Meddig tart még a szenvedés?

Teljesen ugyanebben a cipőben járok, nekem 3 hónapja lett vége. Az eleje iszonyatos volt, nem ettem, nem aludtam, azt hittem tényleg mindennek vége. Nekem azóta vannak jobb és rosszabb napjaim. Vannak napok, néha hetek, mikor már egész jól vagyok, bulizgatok, meg-megtetszik más is, tervezek, nem is hiányzik már annyira az exem, aztán megint jön egy mélypont, amikor folynak a könnyeim és szorít a torkom:S a józan eszemmel már elfogadtam, hogy akinél elmúlik a szerelem és emiatt dob, az emberileg se szeretett igazán mélyen soha, de ugye ezt szívvel sokkal nehezebb elfogadni. Én már nem reménykedek, csak szomorkodom. Nekem azt mondta a legjobb barátnőm, aki pszichológus, hogy ez is egy veszteségre adott gyászreakció és nagyon sok idő, amíg érzelmileg teljesen le tudsz válni a voltodról. Adj időt magadnak, egy idő után tényleg jobb lesz. Mondom, én is már tök jól érzem magam, megkockáztatom, hogy kezdem már lezárni is magamban, de aztán elég egy exemről szóló álom és kész vagyok. De ez is elmúlik. Annyit tanácsolhatok, hogy ne keresd vele a kapcsolatot, ne nézegesd a közös fotókat. Amikor nagyon rámtör a letargia, kisírom magam, de eztán mindig emlékeztetem magam arra, hogy ha nem szeret már, akkor menjen is! És az is fontos, hogy ne lovald bele nagyon a szenvedésbe: higgy abban, hogy lesznek még nagyon boldog napjaid valaki más mellett, mert ennek így kell lennie:) Fel a fejjel:)

25 L