Ha elkezdeném a japán ju jitsut heti magánedzéssel, akkor mennyi idő kellene ahhoz, hogy megtudjam magam vele védeni?

Japán jujutstuval akkor fogod tudni megvédeni magad, ha

- ritka jó edzőt találsz

- heti 4-5 edzésre lemész, nem árt ha 2-3 órásak az edzések

- ritka jó edző elhagyja az ócska edzéstechnikákat és tényleg megtanít mozogni, ahogyan az szükséges (ez nem mindennapos ám)

- és közben sparringolsz is, küzdősportolókkal, mindenkivel akivel éppen lehet, full contactban.

Így 1-2 év alatt jó alapokat el lehetne sajátítani, önvédelemhez akár elég is lehetne. 4-5 év alatt meg kiemelkedő képességeket is lehetne szerezni.

A gyakorlatban általában azért küzdősportolnak sokan, mert azok a feltételek amiket írtam, amik a valódi fejlődéshez kellenének, nem adottak a harcművészet edzéseken. Mert sajnos nem, persze ez csak az általánosítás, akadnak kivételek csak ritkák. Szóval harci képzést nem oktatnak csak úgy.

Küzdősportokat viszont igen, és ott meg is van a kontroll, mert full contact bunyóban ki is próbálják magukat a küzdősportolók, akár edzésen, akár másokkal.

Míg pl. egy karatés míg feketeöves lesz, évek alatt nincs 1 igazi full contact puhakesztyűs bunyója, tehát nem látja hogy másodrendűek, sőt harmadrendűek a képességei. Tehát jó edzést válassz, ennyi kell és jó edzésen már csak a gyakorlás, + önvédelemben persze a kiállás, magatartás és pszichés tényezők is fontosak, edző elvileg ezeket is ismerheti, elmondhatja.

Életszerűtlen mozdulatok gyakorlása, puhakesztyűs sparring és egyéb reális készségfejlesztő gyakorlatok hanyagolása, zsákolás, megfelelő ütéstechnika gyakorlás hanyagolása.

Megfelelő testtartás hanyagolása, egyensúlyfejlesztés hanyagolása, másik ember reális mozgatásának, egyensúly manipulációjának a hanyagolása (pedig az utóbbiak ahogyan aikidóban, úgy jujutsuban is eléggé alapvetőek lennének. Az nem baj, ha valaki nem üt úgy mint egy boxoló, de akkor az ilyen ember már kéz nélkül (mondjuk simán kettős fedezékben) csak a testével vigyen le a földre egy boxolót. na ehhez úgy is kellene állásokat, testhasználatot gyakorolni, én elhiszem, hogy ez nehéz. na de ez a közelharc)

Ez maximálisan igaz.

És ki tanít meg utcai, használható harcra egy embert?

Merthogy a legtöbb harcművészet oktató NEM.

Küzdősport oktatók közelebb állnak hozzá..

Persze, a küzdősport edzések sem a leghatékonyabbak a brutális utcai túléléshez, de legalább adnak valódi készségeket, megtanítanak küzdeni egy ember ellen, nem a legjobbak, de az elérhető lehetőségek közül.. mondjon valaki jobbat.. ami nem csak 1 helyen van az egész országban, hanem több városban is elérhető, amiről érdemes beszélni is.

Na ilyenek csak a küzdősportok. Én taichizom, de kb. az országban egy helyen tanulnék taichit, ahol most gyakorlok. Ha ez nem lenne, akkor itthon már az egész stílust hanyagolnám, mert egyszerűen nem gondolom, eddig nem láttam azt, hogy több komoly oktatója is lenne itthon.

Mennék át küzdősport vonalra, illetve nekem még lenne egy másik lehetőségem, van egy renegát aikido vonal amit Budapesten oktatnak és igazából jó. De nagyon nehéz jó edzéseket találni, magas óraszámmal, jó edzővel..

Ez inkább küzdősportokra jellemző, ez van.

Szerintem rengeteg kamuharcművészet edzésen (ahol nem tanítanak meg sem közelharcra, sem másra) nagyon sok ember jár le.

Vagy nem tudják mit kapnak a pénzükért, vagy nincs elvárásuk a pénzükért, vagy azt kapják amit akarnak, csak nem harctechnikát, önvédelmet akarnak tanulni és ebbe az irányba mozdult el az oktatás.

Jobb magyarázatot nem tudok, amikor egy karate edzést látok 30+ emberrel, de shaolin kungfut is láttam már így, rengeteg emberrel. Hogy mit csináltak? Szabadidő.

Karatén sportol a gyerek, mozognak, társaságban vannak, valakik versenyezgetnek, ez szabadidő-sport. Ez az elvárás, a küzdősportok viszont sokkal több helyen jó öreg bunyóról, készségfejlesztésről, küzdelemről szólnak.

Ez persze csak a saját észrevételem.