Testépítés "agyilag" miért nehezebb mint terepfutni?

Terepen valahogy "automatikus" a mozgás, egyik lépés után a másik, ha nehéz is. A cél a cél. Nehéz súlyt emelni, számolni az adagokat, nem letenni, mikor már nagyon feszül, ez nehéz lehet. A futás is nehéz, de végülis természetes, míg a kondi kicsit kevésbé. Az idegrendszer evolúció által jobban alkalmazkodott ehhez. Emellett rengeteg ugrálókötelezés után éreztem, hogy egy pont után bármennyit meg tudok csinálni, elmúlt a fájdalom és fáradtság. Ilyen kondiban nincs. Az embernek nem annyira természetes nagy súlyt mozgatni, viszont a tradicionális népek rengeteget futnak. Például úgy szereznek zsákmányt, hogy kifulladásig üldözik a vadat, de úgy sose, hogy lebirkózzák.

A terepfutás egy teljesen más kategória, nem azért élvezed annyira, mert futsz, hanem mert kint vagy a természetben, és eljutsz A-ból, B-be. Én utálok pályán futni, unalmas, monoton, és nincs igazán cél, csak mész körbe körbe. Terepfutásnál viszont teljesen kikapcsolok, pont ez amit te is írtál, hogy átlag 180-as pulzussal futok végig húszonx kilómétert, de bármennyire is elfáradok, és bármennyire is összeesem a végén, közben valamiféle ösztön hajt, hogy menni kell, és meg kell mászni még egy dombot, át kell vergődni még egy erdőn, és minden pillanatát élvezem emiatt.