Jó harcosnak tartod magad?

Én nem feltétlenül tartom magam annak, de a tapasztalat azt mutatja, hogy jó harcos vagyok.

Rendszeresen járok le a box, mma, muay thai, brazil jiu-jitsu, birkózás edzésre egy kis sparring kedvéért azokkal akik nagy versenyekre járnak.

Soha nem tanultam semmit. Nagyon jó a látásom, és a reflexeim. Ebből kifolyólag az ellenfél minden megmozdulásánál szinte bőven van gondolkodási időm.

Nem. Eddig még sosem sikerült tanulnom tőlük semmit. Bár szükségem sincs rá, de az mellékes.

Nem szükséges tanulnom. Úgyis inden új ellenfélnél mozdulatonként magamtól gondolom végig, hogy mit tegyek. Össz-vissz századmásodpercekig tart a gondolkodás (hisz nincs több időd egy képzett küzdősportolóval szemben), de mindig a magam egyéni (biztos, hogy nem egyedülálló, hiszen a világban már szinte minden mozdulat be lett foglalva valamilyen küzdősportba vagy harcművészetbe) módján mozdulok, nem alapul véve semmit sem a biológia és a fizika törvényein kívül.

Most éppen mi az alaptalan kötekedés és/vagy személyeskedés indoka, "kedves" 4-es?

'Tán nem tetszik, hogy valaki jó reflexekkel született? Vagy hogy jó a látása (összeadva a rövid időket naponta maximum 4 órát vagyok gép előtt, nem nézek tv-t, a telefonom pedig 2001-es gyártmány, ami még nem roncsolja a szemet)? Esetleg az, hogy ezeket az apró tulajdonságokat ki is használja?

Tartózkodj a "mert pont te", "akkor már bajnok kéne legyél/hallani kellett volna rólad", "nincs ilyen ember", valamint egyéb ilyen spekulációktól ha kérhetem! Próbálj meg személyeskedés nélküli, érzelemmentes, objektív érvekre szorítkozni!

Ezek hiányában csak parttalan veszekedés lenne belőle, nem pedig értelmes vita, így mégegyszer megkérlek hogy hagyatkozz a fent leírtakra. Nem szeretek jelentgetni provokálásért (ami az oldal felhasználói szabályzatának megszegése).

Már találkoztam pár önjelölt villámemberrel én csak röhögök az ilyesmin, ne haragudj.

Nem állt szándékomban "kötekedni".

Ha értenél bármit is a bunyóhoz nem beszélnél ilyen zöldségeket.

"Eddig még sosem sikerült tanulnom tőlük semmit. Bár szükségem sincs rá, de az mellékes.

Nem szükséges tanulnom. Úgyis inden új ellenfélnél mozdulatonként magamtól gondolom végig, hogy mit tegyek."

Még írj már hasonlókat, hagy röhögjem könnyesre magam.

Először goju ryuztam 2 évet, boxoltam 1 évet, 1,5 éve Wing Tsunozok és birkózó haverom szokott sok fogást mutatni.

Ha szabályok közötti meccsről van szó 74%, hogy veszítenék, mert a támadásaim valószínűleg nem lennének túl szabályosak és innentől meg van kötve a kezem.

Viszont amikor meg kellett védeni magamat, akkor a végén mindig elértem a célomat.

Nagy harcos nem vagyok, de meg tudom magamat védeni.

Én ezt értem.

Csak akkor kérlek magyarázd el biológiai, fizikai, vagy legalább azokra hajazó leírásokkal, hogy miért tekinted ezt lehetetlennek!?

Önjelölt pedig sosem voltam.

12 éves koromban mikor egy lánnyal mentem fagyizni (az én időmben 12 évesen egy kettesben fagyizás már nagy szó volt :) ). 3 C kategóriás állampolgár (14 év körüliek) a semmiből elkezdett minket lökdösni. A fagyizó egy osztálytársam családjáé volt. Mikor földre lökték a lányt, én ellöktem a srácot. Utána értelemszerűen nekem rontottak. 4 ütést kaptam be, azokból is 3-at akkor mikor az egyikük lefogott, 1-et pedig mert hátulról jött. Végül mégis nyertem és ők maradtak földön.

Ezt látta az osztálytársam bentről a fagyizóból. A nagyokos pedig szétkürtölte (utána még én kaptam osztályfőnöki figyelmeztetést). Elkezdett "játék" verekedéseket szervezni nekem csak úgy. Miután kiderült, hogy meg tudom verni a nagyobbakat is, akik nem űznek semmit, a kis falu és közeli települések rendszerének köszönhetően, mindenki mindenkit ismer alapon eljutott azokhoz a srácokhoz is, akik eljárnak küzdősportolni. Velük már kicsit nehezebben boldogultam, de mindig nyertem max. 5-6 bekapott ütéssel. Tény és való, az én "stílusom" az elhúzott, másikat kifárasztós küzdelem volt, mert tudtam, hogy nincs annyi erőm, hogy még ereje teljében elbánjak a nagyobbakkal. Végül én kerestem 8. osztályos koromban szándékosan egy középiskolás jó harcost. Sikerült is, a körzeti középiskolai boxbajnok személyében. Amennyire lehetett, megpróbáltam valós vesztésnek mutatni a dolgot. Amennyire tudtam visszafogtam a reflex, ösztönös elmozgásaimat. Így sikerült kiüttetnem magam, hogy elérjem, hogy békén hagyjanak és ne keressenek, hiszen "csak leütöttek végre".

Középiskolába már ide Budapestre jártam. Természetesen elkerülhetetlen volt, hogy itt is nekem jöjjön valaki. Nekiállt velem verekedni a folyosón. Az a tanárnő akart szétválasztani minket, akibe szerelmes voltam. Amikor elhajoltam, a srác megütötte a tanárnőt. Elborult az agyam (pedig tudtam, hogy az én hibám volt, hogy elhajoltam annak tudatában, hogy ott van valahol mögöttem), durván megvertem a srácot. Utána mivel magamat hibáztattam a tanárnő sérüléséért (aki egyébként utána hajtogatta, hogy ez nem így van, és még ő próbált meg közeledni hozzám), elég nagy trauma maradt nekem. Szerencsére a sulipszichológus pár hónap alatt rendberakott.

Itt fogtam fel, hogy ringen kívüli harcoknál a másikat nem fogja érdekelni, ha egy barátodat, ismerősödet üti meg a harc folyamán. Ezért ráálltam arra, hogy a későbbiekben, ha valakivel megint verekednem kell (mindig a végletekig próbáltam szóban megoldani a dolgot, csak szoksor nem sikerült), akkor ne feltétlenül kitérjek, hanem inkább "álljak bele". Az egyik tesiórán 11. osztályban mondta a tanár, hogy menjek le órák után a birkózóedzésre. Mint kiderült, azt akarta, hogy legyek vele bemutató sparring partner. A tanárral/edzővel kellett birkóznom. Nagyon ritkán tudott csak megfogni.

Onnantól kezdett el érdekelni, hogy milyen lehet a többi küzdősport űzőivel edzőteremben verekedni. Az konkrétan sosem érdekelt, hogy küzdősportot vagy harcművészetet űzzek, vagy tanuljak. Csak a meglévők ellen kipróbálni a képeddégeimet. Elsőnek egy boxterembe mentem (amiről azóta megtudtam, hogy egy elég nívós hely), ahol szépen fokozatosan a kezdőktől a versenyzőkig küldte fel az embereket az edző, végül ő is feljött. Egyetlen egy ütést kaptam be, ami az edzőtől jött. Ott mindenki reakciójából szűrtem le először igazán, hogy elméletileg én "jó harcos" vagyok. Egy idő után elkezdett untatni hogy csak kéz- és testharcos emberekkel verekedtem. Elkezdett érdekelni, hogy a rúgások ellen hogy állnék, ezért lementem egy taekwondo terembe is. Ott sem tudott senki sem megrúgni. Csak a mester. Ő azonban nagyon. Kettőt pördült a levegőben, és a forgás miatt egyszerűen nem látszódott tisztán, hogy melyik lábával fog rúgni, ráadásul már 20 éve tanítja, így a sebessége és az ereje is megvolt.

Furcsamód az a csúnya vereség 18 évesen, életem egyik legjobb élménye.

Akkor döntöttem el végérvényesen, hogy a saját módomon akarok nyerni a különböző stílusok ellen, kizárólagosan hobbiból.

.

Nos! Nem számítottam rá, hogy ekkora wall of text lesz az egészből. Csak azért szándékoztam leírni, hogy érthető legyen, hogy nem a saját "Én vagyok a Jani!"-zásomból indult az egész, valamint hogy egészen a végéig, nem önjelöltködtem. A mostani önmagamra talán minimálisan rá lehetne aggatni az "önjelölt villámember" jelzőt, de a megtapasztalt dolgok tekintetében mégsem elfogadható.

8-as.

Izgalmas amit leírtál.

Először azt hittem, hogy csak trollkodsz.

Így már jobban értem a dolgot.

Vannak olyan ösztönösen tehetséges emberek akiknek átlagon felüli képességeik vannak.

Nekem sajnos nincs ilyen.

Igy csak a tanulásban bízhatok.

8-as

Amennyiben igaz, amit írtál, ha egy stílust megtanulnál rendesen, ilyen tehetséggel profi, vagy nagymester is lehetnél egyszer.

Ennyi hazugságot is rég olvastam már. Pedig én akkor voltam aktívabb ebben a részlegben mikor Aczél aktívan tevékenykedett, itt voltam akkor is amikor próbálta bemesélni ő olyan profi már, hogy az edzője megbízta őt külön edzések tartására.

,, 4 ütést kaptam be, azokból is 3-at akkor mikor az egyikük lefogott, 1-et pedig mert hátulról jött. Végül mégis nyertem és ők maradtak földön"

Ezt konkrétan a WWE-ből vetted, ott játszották el ezt mindig John Cenaval.

,,A nagyokos pedig szétkürtölte (utána még én kaptam osztályfőnöki figyelmeztetést)"

Baromira nem kaphattál osztályfőnöki figyelmeztetést, mivel iskolán kívül történt. Iskolán kívüli tevékenységért meg nem adhat semmit se az iskola.

,,Elkezdett "játék" verekedéseket szervezni nekem csak úgy"

Itt kezdődik az amerikai film kliséd.

,,Miután kiderült, hogy meg tudom verni a nagyobbakat is, akik nem űznek semmit, a kis falu és közeli települések rendszerének köszönhetően, mindenki mindenkit ismer alapon eljutott azokhoz a srácokhoz is, akik eljárnak küzdősportolni. Velük már kicsit nehezebben boldogultam, de mindig nyertem max. 5-6 bekapott ütéssel"

Itt meg folytatódik. Röhögve vertek volna téged szét.

,,Tény és való, az én "stílusom" az elhúzott, másikat kifárasztós küzdelem volt, mert tudtam, hogy nincs annyi erőm, hogy még ereje teljében elbánjak a nagyobbakkal"

Kár, hogy az ilyen bunyók pár percnél nem tartanak tovább. Mivel nem értesz földharchoz röhögve vertek volna szét a földön.

,,Végül én kerestem 8. osztályos koromban szándékosan egy középiskolás jó harcost. Sikerült is, a körzeti középiskolai boxbajnok személyében"

Azt ugye vágod, hogy bokszból nincs körzeti iskolai bajnokság? Ez nem USA, hogy iskoláknak is külön küzdősport csapatai vannak.

,,mennyire lehetett, megpróbáltam valós vesztésnek mutatni a dolgot. Amennyire tudtam visszafogtam a reflex, ösztönös elmozgásaimat. Így sikerült kiüttetnem magam, hogy elérjem, hogy békén hagyjanak és ne keressenek, hiszen "csak leütöttek végre"."

Újabb amerikai film klisé.

,,ekiállt velem verekedni a folyosón. Az a tanárnő akart szétválasztani minket, akibe szerelmes voltam. Amikor elhajoltam, a srác megütötte a tanárnőt. Elborult az agyam (pedig tudtam, hogy az én hibám volt, hogy elhajoltam annak tudatában, hogy ott van valahol mögöttem), durván megvertem a srácot. Utána mivel magamat hibáztattam a tanárnő sérüléséért (aki egyébként utána hajtogatta, hogy ez nem így van, és még ő próbált meg közeledni hozzám), elég nagy trauma maradt nekem. Szerencsére a sulipszichológus pár hónap alatt rendberakott."

Kár, hogy az iskola pszichológusa nem tudott volna rendberakni pár hónap alatt, mert instant ki lettél volna csapva a suliból. Nincs olyan, hogy szétvered, de simán ott maradsz, az iskolának automatikusan kötelessége eltanácsolnia téged. Sok bunyót szerveztem eg ténylegesen, tudom a szabályokat, hogy mire kellett figyelnünk. Iskola területén történik bármi ilyesmi kötelessége automatikusan eltanácsolnia a diákot, ez országos szabály. Meg megint mi ez a klisé, hogy pont az választott volna szét titeket, akibe szerelmes vagy? Nem bírtál kreatívabb lenni?

,,Mint kiderült, azt akarta, hogy legyek vele bemutató sparring partner. A tanárral/edzővel kellett birkóznom. Nagyon ritkán tudott csak megfogni."

Igen, majd képzetlenül egyből tudod áthelyezni a súlypontodat meg mindent. Ne kamuzz már ennyit könyörgöm!

,,Elsőnek egy boxterembe mentem (amiről azóta megtudtam, hogy egy elég nívós hely), ahol szépen fokozatosan a kezdőktől a versenyzőkig küldte fel az embereket az edző, végül ő is feljött"

Kapásból ilyen nincs, hogy fogod, bemész, aztán kihívod a klubot. Kínában volt csak ilyen anno, de annak is jó pár százéve már.

Versenyzőket alapból nem küldtek volna ellened, bármennyire is próbálod hollywoodi filmesen előadni. Max kezdőket, de őket is úgy, hogy a legelső szabálytalan ütésed után páros lábbal rúgnak ki a teremből. Nem mentél volna magadtól akkor rendőr vitt volna el. Tényleg ne akarj már ennyit hazudni.

,,Egyetlen egy ütést kaptam be, ami az edzőtől jött"

Te születésedkor kaphattál be valami ütést, hogyha azt hiszed ezekt a hazugságokat el fogjuk majd hinni.

,,Ott sem tudott senki sem megrúgni. Csak a mester"

Aha, higyjük el, hogy majd pont a leggyorsabb sebességű rúgással rendelkező stílus klubjában senki se tudott megrúgni. Meg azt is úgy, hogy legfeljebb kezdők ellen mehettél volna, bármennyire keménynek adod elő magadat. Ne próbáld megmagyarázni, hogy nem így van, mert így van. Aczél is ment le BJJ edzésre, ő is csak full kezdők ellen mehetett, őt konkrétan olyan kopogtatta le, aki féléve szült és elég sok időt hagyott ki emiatt.

Remélem poénnak szántad az egészet és tényleg nem akarod, hogy elhigyjük ezt a sok baromságot, amit írtál. Szerintem keresgélnénk a hollywoodi filmek között valamelyik filmnek ez lenne a sztorija, amit leírtál.