Miért olyan nehéz elfogadni egyes embereknek,hogy van aki nem élvezi a mozgást,aki nem szereti vagy esetleg utálja?

Az a történet,hogy én sokkal inkább a szellemi mozgásra vagyok ráépülve, mint fizikaira. Nem azt mondom,minden héten minimum egyszer kimegyek egy kicsit, minimum 10 percre, mert ez az a tűrhető mennyiség számomra,amit még talán szeretni is tudok. Viszont ezt nem tudja mindenki elfogadni, hogy én egy kicsit kilógok az egér életmódból, hiszen én nem igénylem azt a nagy mozgást. Sokkal jobban szeretek a hobbimnak élni, mint szenvedni órákat-félórákat mozgással, mert hogy nem tudom élvezni azt,hogy pl. futok 10 percet azt a lábaim fájnak, melegem van,kapkodnám a levegőt és ha az még is beszorul ott a mazoista paradicsom. Régebben még voltak olyan vágyaim,hogy menjek ki külföldre vagy csak Magyarországot járjam be,de sajnos pénzügyileg ez nem volt megoldható, úgy hogy szépen lassan belenyugodtam, hogy le kell mondanom, arról a világról, ami érdekel. Feltaláltam magam itt az interneten és itt élvezem azokat a látványokat, amik élőben nem fogadhatnak. Kicsit meghíztam idő közben és elkezdtem keményen edzeni, tartani a diétát,de nem hogy sikerélményem nem volt,még mellé kaptam azt,hogy nevetnek rajtam,amit persze most próbálnak magyarázni,hogy azt nem így kéne felfogni,de én azokat az impulzusokat, amiket a változást elérni akaró tevékenységiemre kaptam nem tudom, jó értelemben befogadni,se most, se akkor. Eközben sportot is űztem,de az is csak kényszer volt. Mindig kifogásokat kellett keresnem,mindig próbáltam találni az utat,hogy meglógjak a mozgás elől.(A közösség amúgy nagyon jó fej). Szerencsémre beütött a Korona és ezzel,meg lett akadályozva ez is,végre teljesen magamnak élhettem. Nem kellett kimenni és én örültem ennek, hiszen engem már semmi sem köt le a kinti világban. Minden, amit szeretnék elérhetek interneten, minden ami érdekel, megnézhetem itt is. Nem kell semmihez sem kimozdulnom és minden időmet magamra szánhatom. Sajnos ebbe,nem tud mindenki belenyugodni. Most ők hívnak ki, mutogatják a helyeket,hogy hova menjünk és akarnak arra bírni,hogy legalább itthon mozogjak és nem képesek felfogni,hogy én ezt már egyáltalán nem élvezem. Azt mondják velem van a hiba és pszhihológust akarnak hívni, meg terápiákra járatni,mert ez nem normális,de én meg nem értem, hogy miért kell mindenkinek az átlagba tartoznia. Én nem igénylem a szép külsőt,én nem igénylek végtelen számú barátot és élettársat sem,én csak úgy szeretnék élni,hogy jól érezzem magam és ne egy kényszer és szenvedés legyen az a csekély emberidőm, amit itt tölthetek.