Küzdősportok, harcművészetek + Kiegészítő sportjaik! Mik ezek? Egy jó küzdősportoló milyen sportokat csinál még?

Titeket olvasni, komolyan pihentető az egyetem mellett, mert érzem ahogy szépen lekapcsol az agyam, olyan alacsony szinten tudtok írni. na ezek után legyen szimpatikus az írásom xD :)

utolsó komment : kendo közelharcra.. :) lehet hogy van olyan hatásos mint a kraw, de ha bambusszal vívsz, az mondjuk nem így egyszerűen közelharc sztem. megemlítendő az a kis apróság, hogy kardtechnikákat gyakorolnak (ezek után pusztakezes rendszerekkel összevetni.. :) nem is kritikának írom, inkább csak a saját véleményem

kommentek feljebb, aki szétszedte hogy mi harcművészet, küzdősport meg egyéb.. viszont Te az én véleményem szerint nagyon el vagy tévedve, gondolom jártas vagy valamennyire a témában, de akkora kliséket írtál ezzel.. csak abból kiindulva, hogy egy jól képzett kungfus elvileg (és ezeket könnyen le lehet tesztelni gyakorlatban..) helyben kell hagyjon 1. önvédelmi rendszereket (kraw, defendo) az alap, harcművészeteket nem írom mert többi stílusnak is lehet jó képviselője, bár nekem meggyőződésem hogy egy belső kungfu stílus igencsak verhetetlen nem extrém feltételek mellett.

a versenysportok, ahol minden nap gyakorolnak küzdeni, de alapvetően azt védőfelszerelésben (comb, sípcsont) lehet hogy utcán megállják a helyüket a gyakorlatuk miatt, akár 2 fegyvertelen támadó ellen is, de megintcsak közük nincs az igazi harc MŰVÉSZETHEZ. teljesen más szint.

17:28

valószínűleg félreolvashattam :$

belső harcművészetekről egy nagy klisé hogy évek alatt lehet csak elsajátítani, addig meg nem használható.

véleményem szerint, ami ugye korlátozott mennyiségű tapasztalaton nyugszik:

én jó pár év karate után kezdtem belső stílusú kungfut. tehát mondhatni volt némi fogalmam a közelharc iskolaformáiról, most visszagondolva rengeteg gyengém is volt, de karatésént, fiatalabban egész másképp edzettem..

elkezdtem az új stílust, eleinte párhuzamban a karatéval, és jé, fogalmam lett fogásokról, a rúgásomnak lett ereje,(behatása) és néhány hónap alatt a karatés technikáim úgymond értelmet nyertek és használhatóbbak lettek.

azóta... azóta kapizsgálom milyen lehet egy igazi ütés.

de amíg nem tudtam semmit az energiaáramról (wudang - a thaichiből származtatott) akkor is egy sokkal jobb gyakorlás volt akár önvédelmi szempontból. edzésen elnézem mit csinálnak a gyerekek (6-14 éves kicsik) velünk együtt gyakorolnak ütni, rúgni, szabadulni, feszíteni. nem megy nekik úgy, még fiatalok és rengeteg gyakorlásra lesz szükségük, de a "mi" kislányunkat fogják kevésbé megerőszakolni ha majd mondjuk 16 lesz, vagy fiatalabb korára is reálisnak tartom hogy elér olyan szintre, hogy a ki irányításáról még mit sem tudva már szét fog tudni rúgni nem 1, de 2 zacsit is stb..

na most azt írtam le hogy milyen jó edzéslehetőségem van, biztos máshol máshogy van, és sokaknak nincs lehetőségük így gyakorolni. de van. ide lehet jönni, sokan pestiek nincs túl messze, és ki lehet próbálni. azok az edzések meg ahova lejárnak, de nem fejlődnek érdemben, egy nagy problémát jelentenek, de ennek a kérdéskörét nem most.. így is gyanúsan túl sokat írtam :))

te írod, hogy jó pár év karatés háttérrel mentél belső stílusra, szóval agy alap erőnlét és mozgáskoordináció már eleve adott volt, amit te most nem számítasz bele az alapozásba, pedig dehogynem az.

Megvolt mondhatni a "forma", amit aztán most egy másfajta edzésmóddal "megtöltöttek", de az alapok már megvoltak a több évnyi karaténak köszönhetően, szóval te nagyon nem 0ról indultál.

igen, de ezért írtam a kölyköket nálunk, akik bár belső stílust gyakorolnak, de az ő szintjükön még érdemben azt gyakorolják hogyan kell úgy ütni és rúgni, hogy ne sérüljenek meg viszont sérülést okozzanak. szóval már az 1. edzéstől kezdve olyat tanulnak amit utcán tudnak használni.

persze egy "sima" ütés megtanulásához is kell idő, de érdekességképp, én a 6 éves kislányt kb. 1 óra alatt megtanítottam egy olyan íves ütésre, amivel le fog tudni teríteni egy nála némileg idősebb, megtermettebb embert, és még csak nem is torokra üti.

és ennyi már megy edzésen az ügyesebb kölköknek, tehát véleményem szerint használható tudást szereztek rövid idő alatt, belső kungfu edzésen. erre mondja valaki, hogy nem utcára való, vagy hogy lassú fejlődésű :)

persze, lehet ilyet is tanítani az embereknek már 1. edzésen is, csak ennek semmi köze nincs a belső stílusú kungfukhoz - ettől még hasznos, nem azt mondom, csak magához kungfuhoz, az abban való fejlődéshez nem sokat tesz hozzá. Megtanul valami alap szinten verekedni, ami tök jó, ha az a cél. ennyi erővel meg akár nem kötelező ezt kungfu edzésnek nevezni, hiszen sok köze nincs hozzá, hanem mondjuk önvédelmi kurzusnak, vannak abban is tök jók, és akkor azok direkt erre is mennek rá.

félreértés elkerülése végett, nem vagyok ellene a küzdelmi edzésnek, mert az jó és hasznos dolog. Csak azt mondom, hogy harcművészeteknél szükség van egy alapozásra is, ahol "felépítik" az embert. Amíg meg ez nincs, addig a küzdelem az ember kungfuján sokat nem lendít abból a szempontból, hogy nem tanulja meg tőle az alapokat, hogyan lehet az erőt rendesen belerakni, használni, stb (mint ahogy csomó ember évekig zsákol gyenge technikával anélkül, hogy valaha jobb lenne belőle). Megtanul csomó nagyon hasznos dolgot, hogy kezek fent, stb., amit idővel úgyis meg kell tanulnia. De ez nem helyettesíti az alapozást, vagy legalábbis annyit kéne belőle csinálni, hogy semmivel sem lesz gyorsabb így. Tehát szükség van erre is, meg arra is - innentől kezdve az egész kérdés arra megy ki, hogy hogyan ütemezzük, milyen szintre hogy a leggyorsabb eljutni. Ha nem akarok túl mélyre menni, de használható harci tudást szeretnék, akkor a leggyorsabb a minél több küzdelem. Ha mélyebb tudást szeretnék, és ezáltal egy nagyobb harciértéket is majd, ott már viszont arányosan nagyobb hangsúlyt kell fektetni az alapozásra, és majd utána jöhet egyre jobban a küzdelem (ezt ahhoz tudnám hasonlítani, hogy 100 métert a leggyorsabban sprintel futok le, de 10km-et meg akkor, ha elosztom, és aki sprintel, hiába ér el előbb 100méterre, 10km-es távon veszít). Nem tartom véletlennek, hogy több híres kínai kung fu mester mikor tanított, első hónapokban vagy akár évben is csak állásgyakorlatokat csináltatott a diákjaival, pedig az akkori híres kungfu mestereknek volt kellő tapasztalatuk az igazi harcról, és hogy mi kell oda.

De például pont kicsiknél én is több alkalmazást és küzdelmet raknék be kezdetben, és viszonylag kevesebb alapozást, mert az alapozás unalmasabb, és az alkalmazások jobban lekötik őket, aztán ahogy nőnek, úgy lehet az alapozást egyre komolyabbá tenni. De ez már csak pedagógia, én szerintem kicsiknél így működhet a legjobban.

teljesen jót írsz, abszolút érted mire gondoltam, és igazad van.

valóban amikor azt mutatom valakinek, hogy üssön, annak "alapozásként" köze nem lesz ahhoz amit később kungfuként tanulni fog. De ez az hogy már tudjon valamit kezdeni magával mind edzésen, mind pedig ha valami gond adódik ahol szüksége lehet egy ütésre. aztán évek alatt ebből a kis mozdulatból lesz egy komoly ütéstechnika, amit folyton gyakorlunk, 1000-szám csiszolom én is a mozdulatot, hogy helyes legye. Tehát valami egyensúly kell hogy legyen a kezdő technikák és a haladó edzés megalapozása között. de ha ez megvan, akkor úgy vélem, hogy egy kezdő ember számára egy harcművészeti edzés lehet olyan eredményes mint egy önvédelmi rendszer, ráadásul ez idővel "10km-re szól" majd, úgyhogy hosszabb távon pedig túlszárnyalja a rövidtávú gyorsképzést.

Köszönöm a gondolataidat és a meglátásaidat!!