30 évesen érdemes még a capoeirát elkezdeni?

Érdekes, hogy jelenleg a csoportunknál, jelenleg nagyon fiatalok és 30-40 körüli új tagok vannak, nyilván egy az iskolai évkezdés és az idősebbek elszántsága lehet... De sokszor jönnek családok, nem tudom milyen fizikumnak örvendhetsz most, de anyu, apu, gyerekek együtt tudják csinálni a feladatokat, csak nem egyforma intenzitással, de ez az idő alatt mindig fejlődik. Egy 45 körüli apuka lassan 4 hónapja lesz nálunk, már tud játszani a körben.

Csatlakozom az előttem szólóhoz, ha van kitartásod, akkor mindenképp kezd el, azt érdemes szem előtt tartanod, hogy ne másokhoz mérd magad. Nyilván azért kell egy idő után, de az elején magadra figyelj, hogy magadhoz képest milyen gyorsan tanulsz. Az edzőid is ezt fogják tenni, ez egy komplex és nagyon egyedi mozgásrendszer, amit nem mindenki kezd hasonló szintről, mindenki mást hoz magával az életből, és ezt is tudni fogják. A recsegő térd pedig akkor probléma, ha a csoporton belül nem figyelnek az ízületi problémákra. Általában a capoeira javít ezeken,(pl a kéz használata gyakran vesz le terhet a térdről és egyéb ízületekről) de edzője válogatja, a miénk pl gyógymasszőr is, és fontosnak tartja, hogy az edzéseken erre is figyeljünk. Látogass el pár csoport edzésére, és ahol szimpatikus a légkör, a hozzáállás és a capoeiráról alkotott vélemény, akkor ne habozz. :)

Igen, azt tudnod kell, hogy mennyi időt akarsz rá szánni, de az elején nem is kell sokat. Ha naggyá akarsz válni, akkor érdemes egy olyan harcművészet vagy lehet inkább küzdősport után nézned, ahol az a cél vagy vízió, hogy minél nagyobbá, minél erősebbé, minél gyorsabbá válhasson az ember minél rövidebb időn belül. Rengeteg ilyen van, érdemes körülnézni. :)

Azért bátorkodom érvelni a capoeira mellett, mert nem csak erre a harcművészetre van rálátásom, én sem itt kezdtem, 12 évet töltöttem más berkekben.

Hogy mire jó a capoeira(vagy bármi más a világon) az kizárólag a felhasználón múlik úgy, ahogy bármi más a világon. Ha nem érted hogy működik a laptop akkor az is csak poháralátétnek jó, vagy ételmelegítőnek. Valakinek jó ritmusérzéke lesz tőle, valaki nagyon elmélyül az akrobatikában. Ha azokra az adott tanításokra figyelsz, akkor jó harcossá válsz. Ha pedig nem tudod befogadni és megfelelően használni a tudást(természetesen minőségi tudást) amit kaphatsz, akkor lehet az edződ judos, krav magás, vagy épp egy egy hidegvérű gyilkos, akkor se fogod tudni önvédelemre használni.

Én azt javaslom hallgass a szívedre... akárhova is húz végül - egyébként is az lesz az igaz végül, amibe a szívedet is beleadtad. :)

A brazil jiu-jiutsut meleg szívvel ajánlom, full-kontakt, az ellenfél mindig mozgásban van, amire reagálhatsz, nincs sok körültáncolás, méregetés, jó helyzetfelismerő készséget, stratégiai gondolkodást és erőt ad.

A mondanám a thai-boxot, mert rendkívül vonzó a kívülállóknak a hatékonysága miatt, de úgy figyeltem meg őket, hogy sok ütés és rúgás terhel ízületre(de szóljon valaki ha tévedek), a brutális erő amit ad, brutális áldozatot követelhet. Ettől függetlenül tényleg belevaló harcosok.

Aikido! Érdekes harcművészet, az ellenfél erejét fordítja a másik ellen. Ebből kifolyólag hiányzik az a rész a harcból, hogy összecsapódnak a testek, összeütközik két erő, pusztán elvezetés van. Csendes, hatékony.

Wing-Tsun kung fu: őt is imádtam, különösképpen. Pusztító, de úgy ahogy egy nő lehet képes rá: gyorsan, kevés erővel, ravaszan. Nincsenek magas rúgások, csak kb derék magasságig, egyenesek főként. Az ütések is ilyenek; rövidek, egyenesek, és sokszor ismétlődőek. Összefoglalni talán így lehet: minél kevesebb erővel, minél nagyobb pusztítást végezni, minél kisebb helyen, minél gyorsabban. Az egyetlen kung-fu irányzat, amit egy női szerzetes fejlesztett ki.

Ezek azok az irányzatok, amik szerintem(!) a leghatékonyabbak AMELLETT, hogy a testre sincs károsabb befolyással, talán ezek azok amik a legjobban odafigyelnek a (saját :D) test épségére. Az viszont kétségtelen, hogy hangulatban és harcmodorban is nagyon eltérnek egymástól is, de a capoeirától is bőven. Bár a capoeira meg ugye rengeteget vett át a karatéból, thai boxból és judoból az utóbbi 300 év során. :)

Hopp kis javítás a fogalmazásban, így munka-edzés után fárad az ember. :)

Tehát az aikido az ellenfél erejét fordítja saját maga ellen. Khm.

Ez egy jó kérdés, mert valóban látható, hogy fent is, lent is 'játszunk', vannak mély állások. Ezekhez viszont mindenkinek meg kell erősödnie, a tartóizmok megedzésével rengeteg teher lejön az ízületekről, továbbá sokszor ugye egy mélyebb pozíciónál letesszük a kezet is, hogy azzal oszlassuk meg a terhelést. Sok tanítványnak elmúlnak az ízületi fájdalmai a capoeirától, mert a testtudatosságot és a helyes testi ismereteket szükséges megtanulnunk ahhoz, hogy ilyen csili-csáré mozdulatokat meg tudjunk csinálni a későbbiekben.

Viszont edzője válogatja, hogy ki tartja szem előtt ezeknek az ismereteknek az átadását. A capoeira oktatását nem kötik külön engedélyhez, hanem egy övfokozatot kell elérni, hogy önálló tanítói tevékenységet folytasson. Érdemes megnézni, hogy ki végzi el mondjuk az edzői képzést mellette, mert ők azok, akiknek szakmailag is fontos, hogy minőségi tudást adjanak át, tőlük elvárhatod, hogy úgy tanítsanak, hogy a térdedre is tekintettel legyenek és vigyázzanak rá.