Milyen valóban használható harcművészetet/küzdősportot ajánlanátok ami NEM a box és nem csak a páston, szőnyegen, versenyen, teremben, ringben és szabályok között hanem utcán is használható (10 év gyakorlással természetesen)? Bővebben lent.

#10

Ez baromsag

"Ez baromsag"

Nem, nem az. Álljál be tigris-daru pózba vagy kiba dachi-ba, egy kigyúrt kopasz egymázsás fradi-drukker ellen. Aztán majd meglátod, hogy a keleti varázslat nem működik.

A fekete öves karate vizsga is egy robotdance, japánul számolnak ötig óbégatva és csapkodják a levegőt.

A kung-fu egy fokkal jobb, mert kung-fusok legalább természetesebben mozognak, na de az is egy kabaré. Tigris, daru, sáska, kígyó, párduc ...és a fél állatkert beállásai. Szintén varázslás.

A karate tényleg egy raklap szar. Szögletes kocka mozgás, merev és életszerűtlen. Megnézel egy karate kata-t és olyan kéz- és lábtartásokat fogsz látni benne, mint a tetris játékban a lepotyogó alakzatok. A karatés védések is kizárólag a karate támadások ellen működnek. Age uke, Soto uke ..és társai, ezek a technikák egy éles utcai dulakodásos csépelős verekedésben egyáltalán nem működnek. Így elkezdenél védekezni, mire kitennéd az alkarodat a védekezéshez, már arcon is b***tak háromszor. Álljál csak be zárlatos robot beállásba, aztán egy kósza parasztlengőt sem tudsz velük hárítani. Ha Kiba dachi beállásba vagy, úgy tökön rúgnak, hogy a golyóid a szádon jönnek ki.

A kung-fu technikák még működnének is, ha nem az állatvilág pózainak a leutánozásával csesznék el az edzésre szánt idő nagy részét. Mondjuk az olyan kung-fu irányzatok ahol kevés az állatforma vagy egyáltalán nincsenek állatformák, azok azért lehetnek hatékonyak.

Pl: Xing Yi Quan, Hung Gar Kuen, Baji Quan, Tan Tui, Bagua Zhang, Choy Li Fut.

Csak ezeket nem oktatják itthon jól.

A használhatóság eldöntése szempontjából a legegyenesebb út talán, ha lemész egy neked tetsző stílus edzésére, és azt mondod a mesternek: „Osu, sensei! Egy olyan mestert keresek, aki az utcán használható tudást adna nekem. Meg tudná mutatni rajtam, kérem, hogy mit tud?”

Ennél egyenesebb út nem nagyon létezik a hatékonyság felmérésére, mert a te saját tested aligha hazudik. És nem is téved: ami fáj, az fáj, ha nem tudsz mozogni, akkor nem tudsz mozogni. Amennyiben mások véleményét kéred ki, számolnod érdemes avval, hogy mindenki a saját maga által megtapasztalt stílust fogja ajánlani. Ha lusta a hozzászóló utána járni a dolgoknak, vagy belegondolni abba, amit mond, akkor kritikátlanul általánosít is, vagy átveszi a hangosabbak véleményét, és olyan stílusról is nyilatkozik, amit sosem űzött olyan szinten, hogy egyáltalán elmondhatná: legalább az oktatás módszertanát ismeri. Van erre is példa bőséggel a neten. A legpontosabb információt úgy szerzed, hogy lemész, és a saját bőrödön próbálod ki. Érdemes rászánni az időt a dojok meglátogatására, mert egy keleti stílus megtanulásához évek kellenek, és ha nem nézel szét alaposan, aztán utána találsz számodra jobbat, akkor majd bosszankodsz: csak az idődet vesztegetted. Ugyanez van, ha mások véleményére hallgatsz. Az általánosítás és a lustaság miatt könnyen előfordulhat, hogy mondjuk van a közelben egy jó kung-fu mester, de te hallgatsz az általános vélekedésre (a véleménymondók közül mondjuk senki nem ismerte a mestert), és elmész máshova, nos, akkor megszívtad.

A spirituális oldal csak több év gyakorlás után szokott előjönni, és nem mindenütt „oktatják”. Nem lehet „oktatni”. Bármilyen spirituális élmény tapasztalás útján jön, amihez gyakorolni kell. Nem csak a technikát, a spirituális háttérnek megfelelő gondolkodásmódot is. Más útja nem nagyon van. Esetleg meditáció, de azt is gyakorolni kell... Ha szent szövegeket olvasol, és elmélkedsz rajtuk, az gyorsíthat a dolgon, mert a stílus spirituális hátterét ésszel könnyebben felfoghatod, és tudod majd, milyen szellemben gyakorolj. De a gyakorlást nem úszod meg, és e tekintetben mindegy, milyen stílust űzöl. De miután (amint azt a hozzászólásokból is látod) a spirituális oldal a legtöbb tanárban és tanítványban lényegtelen, számíthatsz rá, hogy bármilyen stílust is választasz, a lelki vonatkozásoknak magadnak kell majd utánajárni. Így pl. az állatok leutánzása azt a célt is szolgálja, hogy azt az alapelvet, amit az állat szimbolizál, magáévá tegye a gyakorló. „Átszellemüljön”. Ennek megvan a pszichológiai alapja. Ha az edzésen a technikai vagy harc oldal dominál, erre nem jut majd idő. Egy ilyen edzésen hiába jó a technikai színvonal, a háttérnek magadnak kell utánamenni. Mert nem lesz senki, aki ebben partner lenne.

A gondolkodás része szintén oktató, és nem stílus függő. Értelemszerűen, pl., ha nincs több támadó elleni gyakorlás az edzésen, akkor a taktikai gondolkodásnak ezt a vonatkozását nem tudod megtanulni. Hiába „jó a stílus” egy az egy ellen. És ez oktató függő, mert nem a stílus gondolkodik, hanem a használója. Ugyanúgy, ahogy nem a stílus harcol, hanem a használója. A „stílus” egy szó. Egy fogalom. Ne kezeljük úgy, mintha ember lenne. Ha a használója buta, akkor a harcmodora is buta lesz. Az edzésen elsajátítható gondolkodásmódot csak úgy tudod kideríteni, ha lemész az edzésre.

A kötött szabályrendszer csak annyiban okoz gondot, hogy a megtanulható és automatizálható mozgássorok száma szűkül (elvégre tiltott mozdulatot nem tanítanak, mert minek: a ringben úgysem fog kelleni). A gondolkodásmódot is beszűkítheti kizárólag a ringkörülményekre. Pl. valaki nem számít rá, hogy vipera van a támadójánál. De! A szabályrendszer csak akkor akadály, ha a gyakorlója nem tud fejben „kilépni” belőle. Ha valaki a szabályrendszer alapján küzd az utcán, akkor nem tudott váltani: vagyis gondolkodás, helyzetfelmérés nélkül harcol. És ez nem a stílus hibája (még csak nem is a tanáré), hanem a gyakorlóé.

A valóságban több múlik az oktatón és a gyakorlón (illetve a szituáción, amibe belecsöppen), mint a stíluson.

u.i.: és ha zavar a szűk gatya, vegyél bő fazonú farmert, vagy lazább kordbársony nadrágot, amikben gond nélkül tudsz spárgázni is. Ha egy nadrágon múlik a stílus alkalmazhatósága, akkor a gyakorlónak még sokat kell tanulnia.

Utolsó te gondolom kungfuzol ami jó meg minden de valljuk be senki nem fogja az ilyen átszellemüléssel árnyékboxal meg érintő ütésekkel megvédeni magát nálunk többször szerveznek ilyen harművészetek küzdő sportok összejövetelét közös edzés stb és volt pont ilyen mit tudsz a másik ellen harc a lényeg elmondták hogy nem kell beverni a másiknak akkorát hogy intenzívre vigyék de viszont ne ilyen nyomogassuk egymás bőrét dolog legyen . Én voltam a thai box csapatból mivel kiváncsi voltam mit tud egy "profi" először nem arrol volt szó de direkt kértem hogy egy olyannal lehessek aki már tanít persze nem a fő mestert kaptam de eleget tettek a kérésnek . Ugye elkezdtük , őszintén nem nagyon mertem semmit csinálni mert kiváncsi voltam milyen erős egy ütés rugás stb . Rámszolt az edző hogy ne szórakozzak vele adjak neki hát akik kívülről nézték azt mondták a 4 ütés után az 5 ik tartotta talpon meg hogy azt a fejbe rugást nem kellett volna a végén , de volt már hasonló karatéval stb akárhogy is amit leszűrtem 1:nincs meg a kellő erejük és rutinjuk egy éles harchoz egy erősebb ellenféllel aki tud harcolni

2: értelmetlen felesleges mozdulatok nem életszerű semmi értelme

3: Lehet hogy bizonyos esetekben használható az az erőnlét , ütés rugás technika (ebböl a legegyszerűbb) amit az edzésen tanulnak és de hogyha nem egy náluk fizikálisan jóval gyengébbel állnak szemben nem biztos hogy sokra mennek vele szerintem ez nem egy oldalú rálátás közvetlen családomban is van fekete öves karatés ismerek kungfusokat mint mondtam volt szerencsém velük harcolni de valós önvédelmi alapot nem sok harcművészet ad lehet ezt akárhova ragozni :)

Tehat lattal egy vacam kungfust eletedben es akkor az osszes szar? Hülye.

Engem 2x mentett meg a kungfutudasom. Es nem eppen nalam gyengebbek ellen..;)

"Csingcsung pózok "

Latom a kungfut te csak filmekbol ismered..

"Engem 2x mentett meg a kungfutudasom. Es nem eppen nalam gyengebbek ellen..;)"

Esetleg meg szabad tudnunk, hogy a kung-fu melyik irányzatát (esetleg irányzatait) űzöd?

Az ilyen átszellemülés, harmónia, tao, budo, buddhizmus, megvilágosodás...stb. baromságokat el lehet felejteni, a küzdőstílusoknál. Egyáltalán nem fontosak! A shaolin pap sem azért jó harcos, mert megvilágosodott az égő tömjénrudak és a Buddha szobor alatt. Hanem azért mert 4 éves kora óta, minden nap több órát gürizve edz. A buddhista szutrák olvasásától nem fog tudni jobban téglát törni.

Valamint azt a dumát is el lehet felejteni, hogy " Nincsen jobb és rosszabb harcművészeti stílus, minden a használóján múlik."

Egy fenéket! Igenis vannak hatékony és kevésbé hatékony küzdőrendszerek.

A tradicionális harcművészetek mozgási rendszere elavult, retrogárd, életszerűtlen, korlátozott, túlságosan követik a tradíciókat, a többségük nem nyitott a módosításokra/változásra, nem alkalmazkodóképes, egysíkú.

Elhiszem, hogy régebben abban a korban, abban a kultúrkörnyezetben működőképesek voltak, de ma már nem. Régen a ballista, a katapult biztos kiváló ostromgépeknek minősültek, de ma már rakétákat használunk a harcászatban.

Az európai küzdőrendszerek egyértelműen sokkal jobbak, egyszerű technikák, organikus mozgás, hatékony edzésmódszer.

Nincs ilyen hogy küzdősport, harcművészet vagy önvédelmi rendszer. Mindegyik koordinált harci mozgás, az hogy mellé milyen vallási hovatartozást, filozófiát, rituálét, etnikai tradíciókat társítunk mellé, az csak egy dolog.

Minél túlbonyolítottabb egy küzdőrendszer mozgásrendszere, annál több kinetikus IQ kell hozzá, aminek gyakorlásához rengeteg idő kell, és akkor még csak a mozgást tanulta meg. A reális küzdelmi rutin, a tapasztalat a technika valódi harcban való alkalmazása még sehol sincsen.

Ott van például az ökölvívás és a birkózás. Mindegyik jó formán ösztönös küzdési forma (hiszen ütni és birkózni tulajdonképpen mindenki "tud"), némi technikai tudással felspékelve. Egyszerű és normális mennyiségű technikák, sok küzdelemmel = könnyen tanulható technikák + valós küzdelmi rutin.

A tradicionális harcművészetekben fölösleges mennyiségű technikák vannak, amiknek a többsége bonyolult is. A formák megtanulásához sok idő kell, ez idő alatt a küzdelmi képesség alig-alig fejlődik. Még hosszú évek gyakorlása során sem lesz kellően hatékony. Több időt fecsérelnek el a filozófiai/tradicionális dolgokkal.