Miért vesztettem el az önbizalmamat?

Sziasztok!

Két és fél éve lovagolok, és kb. két éve engedtek el futószárról.

Azután egyre-egyre fejlődtem, eljutottam a vágtáig is.

Egy jó háromnegyed éve kb. már vágtázni is tudtam (persze nem teljesen tudtam, mert még rengeteget kell fejlődnöm, csak már ennek a tanulásába is belekezdtem).

Nyáron ráültettek egy lóra, akibe azonnal beleszerettem.Szinte csak rajta ültem. Rajta nem igazán lovagoltak, nem volt "körbe-körbe menő" iskolaló.

Szeptember környékén eljutottunk oda, hogy vágtázzunk együtt. Először nem sikerült beugratni, de a második sarokban már igen. Nagyon boldog voltam. Így ment ez hetekig, eljutottam a "csúcspontra" (persze nem azt mondom, hogy tökéletesen ment minden), és nagyon jól teltek a lovaglóóráim.

A "visszafelé fejlődésem" lassan kezdődött.

Először csak nem tudtam beugratni a lovat. Köröztünk a pályán, de egyszerűen nem ment. Leültem tanügetésbe, adtam beugratósegítségeket, de nem voltam képes rá.

Minden egyes sikertelenség után egyre jobban tört bennem össze valami.

Két hét múlva félve ültem fel a lóra, és már az ügetőmunkánk sem volt megfelelő.

Az oktatóm átültetett a legkönnyebben kezelhető lóra.

Előző órán MÉG tudtam vele vágtázni, most már az sem megy.

Még ügetésben sem tudom tartani.

Ez azért ennyire durva, mert kb egy évvel ezelőtt elmentünk egy lovastanyára, és egy idegen lóra ültettek, és nagyon szépen tudtam vele menni, meg is dicsértek...

most meg azzal a lóval sem tudok menni, akit ismerek 2,5 éve.

Tudtok valamit mondani, hogyan tudnék magamban egy kicsit bízni? Mikor beugratnám a lovat, tutibiztos vagyok benne, hogy nem fog sikerülni, ezt szeretném kiküszöbölni...

Elnézést hogy ilyen hosszú lett.