A te tesitanárod hiteles volt a számodra?

Nem szerettem a tesi tanárokat,állandóan féltünk tőlük,1980-90 évek elejéig inkább parancsuralmi rendszer volt.

Szivatták a társaságot,nem kedveltették meg a tantárgyat,inkább az ellenkezője volt.

Dehogy voltak. Sportos voltam, sokszor mégis utáltam a tornaórákat.

A gimis tornatanárom alkoholista volt, az általános iskolaik meg szívatógépek, akik csak megutáltatták mindenkivel a mozgást.

Miket minden alkalommal úgy meghajtott, hogy négykézláb mentünk ki a teremből.

A számonkérésen mégse ütöttük meg a szintet.

Viszont teljesítménytől függetlenül ötöst adott mindenkinek,

Megalázás, beszólás személyeknek nem volt.

Annyi, hogy sokat káromkodott, de azon röhögtünk.

14:

12es vagyok. talán azért, meert maguk a tornatanárok sem tudták nagyon elméletet, max, annyit, h hogy kell csinálni a térdelőrajtot, vagy vmit.

mondjuk én mindig vékony voltam, de azóta vagyok izmos, hogy van internetem, és utána tudtam olvasni az edzésnek, táplálkozásnak.

ráadásul gerincferdüléssel és fájó háttal köszönöm, h bukfencezhettem, felüléshezhettem, ezek mindg baromi jót tesznek a hátnak.

Az általános iskolai tesiórákra nem nagyon emlékszem már, szeirntem az nagyjából jó, normális, reális volt.

Aztán gimiben tesitanárunk, Antal, elsőben még foglalkozgatott velünk, de egyre kevesebbet. Valójában soha nem figyelt oda arra, hogy segítsen begyakorolni azt, ami valakinek nem megy, tehát pedagógia az nulla volt. Talán elsőben még 1-2-szer volt, hogy ami nem annyira ment, arra többször felhívta a figyelmet, hogy hogyan kell másképp csinálni, de ezzel vége is. Nem volt semmi érzéke a tanításhoz, pedagógiához, kb. harmadiktól már órákon is alig láttuk... ami vicces, de ő valahogy megtehette, hogy ott se volt az óráján, más tanárnál ez azonnali elbocsátással járna. (Most mi van mondjuk, ha valaki megsérül, a tanár meg a rádióból hallja, hogy az óráján mi történt.) Az a vicc, hogy ő még jutalmat is kapott, megkapta az Árpád-díjat a semmiért. Fura, mert a többi tanár, aki bent is volt a saját óráján, nem kapott jutalmat. Ő is ahhoz értett, hogy megutáltassa a mozgást az emberrel, és elvegye a kedvét az egésztől. Jóval a gimi után magamtól kezdtem el mozogni, sportolni és akkor ismertem meg a mozgás örömét.

Volt egy énektanár is, Géza akkoriban a suliban, akinek az óráin többnyire szó szerint semmit nem csináltunk. Ő is megkapta az Árpád-díjat. Eléggé agybeteg lehetett, aki a tanárokat nem aszerint minősíti, hogy milyen minőségű órákat tartanak, hanem valami hiphop teljesen más dolog alapján. Kit érdekel, hogy Bécsben kivel énekelnek a kórusban? Vagy hogy iskolai tornaórán kívül hol, hogyan, kivel karatézik? Ja, egyébként azóta zenélek is, van itthon két gitárom, egy szintetizátorom és zenei szoftvereim a gépen és azt is tudom, hogy mi a különbség a dúr és a moll között, és hogy basszuskulcsnál mely vonalak között van a C hang, de ezek közül egyiket se Gézától tanultam meg.

Rajztanár is volt, László, akit nagyon szerettünk, és sok érdekeset tanultunk festőkről és a művészettörténetről is. Pedig alapvetően nem vonzott maga a rajz és ami ehhez tartozik, de ő közelebb hozott hozzá.

Mindez a 90-es évek eleje-közepe felé volt, tehát nem gyerekfejjel írom ezeket. Én is szereztem tanári végzettséget is azóta, és tudom, hogy mit jelent valakinek elmagyarázni azt,a mit nem ért, begyakoroltatni vele, és ehhez türelem kell. Sajnos a tesitanárok nagy részének erről halvány fogalma sincs. Általánosban még nem lehet megcsinálni, hogy a tanár ellébecolja a saját óráját, Antalnak és Gézának valami jó ismeretsége lehetett, hogy bármi bohóckodást megengedhettek maguknak "tanárság" címszó alatt. Remélem, olvassák ezt és magukra ismernek.

Általános felsőben nekem is a folyamatos kudarcokról és megaláztatásokról szóltak a tesiórák. Gimiben egy kicsit javult a helyzet, főleg miután elmentem egy sítáborba, amit a tesitanárunk vezetett. Onnantól emberszámba vett, ami egészen szokatlan élmény volt.

A tesitanárokkal emberileg nem sok bajom volt (az osztálytársaimmal inkább, ők a legrosszabb arcukat mutatták a tesiórákon), de azt hiszem, a tanárok sem lehettek a topon, ha összességében sikerült velem megutáltatniuk mindenféle mozgást. Felnőtt fejjel a nulláról kellett elkezdenem valami sportot, amikor már a testemen éreztem a mozgáshiányos életmód negatívumait; de sportolás kapcsán a mai napig előjönnek az általános iskolai kudarcemlékek.