34 éves nő (különösebb sportmúlt nélkül) elkezdhet-e még most valamilyen küzdősportot? Ha igen, melyiket és hol?

Köszönöm a válaszokat, tehát nem reménytelen a dolog. Azt sejtettem, hogy járnak mindenféle korosztályból, de azért vagyok kissé bátortalan, mert vélhetően az ilyen korúak között már nemigen van ennyire kezdő, na meg a többiek nem ennyire puhányak… :)

Hogy mennyire, azt írom a konkrét kérdésre: 172/78, szóval túlsúly van sajnos. Kocogni, úszni szoktam heti 1x mindkettőt, de csak olyan kényelmesen, saját tempóban; futás kb. 5 km szokott lenni. Fekvőtámaszból egy normálisat sem tudok csinálni :(, a többit nem tudom pontosan, és most éppen nincs alkalmam kipróbálni, de a guggolás, lábemelés az azért megy, feltéve, ha nem egyszerre százas nagyságrendben kell csinálni. Viszont egyáltalán nem vagyok hajlékony, az átlagnál kötöttebbek az ízületeim.

Cél:

1) Erőnlét: elsősorban szeretnék valami normális erőnlétet elérni, mert így 30+ évesen úgy érzem, hogy rohamosan romlik a helyzet még a gyenge alaphoz képest is… Kb. 28-30 éves korom között jártam aerobicra vagy két évig, de az sokszor nem volt elég intenzív, kemény, meg hiányzott valami cél, fejlődési lehetőség is. Az úszást/kocogást kb. fél éve kezdtem, hogy most már mégis legyen valami, de így ez is elég lightos, főleg, hogy nem hajt senki, és sosem fogok tőle fekvőtámaszt tudni csinálni… :)

2) Önvédelem: nyilván egy sport nem elsősorban utcai verekedésre fog felkészíteni, pláne nem egy nőt, de azért jó lenne tudni, hogy szorongatott helyzetben, ha nincs más választás, hogyan/hová kell ütni v. rúgni. Jelen esetben azt hiszem, hogy még ha meg is próbálnám, vsz. nagyobb sérülést okoznék magamnak, mint a támadónak… Szóval nem tudom, hogy melyik sport az, amit egy nőnek is van értelme – ilyen szempontból is – űzni, mert mondjuk megtanít olyanokra is, hogy a nálad erősebbekkel szemben mit tudsz tenni.

Ahogy olvasgattam a többi kérdés-választ, úgy látom, hogy ez a két cél kissé ellentétes egymással, mert amiket önvédelemre szoktak ajánlani (wing tsun/wing chun, krav maga), azok nem sportok, hanem önvédelmi technikák, ráadásul sokan írják, hogy komolytalanok és csak a pénzlehúzásra mennek. Ha ez igaz, akkor inkább ezt hanyagolnám (vagy majd külön, később kipróbálnám), most inkább olyat szeretnék, aminek van alapja, és tényleg sport, normális, hajtós edzéssel.

Másrészt azért ne legyen túl durva sem, szóval így teljesen felkészületlenül is túléljem az első hetet. :) És… ha lehet, akkor ne kelljen hozzá nagyon ügyesnek lenni, gondolok pl. arra, hogy a levegőben pörögve-forogva fejberúgni valakit az biztos nem fog nekem menni soha az életben... ennél sokkal, de sokkal bénább vagyok.

Ahogy olvasgattam, rengeteg mindent szoktatok írni pl. aikido (úgy láttam, hogy nőknek előszeretettel ajánlják ezt, de sokan írják, hogy nem ér semmit és Mo-on nem is tanítják jól sehol), karate (ennek több ága van, de fogalmam sincs, hogy melyik micsoda), kick-box, thai-box stb…? De elég tanácstalan vagyok, nem tudom igazából, hogy melyik milyen.

"N0rbi04 válasza:

Nálunk az ovisoktól az idősebb korosztályig, cingártól a teltebb emberekig mindenki megtalálható. Senki nem neveti ki a másikat, sőt gyakran beszélgetünk, ami jó mert ahány ember, annyiféle élettapasztalat, szemlélet."

Ez jól hangzik, nekem is tetszene, de mi ez és hol van? :)

Ja, azt nem írtam, hogy Bp., tehát tényleg van sok választási lehetőség, inkább a bőség zavara az, ami miatt nehéz még csak elindulni is valamilyen irányban.

Köszönöm, majd még sokkal jobban utánanézek akkor ennek.

És arról hogyan lehet meggyőződni, hogy jó v. rossz az oktatás? Mik az ismérvei a jó ill. rossz módszernek?