Mi van akkor, ha besokall az ember?

Szóval az a helyzet,hogy:

nekiálltam szálkásítani kb. 1 hónapja.Van észrevehető eredmény,tehát tulajdonképpen az ösztönzés pipa,de míg hét közben odafigyelek,betartom a kajám,és tényleg minden nap szinte úgy fekszem,hogy "igen,ma is megcsináltam",hétvégente elkajálom magam a rákba:/

Tudniillik,koleszos vagyok,szóval gondolj bele,mikor 1 hétig eszed azt a rákos putri kaját,milyen jó arra hazaérni,hogy anyu finom főztjével vár:D

És nem is a rendes kajával van gond,mert a zsíros kaják nem nagyon vannak jelen nálunk itthon sem,inkább az édesség,sütemények az az én kib@szott gyengém,mert mocsok édesszájú vagyok,és egyszeűen nem bírom,hogy ne egyek(néha nem is normál kereteken belül:D)

Valamint ugye,ami a szálkásításnak hátulütője,bár csak mérsékelten,de jelentkezik erőszint-visszaesés,meg alkatilag is pl. a derék-has tájról(ahonnan kéne) szálkásodok legnehezebben...és mikor ezek így összekombinálódnak a fejemben, hogy

"nem ehetek azt,amit akarok,gyengébb is leszek,meg nem is úgy megy a szálkásodás,ahogy kéne"

,vannak olyan gondolataim,hogy hagyom a f@szba az egészet...

Ezeket a gondolatokat azért általában sikerül gyorsan elhessegetni,de basszus,ez tiszta sz@r....veletek szokott ez lenni,vagy nálatok ez a fajta "besokallás"hogy jelentkezik???