Ha a középkori, vagy a kora újkori Magyarországon egy jobbágy, vagy más alsóbb népréteghez tartozó ember kisebb bűncselekményt követett el, akkor milyen büntetés kapott. Voltak a maihoz hasonló bíróságok, és börtönök?

Milfajt Ferkót akasztották.

Sobri vagy öngyi lett, vagy akasztották.

Koppányt (aki kinn hagyta a választási plakátjait, ami nem tetszett a hatalomnak) - élve feldarabolták.

Rendszeres volt a bitófa, a nyilvános megszégyenítés, vesszőzés. Az emberi jogok a jobbágyot nem védték. Az csak egy haszonállat szintjén létezett.

Börtönök voltak. Bíróságok megyei szintig terjedtek legfeljebb és nem tovább, azaz nem volt annyira központosítva, mint ma, de megvolt ugyan úgy a helyi korrupció, mint ma.

Írás tudatlanok voltak az emberek - ezért, amikor írni kellett, hogy ki-mit-követett el és azt bizonyítéknak vették, akkor oda azt írt, aki tudott írni és azt írt, amit csak akart - nem azt, ami elhangzott :)

Egy kicsit ez magyarosabbá tette az igazságszolgáltatást.

Ennél egy kicsit konkrétabb időpont és bűncselekmény kéne. Addig is szemezgess:

[link]

Hogyne lett volna igazságszolgáltatás. Helyi szinten, tehát pl. ha a jobbágy tyúkot lopott, akkor ott volt az úriszék, ahol a földesúr gyakorolta a bírói hatalmat. De városoknak saját bíróságuk volt. Valamint a királynak is fenn volt tartva ez a jog. Pl. a főnemesek felett csak a király ítélkezhetett. A XIII. századtól volt országbíró is, mint tisztség. Érdekesség, hogy a feudális korban nem volt mindig ítélkezés, hanem csak meghatározott napokon. Volt olyan is, hogy székesfehérvári törvénylátó napok, ahol a király ítélkezett.

Természetesen nem csak világi bíróság működött, hanem egyházi is. A mai joggyakorlathoz egyébként a korbeli egyházi bíróság áll közelebb, mivel itt alkalmaztak először védőügyvédet és több tanút is kihallgattak, mert enélkül nem lehetett ítéletet hozni.

Rengeteg esetben helyi szokásjog alapján ítéltek, ennek tiszteletben tartását a Hármaskönyv is említi. A jobbágyok ügyeit az úriszék intézte, gyakorlatban azonban gyakran egy-egy település maga intézhette kisebb-nagyobb pereit.

Ebből következik hogy a büntetés mértéke függött a helyi szokásjogtól és attól hogy melyik korszakról van szó. Nagyobb társadalmi rend idején a jobbágyak helyzete is jobb volt, nem volt szükség szélsőséges büntetésekre. A hódoltság idején pl. kisebb értékek lopásáért is magas volt a halálbüntetések aránya. Olyan kaotikus állapotok közepette egyszerűen nem volt más mód az egyre szaporodó bűncselekmények megfékezésére.

Egyéb esetben a büntetés lehetett bírság (terményben vagy pénzben), ritkábban száműzetést, leggyakrabban a megszégyenítést alkalmazták. Ezalatt értek olyat mint kaloda, korbácsolás, nők esetében a haj leborotválása is annak számított. Ezek mind nyilvánosan az egész falu szeme láttára történtek. A korszak szintjén ez volt a büntetés és bűnmegelőzés egyszerre, továbbá a sértett számára ez volt az elégtétel, mégha ma kegyetlennek is érezzük.