Akik küzdősportot űznek, azok hogy tudták legyőzni a félelmet, amikor elkezdték?
Engem az iskolai terror közepette próbált rábeszélni egy jóakaróm (aki akkor is már évek óta űzte), de szerintem nem jó helyen és időben tette, mert az engem félelemben tartók füle hallatára próbálta ("Hidd el, azonnal abbahagynák, nem piszkálnának tovább!" -meg azt is mondta: "Ez a sport megnevelne, hidd el!"- nekem, aki egy rossz szót se szóltam, hanem egész egyszerűen kamasz voltam és akkoriban pláne szerencsétlenül reagáltam le bizonyos helyzeteket-embereket). Nagyon rá akart tehát beszélni, de én pont emiatt a körülmény miatt rettenetes páni félelmet éreztem, szó szerint. Szinte könyörögtem, hogy ne szervezzen be. Abbahagyta a próbálkozást, de pl. a megvetése irányomban érezhető volt, míg el nem ballagott (pl. "visszanemköszönés"-sel, egyszer még azt is mondta rám, hogy "f@szfejgyerek", stb).
Kicsit bánom azóta is (ez kb 22 éve történt), mert valószínűleg az életem teljesen más irányba mehetett volna. 38/f
Én is iskolai bántalmazások célpontja voltam, és elindultam a küzdősportok világában.
Talán az indított el, hogy nem akartam többé gyenge lenni.
Megelégeltem, hogy mindig én vagyok a leggyengébb láncszem.
Erre evolúciós alapokon elég érzékeny az ember.
Aztán szülői támogatással elkezdtem egy olyan küzdősportot, ami azt hirdette hogy védd meg magadat bármilyen helyzetben.
Pont erre volt nekem szükségem.
Aztán megtaláltam a Zen Bu Kan Kempo-t.
1 évig csináltam csak, viszont rengeteg önértékelési problémától megfosztott, mert magabiztosságra nevelt, hogy egyre nehezebb akadályokat győzhetek le, és olyan emberekkel gyakorolhatom önmagam megvédését, akik egyébként szerény, barátságos emberek, és alap körülmények között, nem bántanának.
Németországban dolgozom Jodo segededzőkent, heti 10 óra munka, 3500euró fizetés...
5éves korom orta ezt csinálom, soha nem éreztem semmilyen félelmet.
Nem egészen értem a szöveg alapján, hogy mi lenne a félelem.
A múlton meg ne rágódj. Ha nem akartad kipróbálni, neki tiszteletben kellett ezt tartania, akár tetszett neki, akár nem.
Lehet segített volna neked a küzdősport. Lehet nem. Ezen kár rágódni. A jelenben gondolkozz.
Nem tudom hogy úgy érzed-e hogy túl idős vagy már a küzdősporthoz, de nem. Akármilyen korban elkezdheted max kicsit lassabban haladsz.
Én amikor elkezdtem küzdősportooni egy kisgyerek is ügyesebb volt nálam ott. De nem hagytam abba. Semmi értelme se lenne idegeskedni ilyenen. Senki se úgy kezdi el hogy megy neki minden.
4-es vagyok.
Hogy szétvernek?
Ez jogos valamennyire.
De nekem az a tapasztalatom, hogy küzdősportoknál/önvédelmi sportnál/harcművészetnél rendesek az emberek, mert tudják, hogy most kezdted és nehéz beletanulni. Meg ha egy erősebb ütés eltalálja őket/durván leviszik a földre/stb. akkor ők is megérzik hogy milyen rossz a fájdalom.
Nekem legalábbis ez a tapasztalatom.
Igyekeznek azért ők is olyat adni, ami noha fáj neked, de nem küld padlóra csak megerősít.
Én se voltam egyáltalán terminátor amikor beléptem. Csak vannak rendes emberek is akik nem baxtatnak mindenkit :)
Amúgy milyen küzdősportban vagy miben gondolkodtál?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!