Küzdősportolóként élt már át valaki hasonlót?
Régebben versenyszerűen bokszoltam, és bár nem voltam sosem kiemelkedő tehetség, de ilyen országos, megyei szinteken egész jó eredményeim voltak.
Egyszer egy pénteki napon a barátiam megkérdezték, hogy este betudom e őket vinni kocsival, mennének szórakozni.
Másnap meccsem volt, de bevittem őket.
A kocsiból kiszállva mondták, hogy elszívnak még egy cigit, addig beszélgetünk e?
Mondtam, hogy persze.
Aztán ahogy ott álltunk jött egy 4-5 fős társaság, és levállazott az egyik (direkt, de nem tudtam eldönteni)
Odaszóltam neki valamit, mire elkezdett pattogni.
Volt egy kis szóváltás, amiben alulmaradt, és elfordultam egy pillanatra, ő pedig "fültövön" vágott, vagyis hát ököllel akart arcon ütni, de a fülem/tarkóm táján talált el.
Láttam is a szemem sarkából, hogy jön az ütés, de nem igazán tudtam mit csinálni.
Azonnal megpróbáltam rá válaszolni, de rögtön közénk ugrottak, viszont így is eltaláltam, de az én ütésem is harmatgyenge volt, éppen hogy elértem.
Iszonyat bedühödtem, próbáltam rárontani, de addigra a szórakozóhely előtt álló kidobók is odaugrottak, és rendet tettek, elzavarták őket. (de még akkor is magyarázott a hülye gyerek)
Utána még elmentem kocsival arra amerre ők mentek, de nem láttam őket.
Ez az eset a mai napig annyira bennem van, hogy néha széttudnék tőle robbanni, egy ilyen igazi kis sunyi, gyengye fizikumú pöcs volt, meg ez a megvárja míg elfordulok és akkor üt...maradtam már alul ringen kívül is bunyóban, nem mintha nagyon sok utcai verekedésem lett volna (inkább iskolai) meg szócsatát is buktam már be, de azokat mind "elfelejtettem" viszont ezen az egyen nem tudom túltenni magam.
Ha felismerném az embert a mai napig olyat belevernék a fejébe, hogy megőrülne.
Pedig ez már 6 éve volt, és már jó pár éve nem járok még edzeni se, nemhogy versenyre.
Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, meg tudom, hogy hülye vagyok amiért feldühít ez az eset, jöhetnék azzal, hogy csak én kerültem volna bajba, meg lehet utána megkésel ha utánauk megyek és megtalálom őket, de valahogy ezek nem nyugtatnak meg.
Mással történt már hasonló?Vagy van ilyen régi sérelem ami a mai napig feldühít?
válasza:Egyszer egy állomáson voltam és az egyik tag ugrált ott és úgy csinált mintha bolond lett volna, meg színészkedne, először fel is kacagtam, de amikor láttam, hogy valami baja van, hívtuk a mentőket. Nem tudom mi lehetett a baja, de 10 percre rá vissza is jött és még neki állt feljebb, hírtelen leverte a sapkám és kötekedni kezdett, hogy hogy volt merszünk kinevetni. Persze elmondta az egyik tag, hogy mi voltunk, akik végül szóltunk a mentőknek. Ekkor dühösen elment. Lényeg a lényeg, amikor leverte a sapkám, hírtelen lefutott bennem 1001 gondolat, hogy mi lesz ha itt verekedés lesz, lehet véletlen megölöm, vagy elvisznek a zsaruk vagy nekem veri ki a fogam, eltörik a szemüvegem stb. Ez kb. 5 éve volt, már akkor országos bajnok voltam kickboxban, mégis néha ha visszagondolok, azóta is bánt, hogy így lefagytam, nagyot csalódtam magamban. Más esetben viszont, amikor mást kellett segíteni, simán kapcsoltam, de így, hogy hírtelen engem rohantak le, lefagytam. Pedig a kiabálást is megszotkam már, mert az edző elég sokat szeretett nálunk kiabálni, persze fejvédőben adrenalin szinttel az egekben máshogy fel se fogja az ember.
De ez van, ezért is szoktak sok elég jó küzdősportolót megverni a tapasztaltabb "utcai harcosok", mert sokaknak nincs reflexben az ütés, meg kell szokni és kezelni a hirtelen jött stresszt is, mert az életben nincs kong, nincs kézfogás.
válasza:Bár nem üzök küzdő sportot,de van 1-2ilyen eset.
Azok viszont már több mint 10évesek, jöttek más esetek meg mindenféle más dolog. De legbelül zavar.
válasza: válasza: válasza:Azért jó látni, hogy valójában ezek azok az "utcai balhék", amikről itt a kommentmezőben élő önvédelem-szakértők állandóan magyaráznak, nempedig a tömegverekedések, meg a kocsmai judózások, mint amiket itt sokan előadnak.
Tanulságos volt elolvasni a történeteiteket. Ezek a lefagyások szerintem akárkivel előfordulhatnak, többek között azok miatt a pszichológiai tényezők miatt, mint amiket az előttem lévő is fejteget.
válasza:Vicces, de nekem utcán (és edzőteremben is) mindig ilyen "Die Hard"-szerű bunyóim voltak. Ez alatt értsd, hogy az elején mindig az ellenfelemnek áll a zászló, aztán szépen lassan fordul a kocka.
Nekem szerintem ilyen a habitusom (amire a 3-as és 4-es válasz írója utalt): nem szeretek durvulni, inkább defenzív vagyok. Viszont erősségem, hogy a sok kemény sparringtól még így 30 felett is sokkal jobb a kondim, mint a legtöbb fiatalnak, és ha túlélem az első egy-két percet, akkor már általában én jövök ki jobban.
De vannak olyan ismerőseim is, akik egyből keményen (és sikeresen) nyitnak, tehát egyénfüggő is, hogy mennyire gyorsan határozza el magát valaki. A lényeg szerintem az, hogy tisztában legyél vele, neked személy szerint mik az erősségeid, illetve mik a gyenge pontjaid.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!