Akik küzdősportot űznek, azok hogy tudták legyőzni a félelmet, amikor elkezdték?

Engem az iskolai terror közepette próbált rábeszélni egy jóakaróm (aki akkor is már évek óta űzte), de szerintem nem jó helyen és időben tette, mert az engem félelemben tartók füle hallatára próbálta ("Hidd el, azonnal abbahagynák, nem piszkálnának tovább!" -meg azt is mondta: "Ez a sport megnevelne, hidd el!"- nekem, aki egy rossz szót se szóltam, hanem egész egyszerűen kamasz voltam és akkoriban pláne szerencsétlenül reagáltam le bizonyos helyzeteket-embereket). Nagyon rá akart tehát beszélni, de én pont emiatt a körülmény miatt rettenetes páni félelmet éreztem, szó szerint. Szinte könyörögtem, hogy ne szervezzen be. Abbahagyta a próbálkozást, de pl. a megvetése irányomban érezhető volt, míg el nem ballagott (pl. "visszanemköszönés"-sel, egyszer még azt is mondta rám, hogy "f@szfejgyerek", stb).

Kicsit bánom azóta is (ez kb 22 éve történt), mert valószínűleg az életem teljesen más irányba mehetett volna. 38/f