Miért van az, hogy egy kis cég vezetőjeként szó szerint küzdeni kell az állammal?

Mert itt nem volt igazán rendszerváltás és gondolaváltás. A középszinten mindig azok az emberek voltak, akik a korábbi gazdaságpolitikai rendszerben tanultak, nőttek fel, dolgoztak és tapasztaltak. Nekik nem céljuk feje tetejére állítani az egész költségvetési rendszert és államberendezkedést, az ő feladatuk a meglevő működés fenntartása. Ennek megfelelően senki nem látja át pontosan, hogy mi történnek, ha egy elemet megváltoztatnának a rendszerben, következésképpen érdemben semmit nem változtatnak rajta. Hogy miért nem másolnak le egy viszonylag jól működő országról példát ? Például Svájcról, Svédországról ? Mert akkor nem kellene ennyi semmihez nem értő léhűtő az államapparátusba és a közigazgatásba. Ha jól tudom, az északi államokban egy-egy minisztérium csak egy tucat emberrel dolgozik és nem többszáz vagy többezer fős bürokráciával. Valamikor egy rádióriportban (?) hallottam egy az USA-ba kivándorolt embertől, hogy amikor ott valami vállalkozást akart indítani, akkor bement a helyi önkormányzathoz és megkérdezte, hogy milyen kérvényeket kell beadnia és mit kell fizetnie az engedélyekért. A hivatalnok nem értette a kérdést. Sokszori nekifutás után azt mondta, hogy nem kell semmiféle engedély, kezdje el a vállalkozást. A "magyar" ember megkérdezte, hogy akkor mennyi adóelőleget kell fizetnie ? A hivatalnok ismét mondta az értetlenkedő "magyarnak", hogy kezdje el, működtesse a vállalkozást, aztán majd 1 év után, ha még működik a cég, nem ment tönkre, sőt nyereséges, akkor majd visszatérhetnek a dologra.

Megértelek, én a '80-as évek második felében mellékfoglalkozásban működtettem egy kis vállalkozást, ami akkor, a még létező szocializmus hátterébe ágyazva kiválóan működött (igaz, nem volt pénztárgép rendszer, lényegében önbevallás alapon működött minden, az más kérdés, hogy a számadatokból számolható fizetendő jövedelemadó összegét a Hivatal automatikusan beszorozta kettővel, az első év veszteségét az előjel megváltoztatásával nyereséggé varázsolta.

5 év után, amikor úgy tűnt a dolog, hogy két lovat már nem lehet megülni, akkor '90-ben úgy döntöttem, hogy mégis maradok az állami állásomban (egyetemi diploma, tudományos fokozat, nemzetközi elismertség). Pár év alatt kiderült, hogy nem volt itt rendszerváltás, csak felkavarodott az egész és sok tök kezdett úszni a vízen, az akkor második- harmadik sorban állók léptek az első sorba (kevesebb tehetséggel, kevesebb szakmai felkészültséggel, de megfelelő pártszimpátiával). És ez a mai napig így van.

Amikor nyugdíjba mentem, úgy gondoltam ismét belevágok abba a magánvállalkozásba, amit 15 évvel azelőtt abbahagytam. Mérsékelt bukta lett belőle, csak a velemszületett óvatosságom miatt nem kerültem padlóra. Nemcsak adóelőleg a nem létező medve bőrére, de iparűzési adó, sőt fizetni a cégtábláért, ami a volt szocializmusban még engedélyköteles sem volt és természetesnek vehető, hogy ott van a kirakati portál felett a megfelelően kialakított hely. Aztán a lakosságinál jóval magasabb áramdíj, a kötelezően megvásárlandó pénztárgép (olyan helyre, ahol jó esetben hetente 1 db eladás történik), a pénztárgépből az adatok kiolvastatása erre kijelölt cégnél majd a pénztárgép kidobása a kukába, amikor a NAV-hoz direkt bekötés lett elrendelve. Két év nyögvenyelő üzemeltetés után szüneteltettem 5 évig, reménykedve, hogy az állam esze csak megjön. Nem jött meg, vállalkozás megszűnt.

"revirozként feltűnik az exem"

Szerintem ez biztosan összeférhetetlenség így. Bejelentetted? Mit mondtak rá?