Miért magába forduló a karate társadalom?

A magyar karate oktatás amúgy is szar nem csoda, hogy senki nem megy edzésre. Normális harcművészeti dojoba gyakran jönnek új emberek és akik nem csak pinalegyezni jár le, hanem komolyan veszi az be is tud illeszkedni. Aki komolytalankodik, mind a dojoba, mind az életbe azt meg sehol nem fogják befogadni. Először az új embernek kell letennie valamit az asztalra ha csak beesik 5 perccel kezdés után aztán megy is el ezt havonta egy kétszer akkor ne csodálkozzon senki, hogy nem érdeklődnek felőle.

A mai világban, ahol már jóformán lasszóval kell befogdosni az embereket a dojo-kba el nem tudom képzelni, hogy ilyen megtörténhet, mégpedig tömegesen. Ha egy kisebb klub, amely komolyan gondolja a karate-t, mint harcművészetet talán még jól is tenné, hogy nem enged be rögtön akárkit edzeni. De amúgy ezen felül nem igazán értem a jelenséget...

Mivel szar az oktatás így alázatot se nevelnek beléjük ez ilyen egyszerű.

Van a magyar karatéban egy klub. Ők olyanok, hogy élre törőek a versenyzésbe, szonte mindennap edzés van. Ők olyanok, hogy kívülről úgy tűnik mint egy zárt közösség. Tudod miért? Mert a mesterük is zárkózott fajta. Azt szokták mondani, hogy amilyen a mester olyan a tanítvány. Így zártnak tűnik, azt gondolja az ember első ránézésre, hogy lehetetlen közéjük bejutni. De ha belülről megnézed teljesen más. Én ezt belülről éltem át. Olyan jellegű testvériséget, szeretet és harmóniát éltem meg/élek meg amit nem bírok szavakba önteni. Iszonyat sokat köszönhetekl ennek. És talán az, hogy sok testvér ill. pár van a csapatba ugyanez a magyarázat...