gugolni és a kitörét várom.

Ugyan ez hátnál. Van hogy utálok húzóckodni és felhúzni imádok és fordítva.

Mindig van valami ami miatt várom, a gyakorlatok többsége amit nem várok meg élvezetessé válik ahogy elkezdem.

Ilyen téren lehet picit mazoista vagyok, kitudja.

Dehogynem 😄 De én pont ezért direkt pihenek minden szeptember-októberben. Nyárra nincs nagy különbség a formában aközött, hogy 8-9 hónappal azelőtt kihagytál egy keveset, vagy totál lelkesedés nélkül összebohóckodtál valamit.

Ezen felül rendszeresen (kb. 4-5 havonta) totál új edzéstervet csinálok, új eszközöket, gyakorlatokat próbálok ki stb. Azért ez is sokat segít.

Kb 8 évig untam. Az első másfél évben még nem, aztán jött kb 8 év míg húztam a szám. Aztán szerintem úgy 5 éve már megszoktam. Ugyan nem várom és a sem okoz kifejezett örömet, amikor végzek a napi adaggal.. Viszont ha nem edzem, rosszul vagyok. Frusztrált leszek, ingerült, enervált és egykedvű.

Szóval már szigorúan a hét részét képezi az a 4 alkalom amikor megyek és ha egynél többet hagyok ki már kínlódom. És nem a forma miatt, vagy akármi hasonló. pusztán ürességet érzek. Nyilván hozzászoktam ahhoz a rengeteg örömhormonhoz amit termel a dolog.

És hogy tanácsot is adjak. Tűzz ki célokat. Közelit és távolit. Nekem ilyenek voltak, hogy minimum 40es felkar. majd Adonisz forma, tehát a vádli, felkar és nyak körfogat legyen egyező.. aztán szerettem volna annyival bicepszezni ahány kilós a barátnőm. aztán fel szerettem volna emelni a földről a barátnőm súlyát rogyasztás nélkül és felnyomni a fejem fölé... Szerettem volna testsúlynyi plusz súllyal guggolni 15 ass to Grass-t. Stb.stb. mindig valamit kitaláltam ami átlendített a holtpontokon. És kötelezővé tettem. Azért írtam hogy már eljönni sem okoz örömet, merthogy az első kb 10 évben.. imádtam végezni a dologgal és végre túllenni rajta. kb az motivált.