Késő már újrakezdeni?

gyurós végre egy normális komment! :-)

szóval igen, egyrészt mindenki követ el hibákat az életben (nősülés - csak viccelek), de ha úgy állsz már most hozzá, hogy időt pazarolni az úgy nem az igazi, miért lenne késő?

Marco Olmo bőven elmúlt 30 mire egyáltalán futni kezdett 60 évesen megnyerte a világ legkeményebb ultrafutó versenyét a Mont Balnc körül ami 160 km körbe brutál szintemelkedéssel, jah és nem a korosztályost, az abszolútat!

szóval tényleg ahogy gyúrós írja sosem késő, a szervezet nagyon alkalmazkodóképes, versenyeket is nyerhetsz, sőt pl az utlraszámokban 24 órás és felette nem nagyon van egy két kivételtől eltekintve 20 éves ifi, mert fejben ezt 30 felett kezd el az ember beérni a legtöbb ultraversenyen az átlagéletkor 35 és felette van jóval, szóval hajrá!

csak télen is bringázz, ruházat kérdése az egész!

Nem pazarlod az időt, ha szereted csinálni.

Persze, hogy érdemes. Ez egy sport + hobbi. Erőnléteden, kedveden tud javítani.

+ 45 évesen - gondolom - van valami fájdalmad (boka, térd, akármi)

Magasabb pedálfordulat fájós térdre is jó (amikor nem izomból kell tekerni).

Ha fáj a derekad, akkor a magas ülés- mély kormány kombó nem lesz az igazi.

Gondolom 20 évet állt valahol a kerékpát, csapágyakat, ?bowdeneket? is érdemes lenne megnézni.

Ugyan ugyan. Ha tudnád hány náladnál idősebb ember keres fel azzal, hogy ő mozogni- és úgy en bloc egészségesen enni, élni szeretne. Mozogni sosem késő, úgy ahogy változtatni sem. És aminek az ember sok évig hódolt, majd valamiért elvesztette, azt bármikor újrakezdheti. Valamiért mégiscsak megszerette.

Számtalan pozitív vonzata van a sportolásnak és ezek csupán ujjnyi részük életkorhoz kötöttek.

Remélem nem késő. 43 vagyok. most a két kölyköt meg a 110 kilómat cipelem bringával erőnléti edzés gyanánt. én is kihagytam jópár évet mindenféle egyéb fontosnak látszó dolog miatt. De a szervezet, ha fáradtabb is, nem felejt.

De kérdezd meg mondjuk Karlovitz "Pupu" Kristófot. hetvenegynéhány éves fejjel súlyos százakat (többet egymásután) tol le egyhuzamban.

A sport soha sem időpazarlás, sokkal inkább idő nyerés.

Fittebb leszel, javul az állóképességed, keringésed (ami korral egyre fontosabb), ezen túl kiváló stresszlevezetésnek. Én egy hosszabb túrán meditatív állapotba tudok kerülni.

És ami a legfontosabb! A legnagyobb kihívás mindenki számára, a saját határainak ledöntése, kitágítása.

A világ legegyszerűbb receptjével fantasztikus sikerélményeket élhetsz át. Forgasd a pedált, és ne állj le akkor se, ha fáj!

:) Jó tekerést!

Én 14 éves koromtól országútiztam, 17-30 éves koromig versenyszerűen.

Aztán egyre fogyott a hobbitekerésre szánt idő is, utóbbi 4-5 évben totál ellustultam, idén nyáron összesen 150-200 km-t tekertem.

Most 42 vagyok, de egyáltalán nem érzem későnek, hogy újra belecsapjak a lecsóba.

A remek kis pacim a szobámban áll és minden nap emlékeztet arra, hogy dolgunk van.

Szeretnék a tél folyamán úszással némi kondit gyűjteni ahhoz, hogy ahogy tavasszal az utak, idő engedi, visszaüljek a nyeregbe.

A versenyzés már nem vonz, de maga a tekerés nagyon hiányzik.

Én azt mondom, rajta, bele kell csapni, sosem késő.

Persze az edzettséget nem lehet pillanatok alatt kikényszeríteni. Érdemes egy nulláról induló edzésprogramot keresni és betartani.

Mindenképpen javaslom hozzá a pulzusmérést. Az ember hajlamos elfelejteni, mennyire kiesett a rutinból, míg a lábában benne van még, hogyan ment régen. Könnyen túlhajthatod magad.

Szóval óvatosan ,de csinálni kell.

Túlsúly?

Versenysúlyom volt 85-90 kg, most vagyok 110-115 körül.

Ez nem akadály. Csak leküzdendő nehézség. :D