Akik sokat és keményen sportolnak, honnan tudják, hogy az adott fájdalom jó-e nekik?

"Sokszor hallani a no pain no gain kifejezést"

Ez a kifejezés 10 évvel ezelőtt volt divat a konditermekben, és már akkor is mindenki röhögött rajta, aki egy kicsit is értett a sporthoz. A fájdalom sosem normális, így a sport világában sem az. Nyilván fokozott fizikai aktivitás során a fájdalom elkerülhetetlen, ezért az atlétának (vagy az edzőjének) tudni kell, hogy melyik az a fájdalom, amivel nem kell törődni, mert gyorsan elmúlik, nem jelez bajt, és melyik az a fájdalom, aminek következményei lehetnek.

Egy élsportoló fejével pedig ne akarj gondolkodni, pláne te, aki csak most kezd el egyáltalán mozogni. Az élsportban már egyetlen edzés sem a jókedvet vagy az egészséget szolgálja, hanem az arany érem megszerzését. Az élsport a fájdalom maga. Nem véletlenül létezik az a mondás, miszerint ahol az élsport kezdődik, ott ér véget az egészség. Az meg a másik, hogy az élsportban a fájdalomcsillapító a legelhanyagolhatóbb szer, amit használnak.

Egy biztos, hogy az ízületi fájdalom sosem jó. Ha ilyet észlelsz, azonnal állj le, és pihenj.

A fájdalomcsillapító a legnagyobb állatság, csak elnyomja a tested jelzéseit. Őrült élsportolóknak való, akik nyíltan bevallják, hogy 5-10 évet adnának az életükből egy aranyért.

"aki terembe jár edzeni, az napokig nem bírja emelni kezét, alig bír járni"

Mert a hosszú évek alatt a Kathi Bélák, a Bohos Kornélok, a Drugs Bunnyk elhitették a laikusokkal azt az ökörséget, miszerint egy edzés csak akkor valamit, ha belehalsz, vérzel, hánysz, szenvedsz, aztán egy hétig nem bírod lecsavarni a kóla kupakját, meg egy hétig nem bírsz felmenni a lépcsőn. Ez nem az edzés hatékonyságát jelzi, hanem a hülyeséget. Szteroid huszárként nyilván megengedhetsz magadnak ilyen jellegű edzéseket (néha, mindig akkor se, mert hamar véget ér a karriered), de naturál hobbigyúrósként a no pain no gain mentalitást hetek/hónapok alatt fog sérüléshez vezetni. Edzeni okosan és keményen kell, nem ostobán és keményen.