Akik küzdősportot tanulnak, a való életben nem verekedhetnek vagy nem üthetnek meg senkit?

"olt olyan, hogy 4 en sétáltunk haza éjszaka és belénk kötött 3 cigány, aztán a szóváltás közben befaralt mellénk 2 zsiguli és a 4ből pillanatok alatt 13 lett.. bátyámmal felcsillant a szemünk, hogy itt a nagy lehetőség, ilyen még nem volt, végre kipróbálhatjuk magunkat, a legnagyobbat fogtam lábsöpréssel a földre vittem, már esés közben megfogtam a kezét, vetődtem vele együtt a földre, majd régi álmom, karfeszítés befogó lábon át reccsenésig húztam... ekkor bevillant, hogy 10, mert ekkor már csak 10 volt talpon cigány előtt, nem biztos, hogy jó dolog a földön feküdni, uh felugrottam, 1 már jött is felém, őt süllyesztett csípődobással meggondolatlanul a tarkójára dobtam,szerencsére nem lett komolyabb baja csak agyrázkódás, utána a maradék 6 mert, közben bátyám is játszott, futásnak eredt... még a kocsikat is otthagyták... másnap mikor meséltük az edzőnek, irigykedve hallgatta, hogy ő is régóta álmodik róla, hogy egyszer ne kelljen elengednie egy feszítést..."

Nagyon gyenge történet. Találj ki jobbat! :D

# 8

Velem is történt hasonló.De én nem szórakoztam ilyen sepregetésekkel.Meg sem vártam,hogy kiszálljanak az autóból.Hanem gyorsan az oldalára állítottam puszta kézzel a ladát majd egy laza rúgással visszalöketem a járgányt négy kerékre.Ezután amolyan Bruce Leesen mutattam,hogy gyertek mind.Nem jöttek.Csak úgy füstöltek a gumik amikor menekülőre vették.Öröm volt nézni ahogy szikrázva elszáguldottak.

valszín van idő utcán lábsöpreés után kart feszíteni, meg feltápászkodni, mert a többi 10 csak állt és nézett.. ha a földön vagy, akkor véged van, soha nem szabad odakerülni.

A futás a leghasznosabb. Én küzdősportolok, de igencsak sok gondot fordítok a futóedzésekre... soha nem kerültem ilyen szituba, de mindenképpen megpróbálok elfutni majd.