Melyik az a küzdősport, amivel a legtöbb másik küzdősportot ki lehet védeni vagy blokkolni vagy hogy mondjam?

A kérdésedre már megkaptad kb. a 2.ban.

Nincs olyan küzdősport, ami minden ellen jó. Akkor csinálj 2-3 félét, az úgy már kellőképpen komplex.

@16:24

Ez az egész nem hal el. Ez egy következtetési hiba, ami nem hal el. Sajna.

Nem vagyok harcos, vagy vmi, eszem ágában sincs védeni bármilyen stílust. De a megfigyelés és következtetés kapcsolatához értek valamelyest, és az UFC-példálózás tipikusan olyan, amin nevethetnékem támad. Olyasmiről von le valaki következtetést, amit NEM LÁT.

Megfigyelni valamit, ami nem produkál egy elvárható eseményt nem egyenlő avval, hogy nem figyelem meg azt a valamit, amint éppen produkál egy eseményt.

És akkor ott van az ellenőrzés. OK, ringben nem használják. Használják-e valahol másutt? Mondjuk rendvédelmi szerveknél?

És amíg ember gondolkodik (izé, nem gondolkodik), addig ez sosem hal el.

nincs edit gomb :(

vagyis .... nem egyenlő avval, hogy nem figyelek meg vmit, ami nem produkál egy elvárható eseményt.

@22:49

Ha nem vagy harcos, akkor minek dumálsz bele?

@16:24

ööö...

Kung Fut IS és Aikidot IS használnak rendőrségi, speciális alakulati és katonai kiképzéseken nemcsak kínában és japánban, hanem többek között Magyarországon is, pl. a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán már '81 óta. Japánban pedig már 50 éve a speciális rendvédelmi erők (aka kommandósok) alapkiképzésének része az aikido. Kínában meg minden rendvédelmi szerv kötelezően kung-fu oktatást kap.

A kommandós és katona fiúk meg olyan hangember fajták szoktak lenni...

Azt kéne elfogadni, hogy attól, hogy valaki túljut azon a szinten, hogy "csihi puhi üssük egymást a ringben mert az jó" még lehet hatékony. Maximum van az izom mögött egy kis filozófia is, ami sose árt.

@00:55

Harcművész vagyok, nem harcos. Harcos pl. az anyám, aki Afganisztánban és Irakban biztosított konvojokat. Azt tartom harcosnak, aki kimegy a harcmezőre (vagy az utcára rendfenntartóként), annak ellenére, hogy családja van otthon, és vásárra viszi a bőrét csak azért, hogy a családja jobban éljen (vagy hogy éjen egyáltalán, bár ez ma már kevésbé jellemző). Ne haragudj, de azokat, akik díjakét és hírnévért ringben küzdenek, inkább tekintem sportolónak, mint harcosnak. Minden ilyen versenyt az igazi harc szabályok közé szorított, finomított verziójának tekintek. Küzdelemnek? Igen. De harcnak? Viccnek is rossz.

Azért dumálok bele, mert tele van a hócipőm abból, hogy a leghangosabban kiabálók képtelenek felfogni, hogy egy stílus absztrakt dolog, szabályok rendszere: így üss, így tartsd a kezed, ide rúgj. Egy rendszert a használója tesz élővé, és életképessé, és ha a használó pocsékul dolgozik, akkor máris mindenki elkezdi szapulni az egész rendszert.

Ebből a kőagyú és végletekig leegyszerűsödött gondolkodásból van elegem.