Egy szabályok nélküli utcai harcban Manny Pacquiao vagy Bruce Lee nyerne?

Még egy fontos dolog Pacman és Bruce Lee ütéseinek összehasonlításával kapcsolatban. Egy dolgot tisztázzunk: a két stílus és filozófia egészen más, ég és föld! Pacman az angol boxból indul ki (bár nem tudom, hogy művel-e más harcművészeteket is). A box keretein belül mutat be fergeteges ütés-kombinációkat, ütés-sorozatokat, nyilván nagyon gyorsan és nagy erő van ezekben. De Bruce Lee ütése nem az angol boxon alapulnak (bár a box is fontos eleme a jeet kune do-jának), hanem elsősorban a Yip Mantól tanult Wing Chunos ütéseken. Ezek a Kung-fu ütések mélyebbről indulnak és Lee alkalmazásában - szerintem - nagyobb erőt, sebességet hordoznak, mint Pacman box ütései. Pacman sorozatai látványosabbak, pörgősebbek, de egyáltalán nem biztos, hogy hatékonyabbak, mint Lee mélyebbről indított, Wing Chun Kung-fura épülő ütéstechnikái. Lee szerint pl. a Kung-fu ütés rugalmasabb, gyorsabb, mint a karate ütés: mélyebbre hatol, jobban sebez.

Csak egy megmérettetés lenne bizonyíték, ami ma már lehetetlen, de tény, hogy Bruce Lee megszállottan tanulmányozta a boxvilágbajnokok stílusát, pl. Dempseytől átvette az erőátvitel technikáját, Ali mozgását hátrafelé tanulmányozta, a filmet visszafelé tekercselve stb. Lee tehát stílusában maximálisan figyelembe vette az angol boxban rejlő lehetőségeket is. De az alap a Kung-fu volt nála, s azon belül a Wing Chun.

Lee egy rúgással széttörné a térdét ennek a Manny akárkinek (ez meg ki a fa*sz?).

Attól hogy valaki izmos meg boxol attól nem lesz legyőzhetetlen harcos. Főleg egy boxoló. Utcán cseszheti. Mert utcán az ellenfél nem fogja betartani a derék alatt nem támadunk dolgot és nem lesz ott a bíró aki elválaszt titeket 10 másodpercenként. ;DD

Bruce Lee ráadásul az utcai harc mestere volt.

Az utcán meg nincs szabály. És ő nem olyan volt mint a boxolók többsége:

- Fúúj!!! Minden rossz ami nem box!

Amikor Lee az USA-ban élt a "szar" Wing-Chun-nal is agyonverte a boxolókat. Hiába voltak koxos nig*gerek. A Wing Chun-nal is annyi volt a baja, hogy egyes technikákat nem lehet bevetni egy nálunk 2X akkora emberen. Ennyi. De a boxolók ezt a szemléletét imádják meghamisítani erre:

- Lee rájött, hogy a Wing Chun "szar" ezért tanút boxóni!

Pedig nem éppen.

Lee rájött hogy a Wing Chun Tapadós Kéz c. technikája nem jó a 250cm-es emberek ellen. Ennyi. Ahogy járta a világot rájött arra az igazságra, hogy minden stílusnak van erőssége és gyengéje. Ezért sokfélét tanult és kivette belőlük a jó dolgokat és ezeket összegyúrta.

Box: Akkor jó ha az ellenség a közeledben van.

Muay Thai: A könyök technikái akkor jók ha olyan közel van az ellenséged hogy nem tudsz ütni illetve a térdelés akkor ha nem tudsz rúgni.

Judo: Akkor jön jól ha az ellenfeled a pofádban van.

Wing Chun: Ahogy én látom a védekezést a Wing technikákkal csinálta. Tehát míg a boxoló beáll a fedezékbe és csá, addig ő a villámgyors Wing védekezéssel lekezelte az ütéseket és hirtelen visszatámadott.

Savate/Vívás: Ahogy én látom a mozgását ebből merítette és a rúgásait is. Ezt akkor használta ha az ellenség távol volt vagy közepes távolban.

Nézzük csak, ki is volt ez a Bruce Lee. Az tuti, hogy nem csak egy 171 centis, 62 kilós, kisméretű izmokkal rendelkező kínai srác, akit csak úgy hipp-hopp, ki lehetett dobni az ablakon.

Aki kicsit is ismeri Bruce Lee életét és az általa létrehozott, a harcművészeti filozófiájára és harci stílusára vonatkozó rendszert, a Jeet Kune Doo-t, az tudja, hogy ez a "harci metodika" minden idők egyik legtehetségesebb harcművészének a totális harcművészete volt, elvek és stílusirányzatok összessége. Lee harcművészeti képességeit 13-19 éves koráig az alábbi harci sportokban való jártasság alapozta meg:

• 3 év Wing Chun tanulás Yip Man-nál

• 1,5 év thai box tanulás

• több Kung-fu stílus gyakorlása különböző mestereknél (pl. a Choy Li Fut tanulása, amely stílus a Wing Chun-nal "konkurált")

• 1 év edzés európai vívásban a testvérével

• judo edzések látogatása, alapokat megtanulja

• angol boxot tanul

• apjától megtanulja a Tai Chit is, a kínai mozgás művészetét

• a tánc nem harcművészet ugyan de a táncórákon fejlesztette eleve fejlett ritmusérzékét (jegyzetfüzetébe több mint 100 tánclépést írt le), ami tulajdonság a küzdelemben döntő lehet. Később, filmjeiben láthatjuk, hogy Lee mozgásában ritmus van, szinte táncol!

Amerikában, 19 éves korától továbbfejlesztette a Wing Chunt és kifejlesztette a stílus nélküli stílust, a Jeet Kune Dot. Világszerte ismertté tette ezeket a harcművészeteket. Bruce Lee a fentiekben vázolt alapokon kívül még több mint 100 különféle harcművészeti rendszert tanulmányozott. Ennek több oka is volt:

1) Amikor Lee Yip Man-nál tanult, a képességeire féltékeny idősebb tanulók sokadjára elérték a mesternél, hogy küldje el őt az edzésekről. Bruce Lee ezért nem folytathatta Wing Chun tanulmányait!

2) Bruce Lee Amerikában nem taníthatta nyíltan a Wing Chunt, mert a kínai hagyomány és Yip Man szava ezt nem tette lehetővé számára. Valami mást nevet kellett adnia a stílusának, mint a Wing Chun.

3) Bruce Lee tudta magáról, hogy egyedülálló tehetség a harcművészetben és az ezzel kapcsolatos mozgáskoreográfiában. Ezért ő joggal a világ legjobb harcművésze akart lenni! (Ne irigyeljük tőle ezt a törekvését!) Meg akarta mutatni a világnak, hogy mi az igazi harcművészet, és hogyan hozhatjuk ki adottságainkból a maximumot. Ezen törekvése miatt sem ragadhatott le a Wing Chunnál. Ahogy ő mondta: „Tisztelnünk kell a Wing Chunt, de felül is emelkednünk rajta!”

4) Bruce Lee 25 évesen elfogadta Wong Jack Man, hagyományos Kung-fu mester kihívását. (A küzdelem célja az volt, hogy folytathatja-e a Kung-fu oktatását Amerikában). Lee 3 percen belül földre vitte és legyőzte ellenfelét, de nem tartotta elég gyorsnak a győzelmét. Ez arra ösztönözte Lee-t, hogy a kondicionális edzésre még több hangsúlyt helyezzen, és a végletekig növelje fizikai erejét, valamint véglegesen átalakítsa, mondjuk ki: forradalmasítsa a kínai és általában is a harcművészeteket. Lee arra törekedett, hogy a Wing Chunra és a többi hagyományos Kung-fu irányzatokra alapozva egy kevert harcművészeti stílust hozzon létre. A többi harcművészetből és küzdősportokból átvette azokat az elemeket, amik hasznosak az igazi küzdelemben is. A kínai harcművészetekből pedig csak azokat az elemeket, technikákat tartotta meg, amelyeket hasznosnak ítélt a valós harcban; a sallangokat, feleslegesnek ítélt elemeket elvetette.

5) Bruce Lee filmforgatásai, harcművészeti bemutatókon való részvételei során, illetve saját edzésein nagyon sok harcművésszel, sportolóval megismerkedett, akiknek Kung-fut tanított, és akiktől átvett más stílusirányzathoz tartozó technikákat, filozófiai irányelveket, melyeket ha hasznosnak ítélt, akkor beépítette a saját harcművészetébe, a Jeet Kune Do-ba. Így mélyítette el judo és jiu jitsu tudását egyik edzőtársától, Taky Kimurától, tanulta meg a magas rúgásokat Chuck Norristól (illetve a savate stílusból!), a taekwondo használatával, így tanulta meg egyik legkedvesebb tanítványától, Dan Inosantotól az escrima fogásait (rövid bot, hosszú bot, nunchaku- és késtechnikák), így tanulta meg a Green Hornet forgatásának ideje alatt Gene Lebelltől az európai és indiai bírkózás és cselgáncs elemeit (főként karfeszítést, lábsöprés, fojtó technikák, földharc elemek, cselgáncs dobásokat - 10-12 közös edzés alkalmával), így vett át bizonyos hapkido elemeket Ji Han Jetől a pagodás film felvételei során. Gene Lebell nyilatkozta Lee-ről, hogy kezdetben nem volt nyitott a judo és bírkózás „megragadó” technikái iránt, de idővel Lee belátta, hogy bizonyos küzdelmi helyzetekben ezek a technikák nagyon hasznosak, ezért beépítette azokat a stílusába!!! – ez nagyon fontos, mert rávílágít Bruce Lee nyitott gondolkodására, arra, hogy az igazi harcművész nem ragad le egyetlen stílus mellett, hanem más stílusokból átveszi a valódi harc számára hasznosat és elveti a haszontalant! Ez a lényeg.

Inosanto mondta még Lee-ről, hogy napi 8 órát edzett. Reggel 7-kor kelt, sokat futott (hátrafelé is!), ugrókötelezett, szobabiciklizett, súlyzózott, intervallum- és izometrikus tréningeket csinált, a fabábtechnikákat gyakorolta, árnyékboxolt, boxzsákon gyakorolta az ütéseket, rúgásokat, fekvőtámaszok (kétujjasból 12 szabályosat!), hasizom fejlesztések (római pad, V felülés – 30 percen át), húzózkodás – 1 karral 50-et!, stb. A Shaolin papok tréningjéből ő is alkalmazta pl., hogy nehéz testhelyzeteket hosszú ideig kitartott. A plafonig tudott rúgni egyetlen rúgással egy 130 kilogrammos homokzsákot. Gyors rúgásainak és ütéseinek ideje a másodperc töredékrésze volt. Senki sem edzett nála keményebben a világon. Testméreteihez képest messze minden idők legerősebb embere volt, a testzsír/testsúly aránya rendkívülien minimális volt. A táplálkozása is egyedülálló volt. Lee egyedülálló táplálkozása, edzése a minél gyorsabb erőátvitelt, az erőkifejtést szolgálta a küzdelemben.

Lee a kevert harcművészetek atyja is volt, lásd Sárkány közbelép nyitó jelenete a 21 éves Sammo Hunggal, kempo kesztyűben és kis MMA-s alsónadrágban. Ezzel a filmjelenettel tulajdonképpen meghirdette a „totális harcművészet” (nevezzük azt bárhogyan) sport keretei közé terelését! A harc művésze, az edzés művésze, a harci stílusok logikájának, filozófiájának művésze volt.

A filmjeiben, róla szóló dokumentumfilmekben (képeken is!), bejátszásokban (youtube előszeretettel) látni, hogy az időzítése, ereje, koordinációja, gyorsasága, mentális fölénye az ellenfeleihez, edzőpartnereihez képest hatalmas, emberfeletti volt. A long beachi bemutatóról készített filmfelvételeken és több képen is látszik, ahogy Lee a közeli küzdelmi szituációkban milyen magasra rúgva tudta eltalálni az ellenfelét a másodperc töredéke alatt, és micsoda időzítéssel tette mindezt! A rúgó lába szinte a saját mellét érte a kiélezett szituációkban is. Erre is csak ő volt képes.

Fektessük le: ő volt minden idők legnagyobb harcművésze, és ha a Wing Chun Kung-fuban a legmagasabb fokozat 12-es, akkor Bruce Lee tudása, képességei, ereje, filozófiája a 13-as fokozatot jelentik (még ha igaz is, hogy Lee elutasította a fokozatokat), Yip Man 12-es, Donnie Yen, Jet Li, Jackie Chan, Leung Ting 11-es fokozat. Bruce Lee harcművészeti képességeit még senki sem birtokolta. A boxvilágbajnokoknak valódi harcban semmi esélye nem lenne ellene. PacMan (Manny Pacquiao) egy derék, kiváló tanítványa lehetett volna Lee-nek. Bár kétségtelen, hogy ők is kicserélték volna egymás között technikáikat, harci filozófiájukat (akárcsak Lee Norrissal, Lebellel, Mike Stone-nal stb. stb.).

Na még arról, hogy Yip Man mindig csak mosolygott, amikor legendás tanítványáról, Bruce Lee-ről kérdezték. A válasz erre egyértelmű. Bruce Lee a Jeet Kune Dojával, a filozófiájával túllépte a hagyományos kínai Kung-fu kereteit. Ezért Yip mester nem foglalhatott állást Lee mellett, nem dicsérhette a legendás sztárt, hiszen ebben az esetben a Wing Chun hagyományos kereteit, értékrendjét megkérdőjelezte volna! A lényeg, hogy mindketten a mesterek mesterei. Az egyik mester a hagyományos kínai értékrend alapján, a másik pedig az egyetemes, megreformált, szabadelvű harcművészeti értékek alapján lett mintaértékű és trendvezető.

Talán így segítettem világossá tenni a homályt Bruce Lee személye körül.