A karatéban benne van a karfeszítés?

Nem tudom ti mit csináltok, de én mondom shito-ryuztam, és jártam goju-ryu és shotokan edzésen is, és a karate technikái ütés-rúgásból állnak. Még azokat a szituációkat is ütés-rúgással oldja meg a tradicionális karate, amelyeket a japán harcművészetek (ju jutsu és származékai: aikido, aikibujutsu, judo stb.) karfeszítéssel vagy testdobással oldanak meg. Mi így tanultuk. Aki feszítéseket akart tanulni, az elment aikidózni.

Ti mit tanultok karatén? De ne az ashihara karate dobásaival gyere, mert azok már kései fejlesztések. Nekem például megvan Oyama Masutatsu karatekönyve, abban benne van minden technika amelyet a kyo Alapító a karatéról gondolt, még erősítés is, de egy árva feszítés- vagy dobástechnika sincs benne.

Nah, akkor tegyük tisztába a dolgokat.

A karate egy iszonyú tág fogalom.

Én egyetemi éveim után, kiutaztam a távol-keletre, pont azért, hogy beleássam magam a harcművészetek mélyébe, nagyon érdekelt a téma és nem hittem el, hogy ez az egész harcművészesdi csak egy szimpla hókuszpókusz és egy jól megtermett favágó gyerek, bármikor összepakolja a kocsmában a 3.danos pityubá karate mestert. Több mint 17 évet töltöttem ott kinn, dolgoztam, tanultam, istennek hála a pénzem és időm is megvolt rá. Engem igazán a ju jitsu fogott meg, azzal majdnem 10 évet töltöttem el, mesteri fokozatot is kaptam. kipróbáltam a karatet, kungfut, muhaythai, és kicsit foglalkoztam a kés harcal. Nos mindegyiknél több évet töltöttem el. Azt ki kell jelenteni, hogy ami egy magyarországi karate mester tud, az kint olyan 3-4 kyu, és ez most nem vicc. Az ottani 2 karatemester akikkel találkoztam, olyan szinten ki volt keményítve az alkarcsontja, hogy egy age-ukevel kapásból eltöri a te alkarod, tökmindegy hogy mekkora falu bikája vagy. De kint a karatet nem is egy harcművészetként kezelik, hanem életformaként. Egy pusztakezes életformaként. Tehát a kérdésre válaszolva, a karate mozdulatainak dandárja alkalmas törés technikára, vagy feszítésre aminek a vége törés. Szóval nagy könnyelműség az a kijelentés, hogy a karate egy elméleti cucc, itthon talán :)

"A karate egy iszonyú tág fogalom.

Én egyetemi éveim után, kiutaztam a távol-keletre, pont azért, hogy beleássam magam a harcművészetek mélyébe, "

Hogyne persze... elég gyengén kamuzol kispajtás.

Ha a karfeszítés a karate része, miért nem szerepel egyetlen karatekönyvben sem? Sensei Oyama könyvében sem. Más könyvekben sem.

A judo (kata), ju jutsu, aikido könyvek (és edzések) másból sem állnak.

Azért, mert egyszer már elmondtam. Mert a technikákat kell először rendesen megtanulni. Ha az megy, akkor tanulják a technikák értelmezését. Ne légy mér értetlen, nem vagy te olyan!

Kyokushin kata: Gekisai sho. Első videón maga a kata, amit tanítanak, majd a másikon az értelmezése.

http://www.youtube.com/watch?v=CXwWRqFiTfY

http://www.youtube.com/watch?v=XEVooLZQXYU

Tehát még egyszer leírom neked, a karate technikai nem biztos, hogy az, amit annak látsz!

Itt is nagyon helyt áll az a kiírás, ami anno az egyetemen volt a folyóson. Azt hiszem Da Vinci: "Tanulmányozd először az elméletet, aztán jöjjön a gyakorlat, mely belőle származik.”

Igen, a katák értelmezését nekünk is tanították. Itt egy bontás, ott egy törés stb. Ahogyan azt az elméleti szakemberek elképzelték.

Azután elkezdtem aikidózni. És elkezdtem a korábban csak elképzelt technikákat élőben is gyakorolni. Akkor értettem meg, hogy amit az elméleti levegőkékítő szakemberek elképzeltek, az nagyon nem úgy működik. Az ember nem így működik. Az ellenfél nem úgy hajlik, nem úgy reccsen, nem úgy támad, nem úgy védekezik, nem úgy áll ellent. Semmi sem úgy van.

Még a "legegyszerűbb" technikát is, mondjuk egy ai hanmi katate dori / nikkyot is (amely persze egyáltalán nem egyszerű) az aikidokák hosszú évtizedeken keresztül gyakorolnak, mire feltörlik valakivel a padlót. Ha valaki jól csinálja, iszonyúan fáj az ellenfélnek és egyszerűen nem lehet ellenállni. Ez kb. 10 év gyakorlás.

Az, hogy egy edzésen egy kata keretében csinálunk hasonló mozdulatokat, nagyon nem ugyanaz.

Nem tudom, milyen "alapokat" akarsz tanítani évtizedeken keresztül -- ellenfél nélkül?! Nem önmagunk, a saját félelmeink, harcban kontraproduktív reflexeink a legfőbb ellenfél?! Ezt pedig nem lehet máshogyan legyőzni, csak ellenfél ellen.

Ezért sparringolnak pár edzés után ökölvívásban a kezdők; ezért dobják be randoriba judoba a teljesen kezdőket is, és ezért van ju jutsu / aikido / jiudo stb edzésen rögtön az első edzésen is ellenfél. Tanulni kell a másik embert, és tanulni kell önmagunkat.

Szóval, ha _tényleg_ lennének a karatéban feszítések, akkor elő kellene kerülniük az edzéseken minél korábban, és hosszú évtizedeken keresztül gyakorolni őket, akkor esetleg működnének. Így... Esetleg egy elképzelt ellenfél ellen.

Nem goju ryuztam, csak voltunk ilyen edzésen is (mestereink jó barátsága okán). Erre gondolsz?

[link]

Hát... Ne haragudj de egyetlen darab feszülő karú ellenfelet se látok a videón, ergo aki a katát tökéletesen tudja, az még akkor sem tud kart feszíteni, ha maga Miyagi mester első számú tanítványa volt...

Ugyanez olyan, mintha én azt állítanám, hogy az aikidokák tudnak bottal küzdeni, mivel van az edzésen jo kata és odaképzelték az ellenfelet.. (És az még a jobbik verzió, mert az aikidoban legalább a katák is páros katák, tehát a botvívás mozdulatait gyakoroljuk egymáson -- csak nincs bot randori, ergo küzdeni senki nem tanul így meg.)

Én már nem tudok többet hozzátenni ehhez a vitához, úgyhogy kiszállok. Továbbra is tartom azt a álláspontomat, hogy egy harcművészetben akkor "van" valami, ha azt ellenfélen rendesen begyakorolják.