Melyik földharc alapú stílust tartjátok a legjobbnak?

Ezek közül a birkózás a leginkább erő- tömeg- és méretcentrikus.

A szabályok miatt a legnagyobb motiváció a birkózásban a földrevitelek terén, ezért ott a legtöbb, legjobban végrehajtott levitel, ez MMA-ban is látszódik.

Állóharcban, klincselésben is erős a birkózás

Viszont a birkózás földharc része kevésbé használható ha nem a birkózás szabályrendszere érvényesül, magán a birkózószabályrendszeren belül is "másodlagos harctér" a földharc.

Viszont a többi stílus állóharcban gyengébb. A földharc része a submission-ök (fojtás, feszítések) használhatóak, elég nagy a stophatásuk az ellenfélre nézve.

Judót szerintem sok értelmetlen szabály gúzsba köti, nincsenek benne amúgy hasznos földrevitel fajták mint pl a leg takedown-ok.

Judogiben nincs sok tapasztalatom, amit én személy szerint leszűrtem pár alkalomból, az, hogy statikusabb (egy normálisan megfogott gi nem csúszik el mint egy végtag pusztán megfogva. Illetve több a lehetőség a fogásra. éppen ezek miatt más a küzdelem sebessége, valamivel "lassabb", mint a birkózásé.

Valahol mind jó és hasznos, de mindnek megvan a maga gyengesége.

Egyébként is a testharcra épülő stílusok nagyon specifikus terhelést jelentenek, kell a hatékonysághoz, hogy az idegrendszeredben, tudatodban is benne legyen a mozgás.

A birkózásra tenném a vokson - minden szentnek maga felé hajlik a keze - de azt gondolom birkóból a legkönnyebb átmenni más stílusokba.

A grappling (mit értesz ezalatt?) és a BJJ a pontozásos rendszere miatt nekem kicsit életszerűtlen.

A grappling bajnokságban 4 pontot kapsz egy tökéletesen kivitelezett dobásra (felismerhető technika, lendületes kivitelezés, nagy ívű dobás, ellenfél a hátára esik). És ugyanúgy 4 pontot kapsz egy mount-ért, amivel viszont kezdeni is tudni kell valamit, ami nem mindig magától értetődő.

A judo a jelenlegi szabályrendszerben - a birkózáshoz hasonlóan - másodlagos harctérnek tekintik a földharcot, ha ott nincs folyamatos előrehaladás, akkor felállítják a küzdőket. Sokan nem is törekednek arra, hogy a földön fejezzék be a meccset, aki viszont otthon érzi magát a földön, az komoly veszélyt jelent. Ritka az, hogy "forduljon a kocka" egy meccsen, ott ha valaki földön hátrányba kerül, akkor ott is marad.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nincs jelen a földharc a judoban, csak épp más a hozzáállás. A judo a földön az ipponra, a befejezésre törekszik, egyszerűbb a megközelítése. Ebből a szempontból akár önvédelmi helyzetben is hatékonyabb lehet. Földrevitelekben pedig mindenképp a BJJ előtt marad, hisz jóval nagyobb hangsúlyt helyez az állóharcra és az átmenetre, mint a BJJ.

A gi-ben edzés sem jelent hátrányt esetleg utcai körülmények közt. Mivel a nyári hónapokon kívül valami ruha mindig van az ellenfélen, meg rajtad is, igazából a gi-ben edzés közelebb áll a valós helyzethez, mint a no-gi. Te is tudsz mit kezdeni egy kabátujjal, gallérral, és téged sem lep meg, ha ruhára fog az ellenfeled, és annál fogva rángat.

Ha van másikon fogható ruha az igazából a birkózásban sem akadály.

Pl. télen van hogy hosszú pulóverben és hoszzú melegítőnadrágban edzünk, de rá lehet fogni a végtagokra így is normálisan.

Judóval az a bajom, hogy nincs közvetlen lábra támadás, ez a cselgáncsosokat meglepetésként is szokta érni, ha lejönnek birkózni. A fizikumuk is általában kevésbé fejlett mind erő, mind állóképesség terén.

Nem véletlen, hogy Tóth Krisztián is jár birkózni.

Ez a judoban lábra támadás... egyrészt 5 évvel ezelőttig még volt, azóta változott a szabályrendszer, amit Rió után felül is vizsgálnak. Lehet, hogy visszajön.

Semmi objektív oka nincs ugyanis annak, hogy ne lehessen lábra támadni, legfeljebb annyi, hogy a cselgáncs élesebben elkülönüljön a szabadfogású birkózástól, és így mindkét sportnak megmaradjon a helye az olimpiai játékokon.

Ettől viszont még része maradt a judo mozgásanyagának, hisz a nage no kata (amit az 1 danért kell bemutatni) is tartalmaz lábra támadó elemet (pl. kata guruma - "tűzoltóhordás").

Alkalmanként elő-előkerülhet néhány lábra támadás az edzéseken is, mert attól még, hogy versenyen tilos, önvédelemben, más szabályrendszerekben (pl. grappling) megengedett. És akik most oktatnak, azok még bőven a szabálymódosítás előtt kezdtek judozni, úgy nőttek fel, hogy van lábra fogás, gyerekkoruktól így versenyeztek. Nem veszett el a technika.

Erő-erőállóképesség terén szerintem a judonak sincs szégyenkeznivalója, bár tény, hogy ahogy egy birkózó belegyökerezik a szőnyegbe, úgy kevesen tudnak megállni a lábukon... :)

Érdekes amit mondasz, mert pont a "kata guruma", vagyis angolul fireman throw, magyarul malomdobás kivitelezhető anélkül is, hogy fogod az ellenfél lábát, van kötöttfogású változata, sajnos nem találtam róla képet.

Persze egy kívülálló el sem tudja képzelni, hogy egy judósnak milyen fizikuma van. Csak kevésbé erősek, mint a birkózók nagy átlagban.

Még ami a birkózás javára írható, hogy ott több a szaltó és a suplex, bár ezeknek is van valamilyen ruhás változata, de nem vagyok velük képben.

Egyébként, meglepő módon, cselgáncsosok engem nem is annyira szabadfogásban, hanem kötöttben bírtak megizzasztani, ott jó párszor rászaladtam egy csípődobásra, válldobásra vagy aláfordulásra.

Még amit szoktam csinálni az az, hogy a judósok nyakát támadom, mivel nincs úgy hozzászokva a nyakuk a közvetlen terheléshez, könnyebben "leolvad" a fejük ha folyamatosan rángatod, terheled.

Ha már ilyen baráti a beszélgetés ezt a kis poénosra vett videót is belinkelem a hazai testharcosok legnagyobbjairól:

https://www.youtube.com/watch?v=zIEWfzgNodE

Én a legtöbbször a BJJ-t, vagy grapplinget ajánlom, ha felnőtt kéri a véleményemet, mert ezek működnek piaci alapon, várják a kezdőket is.