Miért van ennyire felkapva a karate?

Mellesleg, egyaltalan nincsen tulhypolva a karate.

A "halalos" wing tsun, ninjutsu, krav maga, stb. ezerszer többet van hypolva.

A tradícionális karate nem a küzdelemről szól. Az csak egy eszköz önmagad tökéletesítésére. A bunyó pedig nem arról szól...

A sportkarate nagyon jól használható a ringben, a szabályainak megfelelő küzdésre. De egy bunyó esetében nem biztos, hogy az ellenfeled is ezen szabályok szerint küzd...

És vannak a karaténak olyan ágai, melyek a szabályok nélküli küzdelemről szólnak (pl. a rendfenntartó szervek által használtak) - de ezeket sportegyesületben nem fogják tanítani.

Valóban semmi értelme nem volt kiírni egy újabb karatés kérdést. Ha elmondásod szerint olvastál ilyen kérdéseket, akkor mi újat vársz? Teljesen ki lett beszélve. Vagy csak te is a központja akarsz lenni egyszer egy ilyen megmondó emberkedésnek, dolgozik a törzsi szellem? Ez a hajó már elment, már nem igazán téma a karate.

Habár valószínűleg nem erre voltál kíváncsi, de megpróbálok újat hozzáadni a témához. Miért van ennyire felkapva? Nincs felkapva. Fel volt kapva, a 80 - as, 90 - es, de még a 2000 - es években is valamennyire. Azért mert akkoriban a harcművészetek világa még egy nagyon exotikus, távoli és feltérképezetlen dolog volt az emberek számára.

A 2. Világháború után a hazautazó amerikai katonák elkezdtek beszélni a japánok ádáz és transszerű harci moráljáról, hogy milyen beleéléssel támadtak, akár a golyózáporpa is kirohantak a bajonettjükkel, vagy a kardjukkal üvöltve, látszólag félelem nélkül. A kardjaikat szuvenírként vitték haza, már az is hatalmas löketet adott a misztifikációnak, hogy a modern hadviselésben még kardokat is használtak. Ugyanehhez a vad, harcos összképhez a kamikaze egységek is hozzáadtak. Lényeg, ami lényeg, a nyugati ember elkezdte egy ilyen ősi, harcos, természeti erőként látni a keleti harcművészeteket. Később jöttek az ezzel foglalkozó filmek, Bruce Lee, Karate Kölyök, Jackie Chan. Ezek sikeresen megerősítették az emberekben a képet, hogy a keleti harcművészetek már csaknem emberfelettiek. Ilyenkor terjedtek el az olyan mítoszok, minthogy a saolinokat nem fogja a lándzsa, hogy képesek titkos ütéseket használva késleltetett szívleállást okozni, hogy meg nyomják a vállad és összeesel, hogy a nindzsák vakon is tudnak harcolni, hogy van egy bizonyos hatodik érzékük, hogy a japán kardra, ha ráejtessz egy kendőt, akkor kettévágja, hogy a szamurájok kivérezve is tudtak még harcolni, hogy a karatésok keze olyan kemény, mint a beton, hogy kézzel elkapják a kardot, hogy olyan gyorsak az űtéseik, hogy azt látni is alig lehet, stb... Ezek miatt mindenki és a nagyanjuk is keleti harcművészeteket akart tanulni. Az iskolában tudták ki karatézik, kivel kell vigyázni, a mesterekre már már vallási vezetőként tekintettek és hasonlók. A karate menő lett. Ehhez az is kellett, hogy még nem volt olyan sok lehetőség harcművészetek tanulni, ha valaki harcművészet akart tanulni, akkor volt a karate, a judo és kb. ennyi. Meg persze a box, de az nem volt olyan "menő", mert az ilyen filmekben a boxolót mindig megverte a karateka, kung fu harcos.

Ez még az internet elterjedésével is fentállt egy darabig, aztán amikor az MMA egyre népszerűbb lett, kezdtek az emberek kiábrándulni a karatéból és hasonlókból. Egy ideig próbáltak alkalmazkodni a dojok, emlékszem én még karate címszó alatt tanultam kick boxot kiskoromban (óvodás), volt fejre ütés, boxkesztyűben volt a harc, de voltak övszínek és katák is. Viszont előbb utóbb elnépszerűtlenedtek a klasszikus keleti stílusok.

Ami érdekes, hogy ugyanez történt a judoval is, annak ellenére, hogy az működik, mint harci alap. Ebből is látszik, hogy a karate, kung fu és hasonló küzdősportok, harcművészetek elmisztifikálódása, majd pofára esése az olyan keleti harcművészetekre is hatással volt, amik amúgy működnek. Azokat is lehúzták, ami szerintem nagy kár. A judónál még megértem, mert van egy olyan szerencsétlen tulajdonsága, hogy felnőtt korban már nem kezdik el tanítani, úgyhogy a lehetőségét már itt elvesztette a népszerűsödésre, de például ott a kempo, ami lényegében japán MMA. Ahova én járok, ott van kempo gyerek edzés, boxkesztyűben küzdenek, ütnek, rúgnak fejre is, leviteleket tanulnak, gáncsokat, a földön karfeszítéseket, egyéb földharci gyakorlatokat, ha nem lenne rajtuk a gi, akár elnennének MMA - soknak is.

@14: remek összefoglaló. De egy-két dolgot talán hozzá tudnék még tenni...

Való igaz, hogy a karate fénykora Magyarországon a '80-as években volt. Újdonság, exotikum és az akkor bejövő akciófilmek hatása mind közrejátszott abban, hogy minden valamirevaló kölyök karatét akart tanulni. És akadt is rá lehetőség; a mára legendának számító Budán, Furkó vagy Adámy ekkor nyitották meg dojoikat, ami elég nagy médiavisszhangot kapott (de ebben az időben jelent meg Magyarországon a shotokan, az aikido, stb. is)...

Nekem akkoriban volt szerencsém ju-jutsut tanulni (speciel önvédelemre ez jóval alkalmasabb, mint a karate -lévén eredetileg is erre fejlesztették ki-, persze nem azon a szinten, ameddig sikerült eljutnom :))

Ekkoriban jelent meg a kick-box is, de még leánykori nevén, ami pontosabban leírja, mi is valójában: all-style sportkarate...

A judo esetében is érdekes dolgok történtek: ez már régóta jelen volt a hazai sportéletben (cselgáncs fedőnéven), de ekkoriban jelentek meg a sportegyesületek mellett a tradícionális iskolákhoz tartozó dojók is.

De a legsikeresebb kétségkívül a karate, azon belül is a kyokushinkai volt.

A 90-es években aztán a japán harcművészetek kikoptak a divatból, helyettük a kung-fu lett az ultimate harcrendszer, majd a thai-box -míg aztán már annyiféle irányzat közül lehetett választani, hogy az egész már senkit nem érdekelt.

A 2000-es évek pedig a modern irányzatokról szólnak: MMA, ketrecharc, Krav Maga, brazil jujutsu, stb...

Nagyon szép összefoglalás a végére!

Mellesleg, anno nemcsak kyokushinkai-ban értünk el szép eredményeket.

Példának okán, shotokanban is rengeteget tettek le az asztalra. A híres "hőskorban"... :))) Kiváló mesterek voltak Antal, Krepsz, Bíró, Polyák, Gortvay, Börzsei, Bruzsa, Szincsák, Gulyás, Windt, Vitkó, stb. stb.

Ugyebár, a régi MŰTEX SE legendás mestere, Bíró György keze alól rengeteg kiváló karatéka került ki. Kecskés Sándor, aki 1977-es NSZK Európa-bajnokságon beverekedte magát a legjobb 8 közé....1984ben VILÁGKUPÁN Balogh Mária katában szintén a 8 közé jutott... Illetve Marosvölgyi László ezüstérmet szerzett kumitében. Ezek hatalmas eredmények számítottak a hazai karatesportban, plussz ugye akkoriban nem volt kismillió védőfelszerelés (ilyen luxus hogy seikenvédő, lábvedo...) szó szerint gyakran vágóhíd volt akkoriban egy-egy kumiteverseny... Bocsánat, elmerengtem... Jómagam több mint 10 évet öltem shotokanba,rengeteget versenyeztem is, illetve más stílusok (goju ryu, wado ryu, shito ryu, kyokushinkai, taekwondo) edzéseit is előszeretettel látogattam.

Az tény, hogy az eredeti okinawa-te (vagy tode) harcművészetet már szinte az anyaországban sem lehet tanulni.Az okinawa-te (változatai a Shuri-te, Naha-te, Tomari-te) sokkal de sokkal közelebb állt a kínai harcművészetekhez, ami logikus hiszen az okinawaiak a kínaiaktól tanultak, és alakítgattak a kínai harcművészeteken.

Na most, a Shuri-te (mai ágazatai pl. a shotokan, shito ryu, shorin ryu, stb.) robbanékonyan, távolról támadott, több lábtechnikát alkalmazott, jellemző rá az "ikken hissatsu" (egy támadással megsemmisíteni) elve. A mai Shuri-te származékok lettek a legeslegjobban eljapánosítva. Ennek eredménye, főleg a hosszú, ízület és térdgyilkos mély állások, a szintén hosszú, főképp egyenes vonalú, messziről berobbanva indított egytámadások, a rengeteg jodanba irányzott lábtechnika, a rengeteg kata, a merev, szögletes kemény mozgás, merev alkarblokkok (elég egy soto ude uke, uchi ude uke, stb. "Tetris" alakzat blokkot meglesni)...

Teljesen elhagyták az eredeti Tode szellemiségét, kevés helyen gyakorolnak testfelkeményítést, a tradicionális kobudo fegyvereket a japán vonal szinte kiölte, holott a kobudo az okinawa-te tökéletes kiegészítése volt. A bunkai sem kap elég hangsúlyos szerepet.

A Naha-te vonal (mai ágazatai goju-ryu, uechi-ryu, ryuei-ryu, toon-ryu, stb.) őrzött meg legtöbbet az eredeti Tode technikáiból, szellemiségéből. Az állások magasabbak, a mozgás harmonikusabb, effektívebb, a kéztechnikák dominálnak melyek főképpen körkörösek, a belharc (tuite) kap nagy hangsúlyt, a földrevitelek, befejező technikák (todome waza) szintén nagy hangsúlyt kapnak mint ahogy a testfelkeményítés, tradicionális eszközökkel (makiwara, nigiri game, ichi sashi) és kobudo fegyverekkel való edzések is. Összeségeben, a Naha-te vonal jóval közelebb áll az eredeti kínai harcművészetekhez.

A mai, rohanó világban különösen Magyarországon ahol kidolgozod a beled, hogy megélhess nincs lehetőség a karatét életformaként művelni, plussz a magyar karate zöme (kb. 98%-a) a japán vonalat követi, versenykaratévá, "simi-simi" kontakttá hígult.

Persze, hogy egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb egy sparringalapú, full contact küzdősportot (box, kickbox, muay thai, savate, stb.) megtanulni és alkalmazni a letisztult, jól működő mozgásrendszerét, mint évtizedekig gyakorolni egy tradicionális harcművészetet, önszorgalomból testfelkeményíteni, nyújtani, elmélkedni, satöbbi.

A rohanó világban egyszerűen erre nincsen idő, a magyarországi oktatás csapnivaló. Más karatés kérdéshez már leírtam, ha időm engedi én is gyakorlom a karatét, lenézek régi edzőtársakhoz, barátokhoz edzésre (a hófehér keikogi ujjának suhogása, a levegót megrengető kiai, a kata közbeni elmélyülés mindig is nagyon szerettem) jólesik megcsinálni egy Gankakut, Jiont, Wankant, Enpit.

De harcra, "uccára" én is hatékonyabbnak tartom a sparringalapú stílusokat.

Az ashiharát szokták emlegetni sokan, mint hatékony, letisztultabb karate stílust sajnos még nem volt lehetőségem ashihara edzésen részt venni, de amint időm engedi, megteszem.

Köszönöm, hogy elolvastátok, elnézéseteket kérem, ha hosszúra sikeredett.

Oss