Miért van az, hogy nekem a sport nem élvezet, hanem szenvedés?

Keress tovább :)

Lehet amúgy, hogy nem is sport kell neked, hanem tánc, az is van olyan izzasztó. Én hastáncolok, és sokszor egy másfél órás táncóra után folyik az izzadság a hátamon, és nagyon jól megmozgat :)

De ha sportnál maradnál inkább: a lovaglást próbáltad már? Az sem annyi, hogy csak egyensúlyozni kell és kész... Esetleg íjászat, vívás, kirándulás túracsoporttal?

21/L

Hozzáállás kérdése. Ha úgy állsz hozzá, hogy te nem szeretsz sportolni, és már valamilyen szinten előre azt várod, hogy az adott sport számodra csak szenvedést nyújt majd, hogy ez nem neked való, az egész csak időpocsékolás, és mennyi értelmesebb dolgot tudnál csinálni ehelyett, akkor nagyon nehéz lesz bármelyikben is örömet találni.

Ráadásul a legtöbb sport olyan, hogy ahhoz, hogy igazán élvezd, ahhoz már kell tudni valamelyest.

Én azt mondanám, hogy először ezt a mentális gátat kell áttörni. Jelölj ki X konkrét időpontot a héten, ami a sportnak van kijelölve, és akkor az legyen a sporté, még gondolatban se foglalkozz mással. Próbálj meg teljesen csak arra koncentrálni, amit csinálsz, legyen az úszás, futás, amit akarsz.

Eleinte nehéz lesz, aztán amikor már nem kötelező szenvedésként éled meg, amin minél előbb túl akarsz esni, hanem tudsz már azzal törődni,amit csinálsz, akkor majd elkezded szépen felfedezni, hogy jé, fejlődök, hogy kezdem megérteni, hogyan működik a testem, stb. és egy teljesen új világra csodálkozol rá.

A legfontosabb, hogy egyszer határozd el, hogy márpedig én rendszeresen sportolni fogok, és ebből ne engedj. Ne legyenek kifogások, megmagyarázások, most éppen miért nem. Ad meg a dolog kereteit - ez nagyon sokat segít - , és ne úgy tekints rá, mintha te most mártírságot vállalnál, vagy szívességet tennél. Csak magadnak teszel szívességet.

Ez így erősen hathat leírva, de az ember hajlamos így gondolkodni, és nagyon szereti magát szenvedőnek beállítani - tapasztalat. Mindenkinek át kell esnie azon a ponton, hogy de én ezt magamért csinálom, és nem fogok csak azért is szenvedni, hanem akkor már inkább megpróbálom élvezni, ha már úgyis eldöntöttem, hogy ezt csinálom.