Mi a véleményetek a női fociról?

Van Magyarországon női foci csak egyszerűen nem kap támogatást. Budapesten talán jobb a helyzet, Fradinak is van női csapata, meg a nagyobb kluboknak. De aki vidéken él annak egyenlők a lehetőségei a nullával. Kisebbeket még beveszik a fiúcsapatba és ha szerencséjük van eltűrik őket maguk közt a fiúk. Aztán később komolyabb meccseken már nem vehetnek részt a fiúcsapatban és kilépnek vagy elküldik őket. Amik esetleg vannak tiszta lány csapatok azokat meg egyszerűen ellehetetlenítik sajnos. Ígérnek fűt-fát a labdarúgó szervezetek,de nem segítenek semmit. Magántámogatás nem megy. Szülők segítenek ha tudnak, de bizonyos anyagi keretek közt lehet csak bírni azt is.

Én gyerekkoromban imádtam a focit. Sajnos szüleim nem támogattak így esélyem se volt, hogy komolyabban foglalkozzam vele. Egyszerűen nem hittek bennem és nem támogatták az álmaimat. Így maradt a suliudvaron való focizás a fiúkkal szünetekben. Később a sulinak lett lánycsapata is, ahova nem járhattam az edzésekre szintén szülők miatt. szerintük a tanulás kellett hogy az első legyen és ez nem fért volna bele. Általános utolsó 2 évében aztán lecsökkent a csapatlétszám, és megkértek mivel látott az edző játszani hogy nem-e lenne kedvem velük menni meccsekre. edzés akkor már nem volt, mert nem volt rá kerete a sulinak. Elkezdtem velük tornákra járni. Majd 14 voltam mikor megalapult az első tiszta lányokból álló csapat a városban ahova bekerültem én is. De kínszenvedés volt. Nem tudtunk szponzorokat szerezni, nem kaptunk semmi támogatást. Edzőnk próbált nekünk télire fedett pályát szerezni, füves volt hál istennek amit használhattunk ingyen, csak az télen nem volt jó. Végigjárta az összes általános iskolát a városban volt ahol iszonyatos bérleti díjat kértek volna amit önerőből nem tudtunk volna állni, mert még kevesen is voltunk. Máshol meg nagyon lelkesek voltak már meg is egyeztek az edzőnkkel, nagyon jó áron, szinte csak jelképes összegért. Amikor az elköszönésnél mondott vmi olyat az edzőnk hogy akkor majd jövünk a lányokkal holnap. Amikor meghallották hogy lányok onnantól kezdve azt a termet focizásra nem lehetett kiadni.

Meccsekre is saját pénzből utaztunk. Mezt szerzett az edzőnk, vmi leselejtezettet a saját csapatától. Ő nem hivatásos edző volt csak saját szabadidejét ránk áldozva felvállalta ezt az egészet. A helyi egyesület nem volt hajlandó névlegesen se a szárnyai alá venni bennünket. Szal nehéz volt.

Pedig voltak nagyon-nagy tehetségek, akik tényleg sokra vihették volna, ha valaki felkarol bennünket. Nem én, mert engem sajnos itthon nem támogattak ahhoz eléggé. Meg későn is kezdtem el. Bár technikailag sokat fejlődtem mégse voltam soha az a kiemelkedő klasszis. Inkább szorgalmas voltam, meg imádtam focizni.

Sajnos 2 év múlva ott hagytam a csapatot. Több oka is volt. Egyrészt az állandó sikertelenség, mert a rossz körülményke közt sajnos nem tudtunk úgy készülni ahogy kellett volna. Kevesen voltunk így nehéz volt komplett csapatot összeszedni, én soha nem játszhattam azon a poszton amit igazán a sajátomnak éreztem és ahol otthonosan mozogtam volna. Erre rájött még az is hogy lassanként ezek miatt a kicsi apró dolgok miatt kezdtem úgy érezni, hogy kötelességből vagyok a pályán és már nem élvezem. És egy idő után tényleg nem élveztem. Aztán összeszólalkoztam az edzőnkkel és végül kiléptem. Talán későn, túl későn. Addigra megutáltam az egészet. Ennek már 2,5 éve. Azóta nem játszottam egyetlen egyszer sem. Nézni még mindig szeretem, de a játék valahogy már nem hoz lázba úgy mint régen.

Feladtam az álmomat, hogy focista legyek. Azóta persze rájöttem ez egy olyan álom volt ami alapból halálra volt ítélve. Mégis akkor nagyon fájt feladni.

Sajnos ez a helyzet ma Magyarországon. Vannak tehetséges lányok de nem kapnak lehetőséget. Pedig hiszem, hogy lányfoci van olyan mint a fiúké. De hát ez van.

Én mindenesetre annak ellenére, hogy megutáltatták velem a végére a játékot, mégis hálával gondolok vissza a csapatra mert voltak szép pillanatok és sokat tanultam ott. Az a 2 év amit eltöltöttem a csapat tagjaként sokat dobott az erőnlétemen és hiszem, hogy ennek is köszönhetem, hogy ma egy olyan egyetemre sikerült bekerülnöm ahol a fizikai kondíció sokat számít. A foci nélkül talán ez nem sikerült volna.

Fájó szívvel gondolok arra, hogy nálunk itt tart ma a női labdarúgás, de hiszem, hogy egyszer talán mi is kijutunk majd egy EB-re (nőire).

18L

Az igaz hogy a nagypályás női foci nem pont a nőknek való

de kezd elterjedni a futsal egyre jobban Magyarországon is

Én is futsalozom. ÉS Bajnokság is szokott lenni és igenis élvezetesek én mondjuk a férfi futsalt nem szeretem.

13/L