Miért nem engedik a szüleim a lovaglást?

Én olyan szülő szeretnék majd lenni, aki leül a gyerekével és megbeszéli vele. Ha tényleg nem engedem, elmagyarázom, hogy miért, ha van esély a probléma megoldására, megbeszéljük azt.

Ha az ár akadály, diákmunkázhatsz nyáron. Tényleg, szerintem ezt vesd fel nekik!

Azért elmondhatnák neked normálisan hogy miért nem engedik.

Az igaz hogy ehhez elég sok pénz kell hogy az alapvető felszereléseket megtudd vásárolni hozzá, és még kitudja mikor mennyi kellhet később. Aztán kegyetlen sok türelem kell és rengeteg időt bele kell ebbe fektetni hogy látványos eredménye legyen.

A szüleid valószínű ezértmondták hogy türelmetlen vagy mert lehet már korábban voltak olyan hobbijaid amit valószínű azért untál meg mert nem volt hozzá türelmed, meg elég kitartásod. Meg ha belegondolsz lehet most is ezért nem akarják mert megvesztek hozzá mindent ami nem olcsó, főleg ilyen árak mellett, meg gondolom ennek az egésznek is van egy díja az is kitudja mennyi, aztán ha fél év után meguntad akkor mind hiába volt.

Jaj Istenem, még hányszor írod ki ugyanezt a kérdést?

Tudod te, milyen mocskos drága a lovaglás? Ha nem vagytok milliomosok, persze hogy nem engedik. Fel lehet anélkül is nőni, hidd el. Én is szerettem volna, nekem sem engedték, és már gyerekként is felfogtam, hogy miért, hiszen láttam, mennyit kell fizetni még egy egy órás lovaglásért is, és abban még se ruha, se semmi nincs is benne. Pedig tehetős családban nőttem fel, mégsem voltam követelőző. Mondjuk a szüleid elmondhatnák ezt neked is, bár abból, hogy ennyiszer kiírtad már ezt a kérdést, gyanítom, hogy úgysem fognád fel.

7es. Mindenkinek arra van pénze és ideje, amire szán.

Ennyit tudok mondani. Mi sem voltunk soha sem milliomosok, volt hogy a szüleim hétről hétre éltek, de dolgos emberek voltak, és én is segítettem nekik mindig itthon a munkában.

Valakiknek elmegy a egy csomó pénzük a dohányzásra, új, bolti ruhákra. Mi nem dohányzunk, nem iszunk, turkálóból öltözködünk. Igen, nem vagyunk valami nemesi, gazdag család, de arra mindig volt pénze a szüleinknek, hogy a gyerekek álmait támogassák. Ha csak havi 4x tudtam lovagolni járni, akkor havi négyszer jártam, cserébe dolgoztam a lovardában, terápiás foglalkozásoknál segítettem sétáltatni a gyerekek alatt a lovat, 4 ilyen alkalom után kaptam egy ingyen lovaglást. Segítettem etetni, almozni amikor vártam a szüleimet, hogy értemjöjjenek, volt hogy biciklivel jöttek értem.

Valakinek nem adatik meg, hogy ilyen odaadó, lelkiismeretes szülei legyenek. Ma már megélek a szakmából, és rendszeresen kisegítem a szüleimet. Nem csak lovagolok, lónyírásokat vállalok, lóképzésben veszek részt, sorolhatnám.

Nem csak a pénz lehet az akadálya vagy a veszélyei. Nem olyan csillámpóni foglalkozás ez, ha komolyan csinálja az ember. Számtalanszor elbizonytalanodtam, hogy ezt biztos így folytassam-e tovább, mint bármilyen nehéz szakmánál. Nem úri hobbi, ha hivatásszerűen csinálod, ha pedig nem akarod jól csinálni, akkor meg minek csinálnád?

Hagyjuk ezt a csak milliomosok tarthatnak lovat dumát. Minden azon múlik, hogy miért mit akarsz feláldozni az életedben. Ha neked a kényelem, az objektíve magas életszínvonal (jobb ruhák, mosogatógép, stbstb, bár lehet ez még mindig nem elég jó példa) többet ér, minthogy ezt feladd valamiért, amivel a gyermek hosszútávon kezdeni akarhat valamit, és élete végéig esetleg örömmel csinálhatna, akkor nem fogsz erre költeni, és kész.