A Wing Tsun stílusból kiábrándult volt tanítványok. Hol vagytok? Meséljetek nekünk!

Végre elmondhatom véleményemet Én 6 évig wing tsun-oztam Máday féle kung-fuból itt Kecskeméten a Magyar Ilona suliban.Én otthagytam, el is mondom miért. Mivel 2011-től minden diáknak rendszeres kell sportkluba járnia ezért a 6 éves Én elkezdett keresgetni sportot ami leigazolja nekem a délutáni tesi (heti 2 edzés) ez 2014-ben volt (akkor voltam elsős) járkáltam a városban éppen hazafele amikor megláttam egy nagy plakátot ahol Máday üti az egyik Si-hing-et és kigáncsolja (mai napig nálam van a plakát kaptam belőle), szóval mondtam apámnak vigyen el. El is vitt a 2. edzésen a Si-hing fejbe is baszott, mert hiányoltam az igaz szabad harcot (it arra gondoltam mint pl a boxosoknál, hogy valós időben tanulják a harc egy nagy részét), aki nem tudná egy edzés abból áll, hogy bemutatjuk az a kettő formagyakorlatot, utána az edző mutat valamilyen páros technikát az edző ez tart 90 percig, nem is ez a lényeg megsértődtem majdnem otthagytam a mikor edző megígérte hogy ha rendszeresen járok edzésre és vizsgára akkor majd megtudom védeni magamat beleegyeztem. Pár hónappal később elküldött vizsgázni, úgy konferálta fel pár társam a Mádayt hogy ő a nagymester elver mindenki ő tudja azt a titokzatos 3. formagyakorlatot a biu jee-t tud bottal harcolni és földharcolni is (jelentsen ez bármit is, én a birkózásra asszociáltam) mellesleg ezt mind külön "magán" edzéseken és külön fizetős szemináriumokon tanította. szóval egy kemény 4 órás szenvedés után elkezdődtek a vizsgák, bemutattuk a vizsgaanyagot egy random kb. akkor 65 éves elég cinikus si-hingnek aki jól le is baszott azért mert nem tudtam az edzőn nevét, azt elfelejtettem hogy egy 6 éves gyerek alig tud írni, de nekem is "jegyzetelnem" kellett mert a Máday azt mondta, az már mondanom sem kell hogy Máday a szemináriumra akkor ilyen 10-20 perces késéssel érkezett. Nehezen én és a nálam 2 évvel idősebb barátom és Én megkaptuk az első fokozatunkat (1 hónap múlva elment örökre az edzésekről azóta sem beszélt velem pedig akartam vele tartani a kapcsolatot). Minden évben elküldtek engem vizsgára kötelező jelleggel.Utána a suliban elmondtam (mert valaki kérdezte hogy hova járok)kung fura, ezután az egyik orrba ütött nem tudtam kivédeni és sírtam, ezután is hitegetett az edző, hogy majd meg tudom védeni magam (az edző nem tudott arról hogy orrba vertek csak kérdeztem tőle hogy mi lenne ha..., mert féltem bevallani)

havonta kellett kb 8000 ft-ot fizetni a vizsgák kb 10000 ft volt.

11 éves voltam amikor a legújabb feketepólós lány a bejött edzésre és ledöbbentem 10. fokozatban járt, de ütni úgy ütött, hogy a hüvelyujja a többi 4 ujja alatt volt, nem kell mondanom hogy ha így üt valaki és erőt is visz bele eltörik az ujja, és nem csak ezvolt, rengeteg olyan banális alap hibákkal jött, mintha most wing tsunozna először. Ez azért háborított fel mert én aki évek óta szívtam 5. fokozatig (azért csak eddig mert egy 3. fokozatos és egy 10.fokozatos is ugyan azt tanulja edzésen ezért felesleges a fokozat, gondoltam akkor és most is) nem mellesleg arról ,hogy egy wing tsunos fehér póló(kb. 6000ft) egy wing tsunos fekete melegítő gatya ami még anyaghibás is volt és kiszürkült (kb 8000ft) és egy védőmellvért amit én nem vettem meg, mert hagy üssenek(15000 ft) ezeket a Mádayhoz közeli emberek mind ingyen kapták meg a többiek meg fizessenek csak, azért elmondom hogy még egy judo gi is olcsóbb pedig aznem csak egy gatya meg egy póló. Edzéseken a társaim mindig cserélődtek idővel otthagyták mind kezdve az első barátomnál aki faképnél hagyott utána a másik barátommal akivel egyébként tartjuk a kapcsolatot csak valamiért haragszik rám és tovább 4 ember. A wing tsun segített az egyensúlyérzékembe ,de ennyi, akik mást sportoltak velem egyidősek mind izmosabbak és jobb az állóképességük mint nekem , azóta ezen javítottam más sporttal. otthagytam az egészet mert untam Máday diktatórikus anyagias hozzáállását az egészhez, meg abból hogy minden edzés olyan volt mint egy tömegrendezvény voltunk vagy 40-en abban a teremben sorbaálltunk és ennyi a kezeink mozogtak meg néha rúgtunk, teljesen ellustultam még edzés vére az utóbbi időben le se izzadtam amikor kiíratkoztam az edző azt mondta: Úgy is vissza fogsz még ide jönni.

6 év után ez lett a vége , most 14 éves vagyok és próbálok azért tenni hogy jobb fizikumom lehessen és küzdő sportot keresek a covid utánra nem harcművészetet, egyébként azért lett 6 év mert beszari voltam váltani inkább a könnyebb drágább ismertebb utón maradtam. Szerencsére váltottam, de még így sem találtam kielégtő sportot remélem ez a jövőben változni fog.

14F

Sajnálatos ahogyan jártál.

Covid utan találd mega neked tetsző sportodat.

Koszi hogy leirtad.

Én 12 évesen kezdtem, amikor mikor még kis butuska voltam, mindent elhittem, tetszettek a teátrális baromságok, imádtam a bunyós akciófilmeket, én is legyőzhetetlen harcos akartam lenni, meg ezek a tipikus baromságok, amikben minden fiú pervertálódik. Aztán 17 évesen szimplán rájöttem, hogy a wing tsun minden szempontból egy értéktelen, kamu, agymosó vacak, ami maximum arra jó, hogy kivegyen anyámék pénztárcájából sok-sok lóvét.

Ezután váltottam a birkózás irányába. Alig találtam olyan egyesületet, ahol fogadtak, mert a 17 évemmel túlkorosnak számítottam mindenhol. Két évnyi birkózás után egy MMA kesztyűs ligt contact sparringban megaláztam két olyan volt csapattársamat is, akik akkor már tíz éve wing tsunoztak és amúgy tizenöt kilóval nehezebbek voltak. Nyilván utána ment a tipikus Máday-féle szánalmas és nevetséges érvelés, hogy a wing tsunt szabályok nélküli, éles, utcai harcra találták fel a nagymesterek, de ez a duma már akkor is cikinek számított. Azért a sparringok elég jó igazolások voltak arra vonatkozóan, hogy mennyivel értékesebb mozgásformát végzek az addigihoz képest.

Aztán 21 évesen végül teljesen kinőttem a küzdősportok világából. Elveszítettem az érdeklődésemet feléjük, elveszítette a dolog is a varázsát és egyszerűen rájöttem, hogy nem a harcművészetben van az én utam, ezért a súlyzók felé kezdtem el orientálódni. Végül erőemelő lett belőlem, amit azóta is űzök versenyszinten. Most már a helyemen vagyok.