Nagyobb súllyal kicsit szabálytalanul, vagy kevesebb súllyal szabályosan?

Ez a kérdés sok zavart okoz a fejekben, ahogy nézem még a youtube-os edzőguruknál is:D

Nos, elmondom hogy működik a dolog. Alapvetően minden gyakorlat - főleg, ha az izolációs - ízületmozgásokra épül. Az ízületmozgások fixek, csak egy módon lehet kivitelezni őket. Vegyük pl. mittomén az előreemelést, ami a glenohumerális ízületi hajlításra épül. Ennek a gyakorlatnak a primer mozgató izma az elülső delta (valamennyire oldalsó deltarész is), a bicepsz, a mellizom kulcscsonti feje és a hollócsőr-karizom pedig szinergista (másodlagos mozgató izmok). Ez mindig igaz, minden esetben, minden embernél (hacsak nem hiányzik vagy sérült valamelyik izom a felsoroltak közül).

Na most ha szabálytalanul vitelezed ki a gyakorlatot, akkor módosul a mozdulatsor: például "aláfekszel" a súlynak, ekkor a törzsed, combjaid, a vádlid által bevitt lendülettel emeled fel a súlyt, azaz ezen izmok összehúzódása által generált lendület fog "besegíteni". Ha előredőlsz előreemlés közben, a trapézizom fog erősen beszállni. Mint láthatod, így tudod növelni a súlyt, mert megnő a bekapcsolódó izmok száma, lerövidül a kontrakcióban lévő izom feszülési ideje is, ha nagyobb szabálytalan a gyakorlat, akár fél másodpercekre is, ami értelemszerűen sokkal rosszabb stimulációt eredményez az adott izomban, az elülső deltában. Sokszor holtponton "ki is akasztanak", ami megint leveszi a terhelést az adott izomról.

Szóval én úgy fogalmaznám meg a kérdést: mi a fontosabb, hogy nagyobb súlyt emelj, de azt több izomra elosztva tedd meg, kockáztatva ezzel az alapvetően megdolgoztatni kívánt izom fejlődését és akár a sérülésveszélyt (hiszen a nagyobb súly nagyobb össz-terhelés az ízületeknek), vagy szabályosan, kisebb súllyal végzed a gyakorlatot, a megcélzott izom maximális kontrakcióban tartásához?

Szerintem a kérdésre a válasz egyértelmű.