Egy profi ökölvívó le tudna győzni egy harcművész nagymestert?

Méghogy a taekwondos elveri a bokszolót lol

[link]

"Nem tudom hogy Rozsda Sárkány hol írt olyat, hogy az mma működő technikái a majom kungfuból lettek áthozva :D"

Mert én mondtam?

45%-os hülyeségeiről tudomást sem veszek, mert felesleges.

Az a helyzet, hogy az egy rettenetesen amatőr Taekwondoos volt. Itt viszont nincs béna: [link]

Namost kérlek szépen...az összes rúgó stílus a Boxot úgy és akkor szedi szét, ahogy és amikor akarja. Ez egy tény. Persze, van esélye a Boxolónak, mert 0% esély semmire sincs. Nekem is van esélyem Mike Tyson ellen, vagy van esélye az embernek túlélni egy repülőgép katasztrófát, de egy Boxolónak ennél a kettőnél is kevesebb esélye van nyerni egy profin rúgó ember ellen. Nem véletlenül erősebb stílus a Kick Box, mint a Box. Mert az már rúg keményen.

Ó istenkém... hová fajultak itt a dolgok. Gyerekek, ez az egész már kezd olyan lenni, hogy

"-Az én apukám az erősebb!

- Nem igaz, mert az én apukám még erősebb!"

Azt kellene végre megérteni, hogy a jelenlegi ROSSZ OKTATÁSI SZÍNVONAL miatt, nem jók a hazai tradicionális keleti harcművészetek. De ettől még nem maga a stílus a rossz!!!

Videókat linkelgetni, teljesen felesleges itt (én is linkeltem párat, aláírom!). Minden egyes példára jut ellenpélda és így tovább.

Megértem azokat, akik anno régebben kifogtak egy rossz színvonalú harcművészeti edzést, és helyette találtak maguknak egy jó/jobb színvonalú küzdősport oktatást. És éppen ezért nem bíznak meg a keleti harcművészetekben.

DE! Azért vannak olyanok - még ha kevesen is - akiknek sikerült kifogni egy jó harcművészeti oktatást, és csinálják már x éve. Azért azoknak ne mondjuk már, hogy milyen az adott stílus, főleg úgy, hogy a kedves fikázó illető még életében nem volt az adott stílus edzésén, és az ismeretei is az adott stílussal kapcsolatban rendkívül felületesek és/vagy hibásak.

Sokszor használjátok itt az MMA-t, K1-et viszonyítási alapnak amikor ki akarjátok fejteni a véleményeteket egy tradicionális harcművészetről (amit ugye nem ismertek az esetek 90%-ban...).

Már többször leírtam/leírtuk: több tananyag=több idő. Mire kiképeznek egy ilyen harcost, addigra "kiöregszik" ahhoz, hogy ketrecbe villogjon.

Az MMA, K1..stb. Ezek versenysportok, itt időhöz vannak kötve, minél előbb és minél hatékonyabban képeznek ki versenyzőket, így nincs idő Pl: egy több órás makiwara edzésre, csupán azért, hogy kimondottan csak a bal kezünk kézélét felkeményítsük.

Az egyik életmód, a másik teljesítmény-orientált dolog. Ennyi. De ez nem befolyásolja sem a küzdelmi képességeket, sem a hatékonyságot. Mert ezek a dolgok az adott emberen múlik. Lényegében emberekről és mozgási rendszerekről beszélünk.

Itt a célok azok amik mások. Ha valakinek van jó edzője és türelmesen és kitartóan gyakorol, annak egy idő után lesz tudása. Ennyi az egésznek a lényege. Érdemes több stílusba belekóstolni, és nem elfogultnak lenni, hanem inkább nyitottnak. Nem csak a hátrányokat felhozni és figyelni, hanem az előnyöket is.

Én vertem meg már boxolót csak a karate tudásommal :D (igaz akkor még csak az volt).

Az, hogy ez vagy az nem jó ez vagy az ellen baromság. Nyilván van olyan boxoló aki ellen a kung fus összeroppan, de egy csak boxolni tudó emberrel szemben még mindig a kung fusnak adok nagyobb esélyt.

De ez is teljesen egyénfüggő. Egy 6 éve karatézó gyenge emberkét simán legyőz egy egy 1 éve boxoló sportoló.

Hogy honnan tudom? Nálunk az edzéseken 3 különböző csoport volt, kezdő-középhaladó-haladó. És hiába edzettünk néhányan -mint kiválasztottak- a haladókkal még középhaladóként még ott is voltak olyanok akik lustálkodtak, akik nem csinálták komolyan akik azért sírtak, hogy csak gyakorló kumiténél miért ütünk erőset? Az ilyen emberekben hiába van meg a több éves gyakorlás, tudás... ha van nekik ilyenjük, semmit nem érnek vele, mert egyáltalán nem vették komolyan. De a boxban van ilyen? Nincs, ha nem veszed komolyan beküldenek a ringbe és utána már nem lustálkodsz, vagy elküldenek a francba, hogy ne rontsd ott a levegőt (bár ilyen ritkán van, de ha valaki bomlasztja a társaságot előfordul azért). A boxnál kőkemény kondi építés és ringharc van, miért? Mert 2-3hónap alatt felviszik annyira az állóképességed és a fizikai erőd, hogy mehess versenyre.

Egy karatén, egy kung fun, egy bármilyen harcművészeti edzésen ez a 2-3hónap olyan, hogy az alapok alapját gyakoroljátok és még azok sem feltétlenül mennek profin. 1 év és megvannak az alapok, erre lehet építkezni míg már nem számítasz kezdőnek olyan 2-3év után, de még akkor is csak a középhaladó kategóriába illesz bele, 5-6év után van az, hogy eljutottál a haladó szintre (hogyan írjam... kezdő haladó? Az aki még csak ennél a kategóriánál is csak az elején jár még). Utána jön az, hogy már magadra mondhatód, hogy harcművész vagy... vagy kezdesz az lenni.

Tehát? Box 3-6hónap, Karate 5-6év. Miről beszélünk? Az egyik a versenyekre megy rá, a másik arra, hogy tényleg elérj egy megfelelő szintet ami idő alatt megérted a dolgok logikáját, tapasztalatot szerzel és elkezdesz gondolkozni - figyelni > xy küzdelemnél, hogy tudnád kihasználni a másik gyengeségét, mikor hibázott - tudta e korrigálni stb.

Tehát, az, hogy kinyerne egyénfüggő. De senki ne szálljon el magától ha tud ütni és jó a lábmunkája, mert ez kérlek szépen titeket csak az alap. Erre jönnek rá a technikák és minden más.

Valaki aki csak ütni vagy rúgni tud (ha nem valami hatalmas zseni vagy piszok jó harcos, a topnak a topja) nem fog nyerni egy olyannal szemben aki mindkettőhöz ért. És itt csak azt írtam le, hogy ütni és rúgni is tud. Még nem említettem meg a térd-könyök-kézfej stb használatát, a szorításokat, a földrevitelt -földharcot, dobásokat-gáncsolásokat és még sorolhatnám.

Nálunk karatén egy barnaöves gyerek nem tudott megcsinálni egy szabályos fekvőtámaszt se

Te gondolom kyoztál.Az egy fokkal azért jobb,mint a shotokan.Csak az is tele van felesleges,időt elvesztegető elemekkel,mint a katák meg a használhatatlan mozdulatok

Én pedig taichival vertem meg testharcban (nem földharcban!) BJJ-st, nem is egyszer, sőt olyan BJJ-st is akinek judo múltja is volt.

Minden harcművészeti edzés jó ahol van sparring. Nálunk Wu stílusú Tai Chi edzésen, nem csak a taichi gyógytornás formagyakorlata van, hanem van párosgyakorlat, ahol egymáson gyakoroljuk be a technikákat. Van iron palm is, ahol csapágygolyókkal töltött "párnát" püfölünk tenyérrel, kézháttal, kézéllel és ujjakkal. (De ezt főként otthon kell önállóan!)

És van sparring is, úgy néz ki, mint egy kötöttfogású birkózás vagy egy szumó, megspékelve egy minimális "kickbox"-szal. Fogvédő + kiskesztyű.

Aztán van fegyveres harc is, erre szakosztályok (csoportok) vannak. Szablyás, kardos, botos, lándzsás, legyezős (erre mondjuk senki sem jár :D). Én szablyás csoportban vagyok.

Itt megtanuljuk a fegyveresformákat, szintén párosgyakorlat, majd rácsos fejvédő, mellkasvédő és a tompított hegyű/élű gyakorlófegyver. Itt van a legtöbb sérülés is.

Egy karatés is lehet jó bunyós. Kevesebb kata legyen edzésen, több kumite. És mellette makiwara-zni keményen. Egy idő múlva lehet belőle jó bunyós.

Ez mind oktató és annak oktatási módszereitől függ, és nem elsősorban a stílustól. Én is láttam már olyan borzalmas kyokushin edzést (még anno a nőmet kísértem le), ahol heti 3x edzés úgy nézett ki, hogy abból heti 2x az testnevelés óra + kata. A maradék egy pedig tesióra+kata és a végén egy 10-15 perces kumite jellegű szerencsétlenkedés.

De láttam olyan shito-ryu edzést is, ahol több makiwara volt felállítva, seiken véresre verve mindenkinek, kata minimális, és nem no contact sparring volt, hanem full contact. Volt ott adok-kapok gyepálás rendesen.

Jártam anno Pestre a Kapecska Attilához Xing Yi-zni, ott is mma-s kiskesztyű + fogvédő. Ennyi! Cipőben rúgtuk egymást, se lábszárvédő se semmi. Nekem ott repedt fel egyszer a szemöldököm.

És SAJNOS igen vannak olyan kungfu edzések is, ahol az egész edzés ideje azzal megy el, hogy leakarják utánozni a fél állatkert mozgását, hogy hogyan verdes a daru a szárnyával vagy hogyan karmol a leopárd, valamint hogy hogyan kell a légzés során a chi-t áramoltatni...stb.

Sokat számít az edző és a társaság is.

Shotokanra jártam, nálunk volt erőnléti is a vizsgán - ha valaki nem tudta megcsinálni az előírt húzódzkodást, felülést, békaügetést, bordásfalról lógva fejed fölé emelni a lábad, kardhajlítást, térdfelrántás, stb.-t akkor nem is indulhatott el a vizsgán. Karhajlítás-fekvőtámasz természetesen ökölbe szorított kézzel és ez csak az ami vizsgára kellett :D ha az edző azt látta, hogy valaki túl lassú vagy annyira feltűnően lustálkodik, hogy már felidegesítette akkor jöttek a futásgyakorlatok, lassú számolással karhajlítás (öklös), stbstb. Mikor nagyon elszállt az edzőnk agya az egész edzésen csak futottunk ide-oda meg erőnléti gyakorlatok.

Jó párszor volt olyan edzés amikor 10percig kata, utána kumite míg vége nem lett.

És igazából nagyon leszóljátok a katákat, amit én annyira nem értek, hogy miért. Mikor versenyre készültünk fel vagy új katát tanultunk addig kellett újra és újra megcsinálnunk míg tökéletes nem lett, közben magyarázással, hogy mit miért kell. És elég fárasztó ha valaki elrontja és mindenki áll míg őt igazgatja az edző és ismételteti vele 20x a mozdulatot míg jó nem lesz. És ezt az állást úgy értem, hogy valamelyik alapállásban a kinyújtott ütés, vagy felhúzott lábbal vagy bármi. Mikor 30.-jára csinálsz valamit újra úgy, hogy teljes lélekjelenléttel kell > erősen ütni, rúgni, ugrani, védeni, állni, mert ha nem edző szól, hogy újra, mert valaki nem feszítette meg azt az ütést eléggé vagy túl gyengén csinálta - túl mereven, stb.

Jók a katák, sok olyan mozdulat van benne amit nem tanítottak nekünk és egy rendes harcban mondjuk nem nagyon lehetne használni de jó ismerni, újat tanulni.

Persze nálunk a versenyre való felkészülés annyit jelentett, hogy verseny időpontjához képest egy hetet szánt rá az edző, max kettőt és ilyenkor csak azokkal akik jelentkeztek illetve átragadva pár diákot akik tudnak segíteni az indulóknak. Többiek a másik edzővel tanultak.

Nem feltétlenül a versenyek miatt tanítottak minket normálisan küzdeni, hanem, mert mindkét 2 mesterünk olyan beállítottságú volt, hogy nem csak a formagyakorlatokat-technikákat akarták átadni hanem azok helyes használatát is vagyis, hogy kipróbáljuk, hogyan működik - nem csak ismételgetni és a levegőt püffölni.

Versenyeken meg sok különböző emberrel, karatén belül stílussal találkoztunk ahol még a kiai is más és ez érdekes volt, úgymond az edzéseken kialakult komfortzónánkból kiléptünk, mert hiába harcoltunk egymással egy másik stílust tanuló emberrel azért teljesen más küzdeni, mert az alapok nem másak de a harcmodor igen.