Volt,hogy megbántátok,hogy abbahagytatok kiskorotokban egy sportágat,amit mondjuk akkor ,,nem szeretés" miatt hagytatok abba?

Melyik sportág volt ez? Mennyi idősen hagytátok abba és hány évesen jöttetek rá,hogy bánjátok?

Én alsós voltam mikor kézilabdáztam muszájból,vagyis akkor anya ajánlotta,mert térdem miatt valamit kellett (előtte lovagoltam is de nem komoly szinten). Úgy 3-4 évet kéziztem,aztán suliváltáskor végre abbahagyhattam,mert nem szerettem. Jártunk versenyekre,tábor is volt,azért kezdett komolyodni,mert ez nem is sulis sportolás volt. (Máshova jártam suliba) 7.-8.ban végre fociztam,de az sulis volt,úgy hogy az meg nem komoly de voltak meccsek és jól éreztem magam,kivéve,hogy nem volt normális edzés,tehát az meg pont nem volt komoly😂. Utána suliba kötelező karate 1 év,az nem tetszett,de nem is lényeges.

Én most vagyok 18 éves (lány),és nagyon hozzá vagyok szokva a sporthoz,mert itthon erősítő gyakorlatokat végeztem,ilyen gép,eszközök is vannak,de annyira hiányzik a valahova tartozás-akár egyénibe is kipróbáltam volna egy edzővel-amikor olvasom a sporthíreket is,h milyen tehetségesek és miket elértek már fiatalon,akkor ugye napi edzés,önmaguk fejlesztése,célok,rajongók stb. Sulira koncentráltam nagyon,nem volt időm már sportot elkezdeni,és most már ebből a sportolói világból ki is csúsztam. (Igaz az egyik térdem alapból rossz,de nem annyira,hogy ne lehetne vele semmit csinálni).

Kíváncsi vagyok a ti sztoriaitokra,hogy veletek mi volt,vagy mi hozta vissza ezt a megbánást?