Van itt olyan, aki már lefutotta a maratont?

én lefutottam akkor kicsit kevesebb mint egy éve kezdtem el rendszeresen futni, előtte csak ilyen heti egyszeri futások voltak. 4 hónappal előtte lenyomtam a félmaratont.

magára a maratonra már nem is nagyon készültünk kb heti háromszor elmentünk futni aztán annyi.

esetleg még azt mondhatom h mellette karatéztam sokat mert abból is versenyre készültem és az volt prioritás.

2011-06-14 22:16

Azért 5-perces kilométerekkel már nem annyira laza az az iram :) Gratu!

Maratont még én sem futottam, de korábban amatőr hosszútávfutó voltam. A fő versenyszámom a 24 órás futás lett volna, ilyenek 3x sikerült elindulni: elsőre 66 km ment, a következő évben (míg katona voltam) alig több, mint 30 km sikerült, de arra alig tudtam készülni, aztán amikor igazán rendesen tudtam edzeni rá, akkor 5 hónapnyi edzés után 80 km sikerült, 1994-ben.

Itt egy kis cikk a maratoni felkészülésről:

[link]

Sajnos még abban az évben "megtört" a sportolói karrierem, és csak mostanában tudtam újra elkezdeni rendesen.

Az biztos, hogy a versenyekre edző kerékpározás "nem barátja" a futásnak: tavaly indultam a Figters's Run versenyen, 14 km-ben. Előtte már több mint 2000 km volt a lábamban abban az évben (április végén), de már a 3. km.-nél lemerevedett a lábam és gyalázatos kínszenvedés volt végigcsinálni. Ergo futóversenyekre futással kell készülni :) A futás azonban barátja a biciklizésnek, a legjobb "esőnapi" edzés a tekerésre.

Maratoni futásra már azonban nem vállalkoznék (40 évesen), nem is az eredmények miatt, hanem az óriási felkészülési munka miatt és sztem az ízületeknek sem tesz jót, ha valaki huzamosabb időn keresztül csinálja a maratoni edzéseket sportorvosi kontroll nélkül. Annyi bizonyos, hogy ha valaki a versenytáv kb egyharmadát fáradtság nélkül meg tudja csinálni, akkor a versenyt is rendesen meg tudja tenni, vagyis ha vki 15 km-t le tud futni úgy, hogy utána nem hulla, és másnap is képes mozogni, vagyis nem teszi taccsra a maratoni táv kb harmada, akkor végig tudja csinálni, persze nem eredményre törően, hanem kinyiffanás nélkül végigfutni.

Hogy milyen érzés? Kb ugyanolyan, mint egy egy-két órás edzést végigcsinálni - az emberben zubog az endorfin, és úgy érzi, hogy menten elrepül: tiszta kábszeres fílingje van (az endorfin rokon vegyülete bizonyos kábszereknek, azok káros mellékhatásai nélkül). Sok versenyszerűen futónak azért csökken a szexuális aktivitása, mert amellett, hogy az energiája az edzésekre megy el, a hormonhatások miatt nem is kívánja a szexet annyira. Ezért kezd sok egyedül élő ember sportolni. Szóval, ha az edzés kb olyan érzés, mint amikor szerelmes az ember, akkor egy versenyen kielégítő eredménnyel beérni olyan érzéshez hasonlatos, mint amikor az ember a nagy szerelmével szerelmeskedik. Ha ezen felül még nyer is, vagy dobogóra kerül, hát az olyan, mint amikor a legtitkosabb szexuális vágyai is teljesülnek. Kb így tudnám párhuzamban hozni a sport és a versenyzés élvezetét a hétköznapi életben ismert élvezetekkel. És ez a párhuzam abban is működik, hogy ha vkinek nem az jön össze, amit eltervezett akár egy versenyen, akár nyerni akart és nem sikerült, hát az kb olyan szar érzés, mint amikor szexuális kudarc éri az embert. Persze, akinek felnőtt és érett szexuális élete van, az fel tudja dolgozni normálisan, és nem értelmezi tragédiaként... de az átlagember értelmezésében kb így van. (Nézd csak meg a lelkes szurkolókat, hogy érzik magukat, ha veszt a csapatuk... ):o)