Mire jó ez a mindennapos tesi?

gyakoriválasz: nem egészen. Nyilván meg sem közelíti egy rendes edzés színvonalát, de igenis sokat számít a tiniknek is, nem beszélve mondjuk az alsó tagozatról, ahol 6-7-8 éves gyerekeket amúgy ültetnek napi 8 órában. Tömény posvány.

(anno én olyan gimibe jártam, ahol szintén volt napi tesi és nem döglöttem bele. Kissé puhap.cs a mai fiatalság.)

Ja, mert milyen rohadt jó is a testnevelés oktatás.

Vegyünk egy átlag középiskolát:

Évfolyamonként 3 vagy 4 osztály, 4 évfolyam, minimum 12-15 testnevelés csoport, vagyis naponta ennyi óra, de sok helyen a fiúkat és lányokat külön veszik. Ettől most tekintsünk el, így is elkerülhetetlen, hogy 2-3 csoport kerüljön ütközésbe.

Ennyi óra és gyerek jut egy tornateremre, egy kinti pályára és jobb esetben egy konditeremre. A kinti pálya természetesen csak jó időben használható, olyan szakadó esőben, mint most is van, vagy télen, hóban, fagyban nem.

És most az oktatás minősége. A testnevelés/sport eleve készségtárgy, nem értek vele egyet, hogy tanóra keretében még osztályozzák is. Ehhez képest ahhoz is tartozik egy "tanterv", ami viszont teljesen figyelmen kívül hagyja az egyéni képességeket. Így aztán az oktatás széles skálán mozog a "konditeremben beszélgetünk", a "nesze egy labda, játsszál hülye gyerek", és a szokásos gyűrű, korlát, szekrényugrás, stb. végighajtásán, ami kb. annyit tesz, hogy az első két esetben osztályoz VALAMIT, a harmadikban pedig esetleg egyszer megmutatja, mit kell csinálni, aztán 2-3 próba után megy osztályzásra, ahol az egyéni képességek figyelmen kívül hagyásával meghatározott szinteket kell teljesíteni felkészületlen diákoknak.

Eredmény, a gyerek vagy azt csinál, amit akar, vagy egy életre megutáltatják vele a sportot.

Egyetértek gyakorivalasszal, semmi értelme az iskolai tesinek a jelen formájában. A cél nemes, a megvalósítás pocsék.

Amit tenni kellene: a tesit kivenni az órarendből, viszont kötelező lenne hivatalos egyesületben sportolni, amely sport lehetőséget az iskolának is kínálnia kellene. Órarenden kívül, a reggeli vagy délutáni órákban. A tesiórának egy sportágra kellene szakosodnia szakedzővel, azaz a gyerek válasszon sportágat és csinálja azt. (Évente lehessen cserélni.) Ne legyen vegyesfelvágott.

Egyrészt valószínűleg azért is különbözik a véleményünk, mert nekem mindig baromi jó tesitanáraim voltak - meg nem kaptam sírógörcsöt, ha nem ment a szekrényugrás. Naés. Ment más - és a tesitanár is jófej volt (megjegyzem alapból a legtöbb az), nem játszotta a főtörzsőrmestert.

Azon kívül nem vitatom, hogy lenne mit változtatni - de ettől még nem kell rágyújtani az ólat a rendszerre.

A "hivatalos edzésrejárás" meg sztem max. gimiben/szakközépben jó ötlet, mert addig (általánosban) a gyereknek a mozgása is fejlődik a változatos mozgásformák gyakorlásával, emellett pedig kitalálja (és meglátja), miben jó és tehetséges (váltogatna csak folyton folyvást).