Az egyenjogúság miből következik és miért tartjuk értéknek?

Nigel Warburton: Bevezetés a filozófiába

Le is lehet tölteni. Nagyon-nagyon alapszinten, de legalább érthetően elmagyarázza többek közt az etika alapjait is.

Az állatok nem élnek társadalomban. Köztük nincsenek normák, jogok, erkölcs, kultúra stb. Ez egy természeti állapot, amiben az emberek is éltek a társadalmi állapot előtt. Ezek egyébként a szociológia alapjai, ezzel kezdik mindenhol az oktatását. Szóval ha érdekel, akkor érdeklődj utána. Nagyon sokat lehetne írni és vitázni arról, hogy mit miért alakítottunk ki, de leegyszerűsítve az lenne a magyarázat, hogy segítsük egymást. Mert ebben a természeti állapotban, és az az állatvilágban is csak a túlélésért megy a harc. Semmi több. Csak utána voltak emberkék, akik úgy gondolták, hogy ez nem állapot, itt bizony kezdeni kell valamit. Úgyhogy elkezdtek gondolkodni a társadalomról, az együttélésről. Így pedig társadalomba kell valamilyen úton-módon szerveződni, és egymás hasznára válni, túlélni és előbbre jutni.

Ilyen szerződéselméleteket Rousseau, Hobbes és Locke is alkotott, habár mindannyian kicsit másképp képzelték el a természeti állapotot, és a társadalomba szerveződést is.

Az etikáról meg már gyakorlatilag mindent elmondtak előttem, amit én is akartam.

"Mármost a hímek biológiai céljukat erőszakkal is elvégezték régen, hiszen eltérőek a célok, tehát nem is akarja annyi nőstény a szexet és olyan gyakran, amennyire a hímek akarják, tehát semmiképpen nem lehet mindkét félnek jó, és nem lehet egyensúly."

Azt azért még mindenképp hozzátenném, hogy ez az állítás olyan szinten fals, és nem állja meg már a helyét, hogy el sem tudom mondani. Annak, hogy ki mennyi szexet akar, mekkora a libidója, számos faktora van, de az mondjuk pont nincs köztük, hogy az illető milyen nemű. Ezt nem én találtam ki, ez tény. Leegyszerűsítve, a közhiedelemmel ellentétben, de, nekünk nőknek is épp akkora a kielégülés iránti vágyunk, vagy épp nagyobb, vagy kisebb, vagy nincs is. Egyéntől függ. Mint a férfiaknál. Annyi a különbség, hogy míg a férfiaknál teljesen normálisnak számít a magas libidó, és mindig is annak számított, addig nőknél ez a történelemben erkölcstelenségnek, bűnnek lett titulálva. Ennek valamelyest ma is megvannak a nyomai. (Mo.-ról beszélek csak)

A társadalom, s az erőszakmentesség, viselkedés szabályok közé szorítása egyáltalán nem megy szembe a biológiával és a fajunk érdekeivel. Nem véletlenül lettünk a bolygó úgymond "uralkodó" faja, hatalmas előnyt jelentett a csoportba szerveződés, szorosabb együttműködés és belső szabályozás. Evolúciós szempontból ez előnyös, hisz alacsony a csecsemő- és gyermekhalandóság, magas a várható élettartam (a legtöbb ember a magas korából adódó problémák miatt hal meg), nagy az elterjedésünk, ilyen tempónál az űr gyarmatosítása sincs olyan messze, kb. pár száz évre. Szóval biológiailag a fajunk számára oké ez az út.

Egyébként a szabályozás belülről fakad, az emberek maguk alakították ezt ki még évezredekkel ezelőtt, mivel működőképes csoportokat akartak.

"Jó kérdés, hogy hol a határ, de ennek megállapításához elvek kellenek. Én úgy érzem hogy az elveink teljesen elszakadtak attól, hogy mi is biológiai lények vagyunk, és a társadalmunkban is érvényesülni kéne a biológiai egyensúlynak."

Akkor tehát milyen elvek kellenének szerinted?

"Ez az "egyenlőségesdi" abból a feltételezésből jön, hogy a többi ember ugyanolyan valóságos, mint te, ugyanúgy éreznek fájdalmat és szomorúságot, mint te, és a puszta tény, hogy valakinél fizikailag erősebb vagy, még nem jogosít fel arra, hogy bántsd az illetőt."

De miért? Ez a kérdés. Kimondod az állítást, de mi az indoklás? Ezt kérdem én is. Az állat is érez fájdalmat és szomorúságot, ezért ez nem elég indok, amit mondasz. Továbbá miért ne lehetne valaki szomorúbb a másiknál?"

Azért, mert ő is kell ahhoz, hogy "elejtsük a mammutot", vagyis hogy jól működjön a társadalmunk, amelyikben neki is megvan a maga szerepe, és amelyik szerepet nem tudja elég jól betölteni, ha a túlságosan szomorú. Ezért közérdek, hogy ne bántson senki senkit.