Mit sportoljon az, aki nem élvezi a mozgást és nem is bírja?
Kipróbáltam már több sportot is, de soha egyiket sem élveztem. Tényleg semmit, egyetlen egy olyan mozgásformát nem csináltam még, amire azt mondtam volna, hogy milyen jó volt és szívesen csinálnám újra. Nekem személy szerint még talán a futás volt a legszimpatikusabb, mert az teljesen alap dolognak tűnik, mindenféle sallangoktól mentes, olcsó stb. de kb. 3 métert nem bírok lefutni. Így nyilván nem élvezhető, mert kb. meg akarok halni és semmi sikerélményem nem volt még benne, egyhamar nem is lesz. Mindenféle zenés, ugrabugrálós vagy táncos dologtól kiráz a hideg, én nem szeretem ezeket a dolgokat (alapból sem szeretem a zenét, nem járok se koncertre, se bulikba, nem is táncolok, nekem ez nem szórakoztató). A csapatsportok sem vonzanak, nem szórakoztató, hiába "játék", bennem nincsen semmilyen verseny vagy csapatszellem. Plusz, felnőttként ilyet már nem is nagyon lehet ilyen lehetőséget találni. Az edzőtermi edzéseket megunom pár perc után, ugyanúgy az úszást is. Lovagolni is jártam, de igazából ott is csak az tetszett, hogy lovak között vagyok és az edzést nem szerettem, nem élveztem. Jártam jógázni is, de unalmasnak tartottam és nagyon sok mindent nem bírtam megcsinálni, mert abszolút nem vagyok hajlékony és nem is bírtam kitartani a pózokat.
Nagyon rossz érzés, mert csomó embertől hallom vagy látom, hogy mekkora örömüket lelik a mozgásban és nekik ez a hobbijuk, míg én nem vagyok ilyen. Pedig tök jó lenne, ha én is így viszonyulnék hozzá, mert akkor lenne valami rendszeres lefoglaltságom, egészségesebb lennék, jobban bírnám, nem lennék elhízva stb., stb., szóval jó lenne. Alap motivációm van hozzám, nyilván megfogalmaztam már magamban többször is, hogy miért szeretnék elkezdeni sportolni, viszont pár alkalom után már, ha rágondoltam is elbőgtem magam, olyan szinten gyűlöltem az egészet és csak nyűg volt.
Így mit csináljak? Hogyan találhatnék bármit is, ami tetszik? Mitől élvezhetnék bármit én is?
biciklizés...???
Sportgyaloglás, nordic walking...
Erre igazából csak azt lehet mondani, hogy keress minél többfélét, próbálj ki minél változatosabb sportokat. A TRX nekem pl nagyon tetszett anno, főleg, mert a srác, akinél voltam köredzés szerűen tartotta. Mindennek van könnyebb változata is, amíg belerázódsz.
De ha jelentős súlyfelesleged van, és első körben az frusztrál, akkor elég az étkezéseiden változtatni. Fokozatos, kis változtatásokkal is lehet eredményt elérni. Ha könnyebb vagy, könnyebben is mozogsz, lehet akkor már egyszerűbb lenne neked tetsző sportot találni.
Ha jól értem, több sportot (futás, jóga) is azért hagytál abba mert nem ért sikerélmény, ami rögtön elvette a kedvedet. Ez valamilyen szinten természetes, de lehet rajta segíteni!
Első lépésként tudatosítsd magadban, hogy minél tovább űzöl egy sportot, annál jobban fog menni! Futásnál ha az elején 3 percet tudsz megállás nélkül kocogni, semmi baj, csináld amíg megy, tarts pihenőt (séta), aztán folytasd. Következő alkalommal garantáltan jobban fogod bírni, lesz sikerélmény, és nagyobb eséllyel fogod élvezni. Tűzz ki apró célokat, amiknek a teljesítéséért jutalmazhatod magad.
Már a legelején segít, ha megkérsz egy barátot/családtagot, hogy jöjjön el veled sportolni. A sikerélményeket együtt még jobb megélni, esetleges kudarcokat pedig könnyebb elviselni. A futást tényleg ajánlom mert egész gyakori a sikerélmény benne, aránylag gyorsan és kiszámíthatóan tudsz fejlődni, és könnyű más társaságában végezni. Az mindenképp pozitív, hogy megvan benned a szándék, erre lehet építeni. Sok sikert!
Jajj, egyelek meg :D
Most elmesélek neked egy friss sztorit. Háttérinfó: 3 éve polefitnessezek, erős haladó szinten vagyok. Tegnap jöttek hozzánk edzés látogatásra/kipróbálásra páran. Erőemelők, jóga, aerobik oktatók, szóval elég tapasztalt sport emberek, akik ebből élnek tulajdonképpen. Nyilván, mivel nem teljesen antitálentumoról van szó, és mert edzőnk meg akarta mutatni nekik, hogy ez egy elég kemény sport, nem a legegyszerűbb feladatokat kapták. Nem voltak kivitelezhetetlenek az ő szintjükön, de mind kihívás volt. A felét tudták kb megcsinálni, azokat is csak szoszo. Utána hozzánk is és edzőnkhöz is odajöttek, hogy nagyon durva, mennyi izmunk van, hogy ezeket a gyakorlatokat könnyedén, szinte bemelegítés jelleggel képesek vagyunk megcsinálni. Ezek alapján te, mint teljesen kezdő irreális dolgokat vársz el magadtól, hidd el. Bármilyen sportról is van szó. Nem az határozza meg, hogy mennyire jó vagy valamiben, hogy elsőre megy, hanem hogy mennyi ideig tartasz ki. Egy kezdő rudas bele is rokkanna, ha velem akarná felvenni a versenyt, vagy hozzám hasonlítaná magát. Bezzeg látott volna, mikor elkezdtem. 0 alappal, semmi kar vagy hátizommal. Hát, vért izzadtam a legegyszerűbb dolgoktól is, aztán napokig alig tudtam mozogni az izomláztól. Nagy boci szemekkel néztem, amikor a haladóbbak olyan gyakorlatokat csináltak, amik nekem lehetetlenek voltak. Ma már azok rutinból, megerőltetés nélkül mennek. Nade, 3 évem van benne! Eleinte heti 1, most már 5-10 óra edzés (otthon is van rudam, így sokat gyakorlok pluszban).
Ha jönnek hozzánk kezdők, sose azokra figyelek, ha besegítek, akik ügyesek, hanem azokra, akiknek kihívás. Minden erőmmel arra koncentrálok, hogy vajon hogyan lehetne rávezetni a helyes kivitelezésre, vajon miért nem tudja megcsinálni, hogyan segítsek. Eszembe nem jutna lenézni senkit sem. Versengek azokkal, akik velem egy szinten vannak (bár velük is segítünk egymásnak), és húzom felfelé azokat, akik nem. Aki normális, az így csinálja.
A csoportos órák annyiból jobbak, hogy tudsz ismerkedni, barátkozni, és lesznek, akik támogatnak.
Őszintén, én baromira nem ezért kezdtem edzeni, hidegen hagyott a többi ember. "Mutassák meg, mit kell csinálni, aztán hagyjanak csendben szenvedni" ez volt a hozzáállásom kb. Sőt, a többi nő kifejezetten frusztált. Aztán akaratlanul is összeszoktunk, már edzésen kívül is találkozunk, és néha olyan hanggal, meg annyi nevetéssel edzünk, hogy attól van izomlázunk. Meg néha inkább diliházban érzem magam, mint edzésen.
Szóval csak keress valamit, amit jó lenne csinálni, tarts ki mellette, bénázz, ess el, aztán álln fel, és folytasd, amíg nem megy.
Fogyni viszont javarészt megfelelő étrenddel lehet. A mozgás csak picit rásegít. De én sokkal többet nyomtam tavaly év végéig, mint mikor elkezdtem sportolni, mert nem figyeltem, mit eszek, ellenben izmosodtam. Most már az étkezésre is figyelek, és olvadnak a kilók. Ne a sporttól várd a fogyást, mert csalódni fogsz. Az életkor meg picit talán számít, de én lassan 30 éves vagyok, és valószínűleg most nyárra lesz életemben először kocka hasam (ha nem borítom fel az asztalt a diétától :D ).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!