Kerèkpárnál mitől függ hogy melyiket mennyire könnyű hajtani? Vagy én gyengültem volna el? 10-12 évesen haverokkal 20-km éket simán biciklizgettünk, egy 24-es Hauser kerékpárral gondoltam beszerzek újra egy használt kerékpárt?

Azért a gyakorlat és a rendszeresség sokat számít. Ez mellett:

- a kerékpár súlya (aluváz! )

- a kerekek mérete és a gumik mintázata (pl. virslikerekek)

- áttétel

- geometria (hajtókar hossza is számít), beállítás (nyereg, kormány)

Pl. az én több mint 30 éves (aluvázas) bicajom okozott már meglepetést nagyon komolyan túrabringázó ismerősömnek. Megy mint a szél, alig kell tekerni, 10-20-30 km-en még sosem fáradt el rajta a lábam (pedig nem 10-12 éves vagyok, hanem már ötven is elmúltam.:( ).

"Most kb 2- km után már kifulladok kimegy a labambol is az erő 30f"

Nem vagyok orvos, és ezért vágom ide, hogy "ott valami más baj lehet" de ennyire egy kerékpárt sem nehéz tekerni.

Egy 10-12 éves gyerek normális esetben szabadidejében folyton rohangál.

Ha te 15 éve nem mozogsz semmit sem, akkor érthető, hogy kidöglesz, miközben azt várod, hogy úgy sunahj, mint gyerekként.

Főleg, hogy gyerekként a cammogást is suhanásnak élted meg.

Valamint a gyerekek nagyon gyorsan regenerálódnak.

Sokkal könnyebb 40 kg-ot megindíani, mint 80-at.

Hauser bicaj?

néztem guglin, hát ne is csodálkozz.

El vagy lustulva mint egy disznó!

Én amikor megvettem 18 évesen a robogómat, akkor letettem a kerékpárt teljesen. 10 év múlva mentem 2 km-t bicajjal és fel kellett hívnom fatert, hogy jöjjön értem, mert nem tudok hazamenni :D

Aztán elköltöztem társasházba és nem volt helye a rogobónak, garázst nem akartam bérelni, úgyhogy eladtam és elkezdtem újra kerékpározni. Először állati sz.r volt, de aztán belejöttem, mentem sokat és 1 év után az 50-80 km-es túrák is gond nélkül mentek. A Balaton kört is inkább csak meguntam már a vége felé, nem fáradtam el teljesen. Azóta sincs robogóm, kocsim, csak kerékpárjaim (mert annyira megszerettem, hogy egy kerékpár már nem is volt elég), és mindenhova is kerékpárral megyek. 20 km az meg sem kottyan.

Szóval hajrá, menj tekerni! De persze jó, neked megfelelő méretű és jól beállított biciklivel tekercselj! Ami nem jól van beállítva attól akármilyen erőnléttel néhány km múlva kényelmetlenül fogod érezni magad.

Nos, amikor én újra elkezdtem kerékpározni 43 évesen mert konkrétan egy malac nézett rá vissza a tükörből(167cm, 94kg) akkor a munkába járós montimmal, amellyel max 4km-et tettem meg gurulgatva addig a napig rendszeresen, 3km rendes, tempós hajtás után azt hittem hogy meghalok. De volt bennem annyi becsület, hogy végül erőt vettem magamon és 25km-et csak lehúztam.

Utána jött a rendszeresség, a belelendülés. Mára 79-80kg-t nyomok és amikor tehetem, napi 40-70km-et teszek meg outin. Gyakorlás, edzettség és akaraterő kérdése, semmi más.

10-12 évesen a minkorosztályonk még folyamatos mozgásban volt, meg se kottyant 20km én apukámmal reggel elmentem biciklivel székesfehérvár-> lovasberény nagymamámhoz, délután hazatekertünk, otthon ittam egyet, ettem egy szelet rántott húst vagy ami épp volt, aztán elkéretőzem biciklizni a haverokkal…

Ma meg 36 évesen 20év sport kihagyás után pulzust figyelve kell edzenem, és mikor szívritmus zavarom van, bedobni a megfelelő tabit…

Kár volt leállni a rendszeres mozgással.