A tájékozódó futás kinek ajánlott?

1:

A tájfutás az a tájékozódási futás rövidítése.

Én 18 évesen kezdtem, de mostanában nem csinálom rendszeresen, mert inkább túrázok hétvégén, hétköznap meg város szélén futok, terepe nincs időm kimenni.

Ki kell próbálni, minden versenyen szokott lenni Nyílt kezdő kategória, és meglátod tetszik-e neked. Igen, felnőttként tud élmény lenni, ha megszereted. Nyilván van benne szívás is, nem olyan mint a terepfutás vagy túrázas, sokszor bozóton, gallyazáson át, durva emelkedőkön, lejtőkön, sárban, patakon át kell futni, és persze az ellenőrző pontot sem mindig egyszerű megtalálni, könnyen el lehet téveszteni az irányt, vagy ahol sűrű a növényzet, van hogy sokáig bóklászol az ellenőrzőpont közelében, mire megtalálod. De az ember tanul, fejlődik, és idővel jön a sikerélmény is.

Ja, éa még az is pozitívum, hogy egy-egy pálya teljesítése önmagában is lehet sikerélmény, ha fizikailag nem is vagy olyan szinten, hogy helyezést érj el.

mindenkinek ajánlott (persze aki szeret futni és szereti a természetet), akárhány évesen el lehet kezdeni, 10-95 év között vannak Magyarországon kategóriák mindenkinek. Én 6 éve tájfutok, imádom minden pillanatát. A fizikailag kihívást jelentő résztávos edzéseket és gyors versenyeket és az ellenőrzőpontok megtalálása is élmény, hiába fogtam már meg sok ezer pontot életemben, még mindig sikerélmény ha megtalálok egyet. Nagyon jó a társaság, az edzőtársaim majd a válogatottban az egész országból jövő csapattársaim is legjobb barátaim lettek, akikkel futáson kívül is rengeteg közös programot csinálunk.

ha valami érdekel, írj nyugodtan:)

Igen, felnőttként is tud élmény lenni. Az ember bejárja az országot (mert a versenyek szanaszéjjel vannak mindenfelé); szép környezet, izgalmas szellemi és fizikai kihívások (térképolvasás, tájékozódás, domb megmászása, bozót leküzdése), garantált sikerélmény (ahogyan az előttem szóló válogatott sporttárs írta: minden ellenőrzőpont megtalálása remek érzés), ad abszurdum egy jó időeredmény. A dobogó már csak hab a tortán.

Egy nagyobb versenyen mindenféle tájfutó előfordul, kezdő és haladó, fiatal és idős, nagyon amatőr és válogatott. Ennek megfelelően a magam részéről nagyjából bárkinek merem ajánlani. Kivéve talán azokat, akiket zavarnak a természetben űzhető sportok viszontagságai: a saras cipők, a bokrok tüskéi, a toi-toi budik, adott esetben a szél illetve az eső.