Egész gyerekkoromban rosszul tanították a testnevelő tanárok a futást?

Nem tudom, logikusan szerintem is a gördülő talp a természetes.

Amúgy meg a legtöbb olyan edző, futáshoz értő, akinek én adok a szavára, köztük a saját edzőm is annyit hangsúlyoz, hogy NE akard erőszakosan megváltoztatni a futómozgásodat.

Kell a váltogatott tempójú futás, a keresztedzés, az erősítés, a gyógytorna, a testtartás javítása és ezek megteszik a hatásukat.

Ha erőltetetten akarsz máshogy futni, csak lesérülsz. Vagy szimplán nem fog sikerülni.

Egyébként lassú és gyenge futó vagyok, mégis hónapok óta talpközépre érkezem. Automatikusan.

Ennek ellenére utolért a nem vészes, de elhúzódó Achilles-ín probléma. Már járok gyógytornára, ahol a hátam mellett az Achillesen van fókusz, hengerezek, pihenőnapokon is, nyújtok, Flexagilezek de mégis azt érzem, az elkövetkező hónapokban derül ki a futásom sorsa....

Ja és olyankor alakult ki, amikor éppen részleges kihagyás után nagyon keveset futtatott az előző edzőm. És menő futóboltos eladó segítségével vett cipőben.

Inkább az a fontos, hogy ne túl gyorsan fuss, ne teljes erőből, hanem beszélgetős intenzitáson. Akár bemért pulzuszónák alapján.

Illetve keresztedzés, keresztedzés..

Más izom is erősödjön, más terhelés is érje a lábat.

Attól van a sérülés sokunknál (néhány statisztika szerint a többségbe tartozom, haha), hogy elkezdünk futni gyenge izmokkal, gyenge szalagokkal, esetleg a gyenge izmok miatt felemásan terhelődik valamink, nem jól lépünk... Persze előző edzőm nem szerette a keresztedzéseket, nem erőltette kellően a hengerezést. Mostanival megbeszéltük, hogy az órán rögzítem, mert elbliccelném különben.

Ja és a bemelegítés. Henger is jó erre, illetve az ismert gyakorlatok.

Ezek a fontosak, nem a sarokra vagy talpra érkezés.

Amúgy én például belső talpra érkezem. Pont a (még?) egészséges Achilleses lábamon. Na ez se jó......