Miért leszek ok nélkül szomorú?

Tizennégy éves lány vagyok, általában kedves, aranyos és nyílt vagyok, de estére mindig elmegy a kedvem még az élettől is. Napi rendszerességgel sírok, van úgy, hogy csak egy zeneszámot hallgatok, görcsbe szorul a torkom és csak sírok... Nem tudok mit kezdeni magammal. Próbáltam már máshogy "kiélni" magamból ezt a hirtelen hangulatváltozást de semmi sem segít. Pár hete elkezdtem vagdosni magam, és megijeszt, hogy abszolút semmit sem érzek közben. Egy kis fájdalmat, de az semmi, viszont nagyon lenyugtat, de a letörtségem megmarad. Egyébként semmit sem lehet rajtam észere venni, ( a vágásokon kívül) ezért nem is veszi észre rajtam senki a változást. Társaságban nevetek, viccelődök, szórakozok, de estére egy köpedelem leszek. Kb. azóta vagyok ilyen, mióta, a fiú akibe beleszerelmesedtem, megmondta hogy nem kellek neki... Nem nevezném ezt szerelmi csalódásnak, hisz egyoldalú volt. Szóval nem tudom mi van velem, de szégyenlem, hogy fizikailag bántalmazom magam, ezzel is szeretnék leállni, de annyira jólesik és lenyugtat :(

Nem tudom mit tegyek, nagyon zavar ez az állapot.... Két-három hónapja tarthat, egyedül az egyik barátnőm vette észre, hogy valami nem stimmel, de ő is ilyen mint amit leírtam, szóval nem verte nagy dobra.