Szerintetek mi a gáz abban ha valaki jógázik? Mit gondoltok róla?

Tavaly kezdtem el, napi szinten fél/egy órát csinálom és nagyon szeretem. Egyrészt olyan merev voltam egy éve hogy azt elképzelni sem lehet, most meg könnyűszerrel lenyomom a spárgát, jó az alakom, és izmosabb is vagyok. De a fizikai pozitívumok mellett szellemileg is fejlődtem, sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, és a pesszimista oldalam is kezd egyre jobban eltűnni, egyre több színben látom a dolgokat és vidámabb is vagyok mióta csinálom. A harmadik és legfontosabb dolog amiért szeretem, az az hogy időt szakítok magamra:) Van ez a kis része a napnak amikor nem tanulok vagy dolgozok, nincs tele a fejem mindenfélével, nem idegeskedek meg stresszelek ezalatt a fél/egy óra alatt (meg alapból is kevesebbet van már ilyen). Ráadásul nem azzal kapcsolódom ki hogy filemezek/olvasok/bulizok hanem átmozgatom magam. A napi "edzések" végén van az az 1-2 perc amikor csak fekszek a nyugtató zene mellett, miután minden egyes izmomat átmozgattam (azokat is amikről nem is gondoltam volna az elején hogy át lehet vagy hogy egyáltalán létezik), és nem gondolok semmire, csak szétárad bennem a boldogság érzése miközben jólesően bizsereg mindenem. Egyszóval, imádom. (És igen, ez egy buzdítás is, aki még nem jógázik de tervezi vagy csak ki akar próbálni valami újat annak nagyon tudom ajánlani, lehet klisének tűnik de meg tudja változtatni az ember életét. Youtubeon a Yoga With Adriene csatornán lehet elkezdeni egy kezdőnek, van sok másik csatorna is, magyaroknák is vannak jók, de velem egyedül ez a lány tudta megszerettetni a jógát, a 30 Days of Yoga volt az első lejátszási lista amit csináltam, de a Yoga Camp vagy a mostani 31 Days of Yoga is szuper:))

A kérdésem pedig az lenne hogy szerintetekk ebben mi a gáz? Mert a családom hatalmas baromságnak tartja, amikor először megtudták hogy jógázok csak egy "Te normális vagy?"-ot kaptam, azóta is hülyének tartanak emiatt. Mondjuk ők azt is hülyeségnek tartják hogy egyetemre akarok menni és keményen tanulok a céljaimért, nagyon pesszimistán nézik az életet és konzervatív felfogásúak, szerintük nincs esélye hogy később külföldön tanuljak/dolgozzak és túl sokat várok az élettől. Nem értem mi a baj abban ha nagy álmaim vannak, főleg ha küzdök is értük, de ez már más téma.

Hiába mondtam el nekik ezeket amiket leírtam és akartam hogy kipróbálják a jógát egyáltalán nem érdekli őket, nem is erőltetem.

A rokonaim is ilyenek, közeli rokonok közül (akikkel tartom a kapcsolatot) az uncsim hasonlít hozzám egyedül gondolkodásilag, ő is keményen tanult, bejárta a világot, most családja van, boldog (és nem mellesleg ő is jógázik, ő volt az aki motivált hogy kezdjem el).

Ismerőseim sem próbálták, nem tartják hasznosnak, vagy épp lusták elkezdeni. Vannak, akik meg "amerikai baromságnak" tartják.

Nem értem, szerintetek mi a rossz ebben? Miért kell hülyének nézni az embert mert jógázik? Ez már szinte röhelyes:D

Bocsi a hosszú kérdésért és a nem ideillő részekért, azért remélem lesz 1-2 ember akinek felkelti az érdeklődését a dolog^^

17/l